Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

472 Az országgyűlés képviselőházának 252. ülése 1934. március 16-án, pénteken. gondozásba kell vennie a fővárosnak, akkor több fővárosi munkásnak és lakosnak jutna és még jobban ki lehetne szélesíteni a fővárosi törzslakosok szociálpolitikai gondozását. T. Képviselőház! Egy esztendő tökéletesen elégséges ahhoz, hogy mindenki a maga magyar állampolgársága mellett megszerezze a fővárosban azt a jogot, hogy beleszólhasson az ő szavazócédulájával a főváros ügyeinek intézésébe, és nem lehet megérteni azt a szűkkeblűséget, amellyel a t. kormány és a t. túloldal azoknak az embereknek a jogát méri, akik vidékről jönnek fel. S én nagyon ajánlom vidéki képviselőtársaimnak figyelmébe azt, hogyha akarják a vidék érdekeit képviselni, akkor ennél a szakasznál szavazzák meg javaslatomat, mert ez a szakasz tisztán és kizárólag azt célozza, hogy a vidékről feljött budapesti embert ne részesítsék másodlagos elbánásban, hanem éppen olyan jogai legyenek, mint amilyen joga van a fővárosban évek óta lakó lakosnak. Tisztelettel kérem a 2. § után új szakaszként ennek a már ismertetett szakasznak beiktatását. {Helyeslés a 'bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szórni senki sem kíván, a vitát bezárom és a táncskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e Györki Imre képviselő úrnak és társainak egy új harmadik szakasz felvételére vonatkozó indítványát elfogadni, igen vagy nem? {Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház nem fogadja el Györki Imre képviselő úr és társainak egy új harmadik szakasz felvételére vonatkozó indítványát. Györki Imre képviselő úr és társai egy új szakasz felvételét indítványozzák. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az indítványt felolvasni. Ehhez Büchler József, Györki Imre, Peyer Károly vagy Kéthly Anna képviselőtársaim közül valamelyiket illeti meg a szó. (Peyer Károly szólásra jelentkezik.) Frey Vilmos jegyző (olvassa): »Javasoljuk a 2. | után új szakaszként a következők beikAz *1930 : XVIII. te. 17. §-ának (2), (3), (4) és (11) bekezdései helyébe a következő rendelkezés lép: (1) A választást jelölés előzi meg. Jelölteket száz választó ajánlhat. (2) Az ajánlóíveken a választók aláírását közjegyzőileg vagy az elöljáróságnál kell hitelesíttetni.« Peyer Károly képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! Ha a főváros, illetőleg az ország lakossága meg fogja nézni a lapokat, csodálkozni fog, hogy az egész képviselőházban mindenki ellenzi ennek a javaslatnak rendelkezéseit és azt mégis elfogadják. Csodálkozni fognak, hogyan.lehetséges az, hogy abból, amit mindenki helytelenít, a végén törvény lesz. Legalább^ a túloldalról kísérelnék meg igen t. képviselőtársaim megvédeni a törvényjavaslatba felvett rendelkezéseket, és itt igen hálás téma adódik most: például megvédeni a szelvényrendszert. Az az indítvány, amelyet bátor vagyok megindokolni, azt javasolja, hogy hagyassék ki a régi választói törvényből az a rendelkezés, amely szerint a jelöléshez a választókerületben lakó legalább ezer választónak az aláírása szükséges, és kihagyni kívánja azonkívül azokat a további rendelkezéseket, amelyek azt mondják, hogy az ajánlóív mellé a szelvényt oda kell ragasztani, a választó szelvényét az aláírással együtt kell odaadni, a ebből természetesen az következik, hogy büntetőrendelkezések is önmaguktól elesnek. Ezzel szemben javasoljuk azt, hogy száz választópolgár jelölése legyen elegendő az ajánlásoknál. Ennek a száz választópolgárnak az aláírását vagy közjegyző vagy pedig a kerületi,elöljáróságok hitelesítsék, tehát nem lehet semmiféle kétség a tekintetben, hogy a száz választópolgár nem fog visszaélést elkövetni s mindenki a személyazonosságát kellőképpen igazolni fogja, átadja megbízólevelét és átadja az ajánlást is. Ennek a törvénynek különböző akadályai vannak,, amelyekkel arra törekszik a r kormány, hogy a választó akaratát megváltoztassa. Már az első szakasz tárgyalásánál kimutattuk, miszerint a választott bizottsági tagok mellett milyen különböző címeken ülnek bent a főváros közgyűlésében bizottsági tagok, akiket nem választanak meg, de amíg a választásig eljut valamelyik párt, addig is még sok akadályt kell leküzdenie. Ezen akadályok között az egyik az, amelyet ajánlási rendszer néven ismerünk. (Rassay Károly (Mihálffy Vilmos felé): Hozza ide az ívet képviselő úr. aláírjuk!) Kevesen lesznek ahhoz, hogy 16 órás ülést kérjenek. Az a körülmény, hogy a választóknak az ajánlás mellé oda kell írniok a nevüket és rá kell ragasztaniuk a, szelvényt, tulajdonképpen azt jelenti, hogy az illetők már le is szavaztak. Nagyon jól emlékszem, hogy volt idő, amidőn a kormány maga elejtette ezt a rendszert, mert erkölcstelennek és megbízhatatlannak találta. Ennek ellenére az. új fővárosi törvénybe mégis fölvették ezt a szelvényrendszert, még pedig nem azért, mintha a kormány ezért olyan nagyon rajongana, hanem azért, mert ezt az akkori kormány támogató pártok kérték. Akkor a kormánytámogató pártok kérték, most pedig a kormány szembehelyezkedik ezeknek a pártoknak a követeilésével. Akkor egyszerűen ejtse el ezt az erkölcstelen rendelkezést és adjon lehetőséget arra, hogy a választók szabad akarata megnyilatkozzék, hogy ők kinek a listáját kívánják benyújtani. Ennyi akadályt oda tenni valakinek az útjába, amíg választani tud, tessék elhinni, ez az alkotmányos életnek olyan kigúnyolása, hogy végeredményben mindenki azt mondja: »Mit törődöm én vele, végeredményben úgyis az történik, f amit

; a többség akar, mert ha nem az ajánlásnál, akikor az örökös tagoknál, a hivatalbéliek részvételével mégis megszerzik a többséget, amely kell nekik. Hát csinálják, amit akarnak!« Kiölik az emberekből az alkotmányosság iránti érzést és mindinkább hajlamossá teszik a tömegeket az antiparlamentári s felfogásra és arra, hogy nem lehet parlamentáris úton eredményeket elérni. Ha a kormány valamit törvényibe iktat, ajkkor adja meg a lehetőséget ahhoz, hogy azt a jogot, amely a törvényben biztosítva van, gyakorolni is tudjam. De hogy szinte rákényszerítse a törvény azokat, akik élni akarnak a törvényben biztosított jogaikkal,, hogy büntetendő cselekményt kövessenek el csak azért, hogy valamely választásban részt vehessenek, ez minden lehet, csak nem az alkotmányosságnak a kiépítése. Nem lehet azt mondani, hogy ez (helyes és célszerű rendelkezés.. Már annakidején is kifogásoltatott ez na-