Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

Az országgyűlés képviselőházának 252. ülése 193% március 16-án, pénteken. 73 gyón sokszor, és éppen azért, mert kifogásoltuk, azt mondták a túloldalon ülő képviselőtársaim: Majd a .büntető rendelkezéseket fogjuk megszigorítani. Erre felvettek a 11. §-ba egy rendelkezést, amely így szól (olvassa): »Aki ennek a szakasznak rendelkezése ellen vét vagy azt kijátssza, valamint aki szavazójegy-szelvényéért ajándékot, jutalmat vagy egyéb előnyt ad, juttat, ígér vagy elfogad, vétséget követ el és 2 évig terjedő fogházzal büntetendő.« (Zaj jobb felől. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ha a törvénynek ... (Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. Peyer Károly: Nem tudom ilyen zajban. Elnök: Gsendet kérek! Peyer Károly: Ha a törvénynek ezt a rendelkezését végre akarták volna hajtani, akkor Magyarországon nincs annyi fogház, amelybe el lenetett volna helyezni mindazokat, akik szelvényekkel csalásokat, visszaéléseket elkövettek. Őszintén kijelentem, talán mindegyik párt — kivétel nélkül — kényszerítve volt arra, hogy a szelvényekkel olyan manipulációt folytasson, amely beleütközik a törvénynek ilyen rendelkezésébe. Természetesen a legtöbbet a kormánypárt követte el. amely a hivatalban lévő, függő helyzetben lévő köztisztviselőket állásuk elvesztésével fenyegette meg abban az esetben,^ ha szelvényeiket nem hajlandók átadni. Nálam nem egy vasutas jelent meg a budapestkörnyéki pályaudvarokról, akiknek itt van szavazati joguk a különböző kerületekben és elmondták, hogy a hivatali főnök behívta őket s meg sem kérdezte, hogy akarják-e odaadni a szelvényüket vagy sem, hanem azt -mondta, adják ide a szavazóigazolványt, azt elő kellett adni, s a hivatali főnök letépte a szelvényt. Vagy volt más eset is: a hivatali főnök kézbesítette a szavazóigazolványokat, de szelvényük nélkül. Hogy lehet ma, amikor a, tisztviselő annyira függő helyzetbe kerül a nyugdíjtörvény rendelkezése következtében, amikor a kormánynak három évenként módjában van a különböző minősítések folytán azt a tisztviselőt állásából elbocsátani, elképzelni azt, hogy valaki egy szelvény átadását meg merje tagadni, hogy lehet olyan gondolatot még csak felvetni is, hogy reszkírozza egy állaani tisztviselő a nyugdíjas állását, a kinevezését, stb., azzal, hogy a főnök haragját magára vonja. Szabad ilyen erkölcstelenséget fenntartani? Ha a Gömbös-kormány a közélet megtisztítását hirdeti, akkor kezdje ezt a megtisztítást ennek a korrupt és a büntetőtörvénykönyv megszegésére egyenesen rákényszerítő rendelkezések megszüntetésével! Mert hogy csak az esetben tudja egy választó alkotmányos jogát gyakorolni, ha büntetendő cselekményt követ el, hát ez nagyon furcsa törvény és nagyon furcsa rendelkezés. Igen t. Képviselőház! Erről ajrérdésről már nagyon sok szó esett. Mindenki tudja azt, hogy ez egy erkölcstelen, korrupt rendszer. Talán fél a kormánypárt attól, hogy Budapesten nem fog akadni száz választó, aki aláírja az ajánlási ívét! Nem hiszem ezt, mert száz miniszteri tanácsos vagy száz főtisztviselő akad a különböző kerületekben, aki hajlandó lesz aláírni a kormánypárt ajánlási ívét. A kormányt tehát ezen a téren semmiféle veszély nem fenyegeti. Vagy mit vár a kormány ettől az intézkedéstől? Táján azt, hogy az ellenzék nem tudja megszerezni a szükséges aláírásokat? A múlt bebizonyította, hogy ettől az ellenzéknek