Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-253

Az országgyűlés képviselőházának 25 3. basát, esetleg interpellálhat teljesen jámbor és veszélytelen dolgokról, hogy melyik utcát ön­tözzék és melyiket ne öntözzék, melyik utcát olajozzák és melyik utcát ne olajozzák; de itt is vigyázni kell, mert az olajozás összefügg a költségvetéssel és esetleg a szanálásba ütközik, ha túlsók öntözést kérnek, úgy hogy ezt már nem lehetne tárgyalni és a főpolgármester az illetőtől meg fogja vonni a szót. Azt mondani, hogy ez nem érinti a fővá­ros közgyűlésének azt a jogát, hogy a költség­vetést összeállítsa, egyenesen komikus. Hát hogyan, állítsa össze a költségvetést a főváros közgyűlése, amikor nincs azoknak az eszkö­zöknek a 'birtokában, amelyek segítségével a kltségvetést össze tudja állítani? Hogy csinál­jon a főváros közgyűlése költségvetést, ami­kor nem tudja, hogy a főpolgármester milyen rendelkezéseket kíván végrehajtani és ezeknek a írendelkezéseknek milyen kihatásai lesznek az egyes kiadási vagy bevételi tételekre. Ez olyan diktatúra-szakasz, hogyha ez benn van a javaslatban, majdnem azt mondanám, hogy sokkal célszerűbb lett volna fenntartani az eredeti rendelkezést. Minek együtt tartani a főváros közgyűlését és meghagyni azt a lát­szatot, hogy az önkormányzatot nem függesz­tik fel, amikor nincs tanács, amikor a közgyű­lésen nem lehet semmiről sem beszélni, amikor a 17-es 'bizottságnak is csak zárt körben szabad .beszélnie, amikor nincs nyilvánossság, amikor senki sem szerezhet tudomást arról, hogy mi­lyen intézkedéseket kívánnak végrehajtani? Mi jogon méltóztatik ilyen rendelkezést kö­vetelni ? A kormány talán hibátlan volt min­den intézkedésében, a kormány részéről soha­sem történtek még hibák'? Biztos az, hogy ami a tervezetben van, feltétlenül helyes és jó lesz? Biztos, hogy ez nem lesz a gyakorlatban kivi­hetetlen? A kormány és a minisztériumok ré­széről nem történtekje olyan súlyos hibák, amelyeknek megvizsgálására utólag kellett ki­küldeni különböző 'bizottságokat? (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Csak a népjóléti ügyekre és a rendőrlaktanyák építkezésére hivatkozom, amelyek nemcsak a Képviselőházat, hanem még a büntetőtörvényszéket is foglalkoztatták. Sokkal súlyosabb visszaélések történtek ott, semhogy a kormány ilyen diktatórikus jogot vindikálhatna magának és azt mondhatná: én pedig csalhatatlan vagyok, engem nem érhet semmi vád, mert amit én^ megállapítok, az olyan bölcs, mint a Szentírás, vagy — mások szerint — a Talmud. En nem tartom ezeket a rendelkezéseket célszerűknek és éppen ezért az egész szakasz kihagyását kérem. Még egy kérdésre azonban ez alkalommal is nyomatékosan fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét és ez az, amelyről már Kabók képviselőtársam is beszélt, aki számadatokkal pontosan 'bebizonyította, hogy a főváros üze­meiben foglalkoztatott munkások bére nem magasabb, mint a magániparban foglalkozta­tott munkások bére. Alkalmam volt különböző szakmák munkásainak bérviszonyait nézegetni, tanulmányozni és meg vagyok róla győződve, hogy mindaz, ami itt részünkről elhangzott, teljesein helytálló. A főváros üzemeiben alkal­mazott munkások munkaviszonyait nem lehet Összehasonlítani a magániparban foglalkozta­tott munkások munkaviszonyaival, nem pedig azért, mert a főváros üzemeiben sokkal több szakmunkást, kiváló jó szakembert kénytelen alkalmazni, mint a magánipar az ő üzemeiben. A magánüzemben egy mester, kisiparos, talán egy szakképzett segéd mellett három­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XX. ülése 193A március 20-án, kedden. . 