Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

452 Az országgyűlés képviselőházának 252. ülése 193% március 16-án, pénteken. szakférfiút választják. Méltóztassanak csak a régi közigazgatási reformokra, a választójogi törvényjavaslatokra gondolni. Mindig a kérdést legjobban ismerő szakférfi volt az előadó. Ezzel szemben itt mi történt? Felállt az előadó és már a bizottságban bejelentette... (Erődi-Harrach Tihamér: Kitűnő köz jogász! — Homonnay Tivadar: Dunsztja sincs hozzá! — Bassay Károly (Erődi-Harrach Tihamér felé): A képviselő úr ír is és közbeszól is!) Én elismerem, hogy kitűnő közjogász, de itt nem az kell, itt a főváros sorsáról történik intézkedés, tehát el lehetett volna várni a kormánytól, hogy olyasvalaki legyen a javaslat előadója, aki foglalkozott a főváros ügyeivel és aki ismeri a főváros népét és annak gondolkozását. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert engedelmet kérek, ha kiküldenek valakit, — mert hiszen nincs itt másról szó, mint arról, ,hogy egyszerűen így rendelkezett a többség irányítója, ezt tehát el kell vállalni — akkor ezt nem fogadhatom el. (Erődi-Harrach Tihamér: Nem köteles senki elvállalni, nincs itt olyan nagy pártfegyelem, mint a demokratapártban! — Homonnay Tivadar: Ez már öreg, hiba!) A demokrata-pártban nincs szükség fegyelemre, mert ott mindig egyformán és homogén módon gondolkoztunk, akár ketten voltunk csak, akár többen. (Rassay Károly (ErődiHarrach Tihamér felé): A képviselő úr vagy írjon, vagy közbeszóljon, de ezt nem lehet megosztani! — Derültség a szélsőbalodalon.) T. Képviselőház! Amikor tehát ilyen 108 tagú areopág lesz, amely a mindenkori uralkodó többségnek és a kormánynak ízlése szerint, az ajánlási rendszer kapcsán és a legigazságtalanabb kerületi beosztás mellett alkotja meg! a törvényhatóságot, akkor már előre le kell mondanunk arról, hogy itt az önkormányzatnak, a törvénynek valaha is híre-hamva maradjon. En hajlandó vagyok megkockáztatni azt a véleményemet, hogy az egész törvényjavaslat azért terjesztetett, be, — a többi csak staffázs — hogy egy 108 tagú törvényhatóságot inauguráljanak és az örököstagok látszólagos létszámapasztásával azt mutassák, hogy a persnb-rendszertől némileg eltérnek. Itt tulajdonképpen nincs másról szó. mint 108 bizottsági tagot odaválasztani egy^ elavult választási rendszer alapján ós a többséget így biztosítani, ugyanúgy, •mint ahogyan a parlament összeállítása történt, egészen erre a formára. Állandóan azt hirdetik, hogy mi egy európai nívón álló parlament vagyunk, pedig a legreakciósabb nyilt választójog mellett hozták létre a többséget. Most a fővárosnál azt mondják, hogy egy nagyszerű, modern törvényhatóságot kívánnak megalkotni, pedig meghagynak mindent, ami elavult módszer, a kerületi beosztást. Csak nem akarják elhitetni velünk, hogy meg lehet valósítani a filius ante patrem elvét? Mert a választójogi reform beígérése még nem választójog! Előbb kell a ruhát megcsinálni és azután a gombot rávarrni, de itt előbb a gomb van meg, ehhez akarják a ruhát megvarrni. Előbb biztosítani kívánják, hogy olyan legyen a főváros új képe, mint amilyenre ők azt megfestik s azután, ha majd itt lesz a többségük, akkor lesz majd csak szó egy tessék-lássék új kerületi beosztásról. Mindig azt hallottam hangoztatni, hogy meglesz a titkos választójog, mindig hozzáteszik azonban, hogy lesznek bizonyos kautélák. Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Jó, én benne vagyok abban, hogy^ legyenek bizonyos .kautélák, amelyek a titkosságot és az igazságot biztosítják, de iákkor miért titkolódznak, akkor miért kell a miniszter úrnak mindig az ígéret földjét emlegetni csupán, ahová nem akar minket bevezetni? Hát miért nem mondja meg legalább az alapelveit? Miféle találós mese ez? Miféle keresztrejtvény ez, amit a mélyen t. miniszter úr itt játszik? Könnyű neki, hiszen ott van mögötte a többség, amelynek minden mindegy. A bizottság azt mondja, hogy rossz az eredeti összeállítása a bizottsági tagoknak, mire feláll a miniszter és azt mondja, hogy a bizottság javaslata a rossz, az övé a jó. Mire jó ez, mikor előre biztos, hogy a többség a miniszter úrnak fog igazat adni? Lehet-e így parlamentesdit játszani, lehet-e megengedni, hogy a bizottságban a tö'bbség a miniszterrel szemben foglaljon állást, aki majd apellál a bizalmatlan bizottságtól a bizalmat szavazó többséghez? Hát ezek fából vaskarikák, ilyen helyzet nem. jöhet létre ott, ahol igazi parlamentarizmus van. Ez a 2. § is kifigurázása a tulajdonképpeni önkormányzatnak. Azt gondolom, nagyon egyszerű volna a kérdés: a miniszter úrnak ide kellene állnia és azt kellene mondania: a főváros i törvényhatóságát általános titkos választójog alapján fogjuk összealkotni, ennyi és ennyi taglétszámánál és nem. választunk ezentúl örökös tagokat, akik azonban (megvannak választva, tisztelet, becsület nekik, működjenek még tovább. Lehetetlenség azonban azt mondani, hogy megtartja az örökös tagság rendszerét, megtartja a régi rendszert az 3930-as törvényből, megtartja az összealkotás módját, azonban csak igéri, hogy majd rá kerül a sor a választójogra is. Engedelmet kérek,^ rosszal végzi a maga kodifikatórius munkáját a mélyen t. belügyminiszter úr, rosszul végzi ezt a feladatát, mert a közvéleményben ez már nemcsak nyugtalanságot okoz, hiszen nem lehet a főváros közönségével elhitetni azt, hogy itt a »laisser faire, laisser passer« elvét akarnák érvényesíteni. Higyje el nekem a mélyen t. kormány és a mélyen t. többség is, nem lesz olyan könnyű a főváros népét így megrendszabályozni. Nem lesz olyan könnyű elhitetni, hogy minden szabad, nem lesz olyan egyszerű ez az út, mert ez a főváros a maga együttességében az önkormányzatra nevelődött. Majd a következő szakasznál látni fogják, hogy önkormányzati működésének mennyi nagyszerű eredménye volt. Hát mire való ez az operettszerű munkálkodás, mire való azt mondani nekem elég 108 választott bizottsági tag? Meg merném kérdezni: miért éppen 108? Igaz, hogy később feleletet ad rá a miniszter úr, amikor azt mondja, hogy a Lipótvárosnak elég 7 bizottsági tag, a Józsefvárosnak legyen 10 bizottsági tagj Várban 600 polgár szavazata annyit ér, mint a másik választókerületben, például a Terézvárosban 2000 választópolgár szavazata. (Vázsonyi János: 3000!) vagy 3000-é. Vájjon ez^ nem egy első- és másodosztályú polgárság és nem egy pluralitás törvénybeiktatása? Félre ezekkel a farizeus szemekkel, félre ezekkel a munkálkodásokkal, amelyek bevallják azt, hogy a polgári voks értéke nem egyforma. Miért legyen lehetséges az, hogy az egyik kerületben , 600 ember szavazata érjen annyit, mint a másik kerületben 2000 ember szavazata? Erre a kérdésre kell felelni. Es nem lehet rá felelni annak őszinte bevallása nélkül, hogy itt igenis azt akarják, hogy a kormány a saját képére alakítsa át a fővárost, hogy rendelkezhessék vele. A második szakasz megfosztja önkor-