Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-252
456 Az országgyűlés képviselőházának 2 székesfőváros életében is egy párturalomnak a konszolidálását célozza. Azt látom, hogy itt nem annyira egy kis adminisztratív módosításról van szó, hanem arról, hogy a kormánypárt minden ellenkező hanggal szemben, lehetőleg 100 százalékos biztonsággal tudja érvényesíteni a maga akaratát. En, mint ellenzéki érzelmű pesti polgár, ágy látom, hogy tulajdonképpen nekem, a választópolgárnak, a jogait nyirbálják meg. Mert ha én mint budapesti választópolgár magamba szállok és azt vizsgálom, hogy mivel érdemeltem meg azt, hogy :a kormányzat bizalmatlan legyen velem szemben és választópolgártársaimmal szemben . . . (Gál Jenő: A bűnös Budapest!) Nézzük, t. képviselőtársaim, ezt a bűnös Budapestet. Kérdem: van itt rendzavarás? Történt itt ilyesmi? (Kassay Károly: Igen, a Tattersallban, a Tabódyé!) Az más, t. képviselőtársam, ha felülről parancsolják, mert már rendzavarásra is csak felülről jött parancsra hajlandó ez a jámbor nép. (Ügy van! Ügy vanï a baloldalon.) Kérdem: vannak-e itt olyan forradalmi megmozdulások, amelyek indokolttá teszik, hogy elvegyük azokat a jogokat is, amelyek eddig meg voltak? Ha azt vizsgáljuk, hogy vájjon a választóközönségnek, a lakosságnak az átlagos intelligenciája csökkent-e azóta, mióta a régebbi törvényt meghozták, hogy az intelligencia csökkenése teszi-e szükségessé a jogoknak ilyen szűkebb körre való vonását, úgy erre azt mondom, hogy ez először is ellentétben áll a miniszterelnök úr kijelentésével, aki azt mondotta, hogy a hülyék korszaka lejárt, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) másodszor pedig ellentétben áll a miniszterelnök úrnak azzal az ismételt nyilatkozatával, amelyre^most harmadszor hivatkozom, hogy Ő alkotmányos úton kíván haladni és a parlamentarizmusnak megfelelő kautélákkal való továbbfejlesztése mellett van. Ezek nem megfelelő kautélák, (Ügy van! Ügy van! bal felől.) ezek egyszerűen a parlamentarizmus visszafejlesztését, elsorvasztását jelentik és ezért éppen úgy, mint egész pártom, én sem fogadom el ezt a szakaszt. (Helyeslés half elől.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Kertész Miklós! Kertész; Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A tizenkétórás ülések természete is kizárja, hogy itt a siker reményében lehessen vitatkozni és kapacitálni, éppen azért kénytelen vagyok csak megállapításokra, koserű, szomorú megállapításokra szorítkozni, mert ennek a vitának^ eddig, lezajlott napjai és az, ami ma történik, minden reményt kioltottak ahhan a tekintetben, hogy ezen a törvényjavaslaton lényegbevágó módosítást vagy javítást lehessen elérni. A javaslat 2. §-ával kapcsolatosan egyszerűen mes: kell állapítanom, hogy az desztillált formában tartalmazza mindazt, amit a kormány ezidőszerint fasiszta elgondolásaiból megvalósíthatónak vél. Ez a szakasz egyelőre óvatos és burkolt formában, de bevezetését jelenti annak a Führer-rendszernek, amelynek szándékát pedig több oldalról tagadták. Mert hiszen mi más volna, mint a Führer-rendszer intézményesítése, ha a kormányhatalom sokkal több joggal és befolyással fog rendelkezni egy milliós város lakosságának minden rendű és rangú ügyei felett, mint ennek a milliós városnak egész polgársága politikai pártállásra való tekintet nélkül? Ez a javaslat és ennek a javaslatnak 2. § J a olyan, mint amikor valaki elé, aki egy célt el akar érni, erősen bereteszelt, vaspán>2. ülése 1934 március 16-án, pénteken* tos ajtóknak sorozatát állítják fel. Az első ilyen reteszes» vaspántos ajtó, amelyet meg kell ostromolnia a főváros lakosságának, a hivatali állásnak, a szakszerűségnek és az örökös tagságnak az a kautélája, amely önmagában véve is azt a célt szolgálja, hogy a választóközönségnek, a választópolgároknak akaratát legalább is korrigálja. A második ilyen megostromolandó vaspántos ajtó az az intézkedés, amely egy osztályszempontokhoz igazodó választási geometriát iktat törvénybe a különböző kerületekben megválasztható bizottsági tagok számát illetően. A harmadik ilyen megostromolandó vaspántos ajtó pedig az ajánlási rendszemek fizikai és lelki terrorja^ amely mint a leghathatósabb eszíköz kívánja szolgálni azt a célt, hogy itt a választóknak a belső meggyőződésből folyó akaratnyilvánítása ne érvényesülhessen, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ezt nevezik részletes vitának?) Kérdezem: érdemes lesz-e a főváros lakosságának ezeken az ajtókon dörömbölnie, érdé mes lesz-e a főváros lakosságának ezeket az ajtókat megostromolnia? Ha sikerült is az egyiket vagy másikat valamiképpen áttörnie, mi vár rá? Vár rá talán egy nagyszabású kormányzati programm, egy olyan koncepció, amellyel szemben minden kritikának, minden fenntartásnak, minden gáncsoskodásnak el kell némulnia. Ha Tabódy t. képviselőtársunk itt igen találóan magyar ábrándnak nevezett beszédére gondolok, azt kell mondanom, hogy ezért és egyedül ezért a főváros népe még megmaradt kevés önkormányzati jogainak megnyirbálását igazán nagy kár volt végrehajtani. De én kétségbevonom azt, hogy ^z új törvény életbeléptetése után bármilyen területen és bármilyen irányban is haladás egyáltalán bekövetkezhetik. Ez a törvény fogja ráborítani a teljes politikai tespedést erre a milliós fővárosra. Ennek a törvénynek életbeléptetése fogja jelenteni a szociális szolgáltatásoknak és a szociális embervédelemnek további messzemenő visszafejlesztését. Ennek a törvénynek életbeléptetése fogja kiteljesíteni a bürokratikus tehetetlenségnek valami olyan , uralmát, amelyre ma még csak szörnyülködve lehet gondolni. És mindennek bekövetkeztével itt fog előttünk állani a temető csendje, de ez a temetői csend a dolgok és történelem logikája szerint nem lehet más, mint egy új fergeteges vihar előhirnöke. Nem hiszem, hogy ez országos érdek volna, nem hiszem, hogy a magyar nép érdeke ezt kívánná, nem fogadhatom el, hogy a főváros sokszor és talán joggal támadott gazdálkodása erre a javaslatra és ilyen beavatkozásra okot szolgáltatna. Ezekből az okokból és a magyar főváros, a magyar nép jövő sorsa iránti mélységes aggodalomtól eltelve, nem fogadhatom el ezt a szakaszt. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! Azt hiszem, ennek a törvényjavaslatnak ez a szakasza az, amely a legtöbb politikumot tartalmazza. Bolitikumot tartalmaz abban is, ami a javaslatban van és abban is, ami a javaslatból kimaradt. Már az autonómia lényegének megvilágításánál bátor voltam rámutatni arra, hogy helyes megállapítás szerint az autonómia joga magát a főváros lakosságát illeti meg. Ez természetes dolog, hiszen azért autonómia, hogy bizonyos körülhatárolt területen az ott élő lakosságnak