501 négy egészen gyenge, fiatal, tanulatlan, vagy alig valamit tanult munkást alkalmaznak, nem szólva a tanoncok tömegéről. Ha itt egy átla­got méltóztatnak venni, akkor az átlag termé­szetesen alacsonyabb lesz, mint a fővárosnál. Csakhogy a kisiparos az ő pinceműhelyében nem alkalmaz olyan munkást, akire rábízhat­nak egy turbogenerátort, vagy egy nagy szi­vattyút, vagy akire rábízhatnák a főváros más értékét, vagyonát kezelés céljából. Méltóztassanak egyszer tekintettel lenni ezeknek a munkásoknak életkörülményeire is. Máris arról beszélnek, hogy egy 5%-os bérre­dukció körülbelül egy millió, egy 10%-ös bér­redukció pedig körülbelül két millió pengős megtakarítást jelent. Hibás ez az elgondolás azért, mert ez a bérredukció nem marad kiha­tás nélkül. A magánipar, amelynek bérei nem sokban maradnak el a fővárosi munkások bé­reitől, nyomban kapni fog az alkalmon és azt fogja mondani, hogy ha a fővárosnál leszállí­tották a heréket, akkor a magániparban is le kell szállítani a béreket. Már pedig a bérek le­szállítása a fogyasztás szempontjából a legna­gyobb veszedelmet jelenti. Magyarországon azért ilyen siralmas a fogyasztás, azért csök­ken a kenyér-, a tej-, a zsírfogyasztás, azért van annyi üres lakás is, mert az emberek nem tudnak annyit keresni, amennyi szükségleteik kielégítésére kellene. Egy lakásért, amely csak kissé rendesebb kivitelben van, minimálisan heti 10 pengőt kell fizetni, ami havi 40—50 pen­gőnek felel meg. Ez alatt a lakás alatt ne mél­tóztassanak egy luxuslakást érteni, hanem csak egy udvari, konyhából szobából álló, az egyéb szükséges felszereléseket sem tartalmazó lakást. Hogyan fizessen az a munkás egy ilyen lakásért heti 10 pengőt, amikor a segédmunkás keresete hetenkint 20—22 pengő, a szakmunkás keresete pedig 35 pengő körül van, hiszen így keresetének 30—35 százalékát kell csak lakásra fizetni. Hol marad az élelmezés, hol marad a ruházkodás, hol maradnak az egyéb kötelezett­ségek és hol maradnak azok a kulturális igé­nyek, amelyek mégis csak valamelyes kielégí­tésre várnak. Néha egy színház, néha egy új­ság, egy könyv, mert hiszen ezeknek a mun­kásoknak ma is tanulniok kell, művelniük kell magukat, el kell járniok különböző' tanfolya­mokra, akár a Technológia, akár pedig más intézmények által rendszeresített tanfolyamo­kat kell hallgatniuk, ami mind kiadással jár, tandíjjal, villamosköltséggel, kapupénzzel és az a heti 2, 3, 4, 5 pengő, amit ezekre a tanfo­lyamokra ki kell adni, nagyon érezhető a mun­kás kereseténél és sokszor lehetetlenné teszi azt hogy ezek a munkások továbbképezzék ma­gukat. Nyomatékkal felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy becsüljék meg azt a szak­munkás réteget, amely Magyarország vagyo­nát képezi. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol­dalon.) Nagyon sok állam van, amely szeretné az iparát fejleszteni, amely szeretne ipari té­ren terjeszkedni, amelynek, azonban éppen ez az értékes szakmunkásréteg nem áll rendelke­zésére. Mert lehet külföldről hozni mérnököt, lehet külföldről hozni művezetőt, még előmun­kásokat is lehet külföldről hozni, de a szak­munkások százezreit, akikre szükség van, nem lehet a külföldről hozni. Ezek a iszakmunkástamegek rendelkezésére állnak a magyar iparnak a vasiparban, a fa­iparban, a textiliparban, ahol rendelkezésre áll­nak a legkitűnőbb gyalus-miiunkások, fúrós­71

Next

/
Oldalképek
Tartalom