nem kell félnie. Hiszen még a Belvárosban is megkapta az induláshoz szükséges ajánlási Szelvényeket, illetőleg aláírásokat, pedig a Belváros a legkényesebb kerületek egyike ezen a téren. A Belvárosban olyan kevés a választók száma, hogy alig van annyi választó, mint amennyi az ajánláshoz szükséges. És ha ott 7 vagy 8 párt vagy lajstrom indul, akkor már nem kap mindegyik párt ezer aláírást, mert sokkal kevesebb a választók száma, s így nem is lehetne a törvény rendelkezését végrehajtani Vidéken sokkal egyszerűbben csinálják az ajánlások megszerzését. Finom kis rendszer ez. Nem is veszik maguknak a fáradságot, hogy összegyűjtsék a szelvényeket, hanem egyenesen ráhamisítják az aláírást az ajánlási ívekre, s ezzel a dolog el van intézve. (Farkas Gyula: Vidéken ez nem divat!) Naiv ember, t. képviselőtársam. Jöjjön el velem egy csomó kerületbe, majd megmutatom, hol divat ez. Divat ez azon a vidéken is, ahol a képviselő úr kerülete van. (Farkas Gyula: Itt különösen nem divat!) Menjen át a képviselő úr az ózdi kerületbe, s meglátja, hogy mennyire divat ez ott. Meg se kérdezték a vasgyárban dolgozó munkásokat, nem is voltak kíváncsiak a véleményükre, hanem a gyári irodában egyszerűen leírták a bérlajstromról a neveket s rávezették az ajánlási ívekre. Merészeljen valaki ez e,llen a kapitalisztikus diktatúra ellen felszólalni, amely függő helyzetbe hozza az ott dolgozó munkásokat, s amely ott éppúgy rendelkezik a kenyér felett, mint ahogyan az állam rendelkezik más területen a kenyér felett. Amilyen erkölcstelen rendszer az, amely vidéken van az országos választásoknál, éppen olyan erkölcstelen ez a rendszer is, amely azt írja elő, hogy az ajánlási ívet és a szelvényt alá kell írni és a szelvényt az ajánlási ívre rá kell ragasztani. Ki fog meggyőződni arról, hogy azt a szelvényt tényleg a tulajdonosa írta alá és az ajánlási ívet is ő írta alá? A szelvény aláírása és az ajánlási íven levő aláírás több, mint valószínű, hogy egyezni fog, csak egy bizonyos, hogy nem a választó írta azt alá, hanem mások írták alá és mások hamisították oda ezeket az aláírásokat. Miből tudja akár a választási elnök, akár a hatóság más funkcionáriusa megállapítani azt, hogy ki írta alá azt a szelvényt, miből lehet azt megállapítani. A Belvárosban volt egy nagy vizsgálat egy petícióval kapcsolatban. A bíróság kihallgatott többezer választót arra vonatkozólag, hogy aláírták-e a szelvényt vagy pedig nem. Milyen eredményre jutottak? Majdnem semmire. Hi^ szén a választás után egy vagy két évre emlékezik is az a választó, hogy kinek írta alá, vagy aláírta-e, vagy nem írta alá a szelvényt. Ilyen rendszert nem lehet fenntartani. Egy olyan rendszert kell törvénybe iktatni, amely a választópolgároknak minden gátlás és akadály nélkül lehetőséget nyújt arra, hogy alkotmányos jogaikat gyakorolják anélkül, hogy rákényszerítsék őket arra, hogy a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekedeteket kövessenek el. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Büchler József! Büchler József: Tisztelettel kérem a beadott új szakasz elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Farkas István! Farkas István: Javasoljuk, hogy a 2. §. után új szakaszként a következő szöveg iktattassák (olvassa): »Az 1930:XVIII. tc-nek a széksértésről és rendzavarásról szóló 38. §-a hatályát veszti.« Elnök: A képviselő úr tévedésben van. Most egy jnásik módosító javaslatot tárgya-