Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

Az országgyűlés képviselőházának 25í biztosítsa az^ állami végrehajtóhatalomban való részesedést bizonyos meghatározott életviszonyok tekintetében. A főváros lakossága ezt az autonóm jogát máskép, mint választás lítján, mint testület útján nem gyakorolhatja. Ha tehát az autonóm jogot komolyan vesszük és az autonómia jogát a főváros lakosságának biztosítani akarjuk, akkor az első kikötésnek annak kell lennie, hogy a főváros lakossága abba a helyzetbe kerülhessen, hogy ezeket a jogait gyakorolhassa és csakis ő gyakorolhassa. Ez a szakasz látszólag fenntartja az eddigi állapotot és az eddig fennállott állapoton csak egy változtatást tesz: leszállítja a közvetlenül választott tagok számát az eddigi 150-ről 108-ra. Ezzel kétségkívül eltolódás áll be a választott tagok és a nem közvetlen választás útján helyetfoglaló tagok számában. Itt van a (szakszerűség címén helyet fog laló tagok számában. Itt van a szakszerűség címén helyet foglaló tagok kérdése, amelynek tekintetében a bizottságban a belügyminiszter úr fenntartotta álláspontját, hogy valamiképpen az eddigi arányszámot fenntartsa és úgy tudom, hogy az igen t. előadó úr ennek a fenntartott álláspontnak módosítás formájában kifejezést is adott. Nem tudom, mi lesz ennek a módosításnak a sorsa, vájjon az igen t. Ház el fogja-e fogadni a miniszter úr álláspontját. Bármilyen komikusan hangzik is ez a kérdés ebben a Házban, mégis fel kell tennem, ezt a kérdést, mert a bizottságban egy igen kellemetlen jelenségnek voltunk tanúi. Ott is a miniszter úr fenntartotta, nem valami nagy lelkesedéssel és nem valami nagy akcentuálással, de fenntartotta eredeti álláspontját és akkor láttuk, hogy egy kormánypárti képviselőtársunk módosítást nyújtott be és — horriíbile dietu — leszavazták a miniszter urat. (Malasits Géza: Amiért nem nagyon haragudott!) Azt hiszem, a mi fellépésünk eredménye volt azután az, hogy ezt a módosítást az igen t. előadó úr beadta, mert amennyiben mi nem mutattunk volna rá ennek a leszavazásnak furcsa jelenségeire, akkor talán egy gesztussal tovább mentünk volna a dolog mellett. Én ezt egészen természetesnek is találom, mert ha eljuthatunk oda, hogy 108 választott taggal szemben 92 nem közvetlenül választott tagot kreálunk, akkor igazán egészen mindegy, hogy 94, 88, vagy 86-e azoknak a bizottsági tagoknak száma, akik nem választópolgároktól kapott megbízás alapján foglalkoznak Budapest ügyeivel. Természetes dolog, hogy amenynyiben a miniszter úr álláspontja érvényesül, akkor ebben a tekintetben annyiban kedvezőbb a helyzet, hogy az eddigi arány marad meg. Azonban még mindig nem marad meg az eddigi arány, csak numerikusan, mert ha leszállítom 150-rol 108-ra a választott bizottsági tagok számát és bizonyos kihalási rendszert állapítok meg az örökös tagokra nézve, azután a szavazati jognak visszavonását a most hivatalban lévőkre, akik ezt eddig gyakorolják, nyilvánvaló dolog, hogy hosszabb időnek kell elmúlnia, amíg a helyes arány érvényesülni tud, mert hiszen a 108 tagra való leszállítás azonnal hatályba lép, amely pillanatban a törvény életbe fog lépni. T. Képviselőház! Előttem felszólalt t. képviselőtársaim már rámutattak arra, hogy nemcsak az arányszámnak ez a megállapítása teszi problematikussá a főváros választópolgársága akaratának érvényesülését, hanem azok a választásteohnikai rendelkezések is, amelyek a ülése 1934- március 16-án, pénteken, 457 választópolgárok akaratának szabad megnyilafc kozását akadályozzák és korrigálják. Itt volt az ajánlás és a kerületi beosztás kérdése. Nem akarok hosszasan foglalkozni a kérdés érdemével, hiszen t. képviselőtársaim a maguk részéről ezt már bőven megtették. Bá akarok azonban mutatni arra, hogy a miniszter úr részéről a merev elutasítása annak, 'hogy legalább az ajánlási rendszer tekintetében bizonyos módosítást eszközöljünk, magán viseli ennek a javaslatnak politikai jellegét. Hiszen nem volt még példa arra, hogyha egy törvényhozás elismeri egy rendelkezésnek immorális, tarthatatlan voltát — és ezt felismerte a Károlyi-kormány, felismerte a Gömbös-kormány, elismeri a t. belügyminiszter úr, még Tabódy t. képviselőtársam is elismeri, akivel négy évvel ezelőtt éppen ebben a kérdésben igen erős harcaim voltak itt benn a Házban, elismeri Kozma Jenő. a kormánypárt második frakciójának vezére ... (Tabódy Tibor: Nyilatkozott rá a (miniszter úr!) En azt elismerem és csak örömmel konstatálom, hogy négy évvel ezelőtt nagy harcunk volt és most a képviselő úr is elismeri ennek a rendelkezésnek tarthatatlan voltát, amiben nyilvánvalóan erős szerepet játszik az a körülmény, hogy a miniszter úr is felismerte ezt. (Derültség balfelől.) Mondom, ilyen kölmények között, amikor a közéletnek minden valamirevaló faktora elismeri ennek a rendelkezésnek tarthatatlanságát, amikor a bíróságok ítélkezéseikben, a bírók a maguk szakcikkeikben ennek a helyzetnek fenntartását hihetetlennek, immorálisnak tartják, amikor itt tárgyalunk négy hét óta egy javaslatot és csak egyetlenegy szakasznak beiktatása lenne szükséges, hogy ezt a lehetetlen állapotot megszüntessük, akkor erős visszautasítással találkoztunk az első pillanattól kezdve. Az igen t. miniszter úr ezt technikai okokkal magyarázza. Azt mondotta, hogy nem mehet bele ilyen részletkérdés szabályozásába, mert ez kívül esik a javaslat konstrukcióján. De, miniszter úr, mi annyi részletkérdésbe mentünk bele, olyan kardinális kérdéseket érintettünk, az üzemektől kezdve végig az autonómia felfüggesztéséig, korlátozásáig . és így tovább. Ömagában véve nem fogadható el az az indok, amelyet a miniszter úr hoz fel. hogy nekünk majd a választójoggal kell foglalkoznunk és majd akkor fogjuk ezt a kérdést rendezni. Az én megállapításom szerint ez nem helyes. Mert ha egyszer a törvényhozás felismeri egy rendelkezésrőL hogy az immorális, fenntarthatatlan, igazságtalan,^ akkor ennek konzekvenciáit le kell vonnia és nem szabad olyen helyzetet fenntartania, hogy a választópolgárok máról-holnapra olyan helyzetbe kerüljenek, hogy ennek a rendelkezésnek igazságtalan, vagy erkölcstelen, káros hatásait kénytelenek legyenek elszenvedni. En módosítást nyújtottam be már a bizottságban is, amelyben azt kértem a miniszter úrtól, hogy legalább a szelvénybörze megszüntetése érdekében vegyük át az országgyűlési választói törvényben lévő rendelkezéseket. Akkor a t. miniszter úr azt válaszolta, hogy azokat nem vehetjük át, mert azok is immorálisak, helytelenek és lehetetlenek. így nem lehet a legfontosabb közjogi kérdéseket elintézni. Erre egy lépéssel továbbmentem és azt mondottam: ha tehát a miniszter r úr nem akarja az ajánlás érdemi részét megváltoztatni, — bár nem tudom osztani az ő álláspontját — akkor méltóztassék legalább a visszaélések lehetőségét redukálni azáltal, hogy az ajánlások