Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-252
Az országgyűlés képviselőházának 252, ráztak jobbról J balról, magyaráztak előre, hátra, középre, mindenfelé, iparkodtak ezt megmagyarázni, de a belügyminiszter úr csak azt hangoztatta, hogy híve az önkormányzatnak, híve az alkotmányosságnak. Bocsánatot kérek, igen elemi feltétele az önkormányzatnak az, hogy tisztviselőit, polgármestereit, főtisztviselőit maga válassza. Hiszen enélkül nincsen önkormányzat. Humbug, üres frázis az, amit önök az önkormányzatról (beszélnek, ha egyszer szavukat nem tartják meg. Gratulálnom kellene Keresztes-Fis'Cher belügyminiszter úrnak, aki olyan gyönyörűen tudja a régi magyar alkotmányosságot lebontani, hogy a bolsevisták tapsolhatnak, örülhetnek neki, mert azok nem csináltak ilyen rombolást, mint amilyet ez a kormány csinál a magyar önkormányzattal és a magyar alkotmányossággaL Ezt nem volna szabad megcsinálni. Ha adnak valamit az önkormányzatra, ha súlyt helyeznek arra, hogy legalább a lényege meglegyen annak a történelmi kialakulásnak, amely a mostani korszakban kifejlődött, akkor ezt nem szabad megcsinálni. Kérem a t. Házat, hogy javaslatunkat fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Képviselőház! Lényegileg és elvi alapon teljesen egy a fölfogásom előttem szólott t. képviselőtársaméval, aki azt az álláspontot foglalta el, hogy a főpolgármesteri állás felesleges. Elvi álláspontunk teljesen azonos abban, hogy mi a főpolgármesteri és főispáni állásokat feleslegeseknek tartjuk és ezeknek a leépítését tartjuk elsősorban szükségesnek, ha racionalizálásról van szó. Arra való tekintettel azonban, hogy a jelenlegi törvényhozási tendencia nem ebben az irányiban halad és nemcsak a leépítéséről nem lehet szó jelenleg olyan exponenseknek bármilyen közület élén, akik a kormányzatot képviselik, én ehelyett egy másik módosító indítványt voltam bátor íbenyujtani, amelyben a jelenlegi törvényjavaslat 1. §-ának törlését kérem, és ezáltal fenntartandónak tartom azt az állapotot, amely eddig a fővárosra vonatkozólag fennállott s amely a főpolgármesternek hármas kijelölés alapján a törvényhatóság közgyűlése útján való megválasztása. A tradíció emellett szól. Emellett szól Budapestnek egész múltja és Budapestnek különállósága, az a megkülönböztetés, amely Budapest törvényhatóságának a múltban az ország többi törvényhatóságaival szemben kijutott a törvényhozás részéről. Ez a megkülönböztetés mutatkozott meg az 1872. évi törvényjavaslat tárgyalása alkalmából is, amikor ez a kérdés ugyanúgy napirenden volt» mint ahogy ma napirenden van és ugyanúgy napokon keresztül tárgyalási alapját képezte a vitának körülmény, hogy vájjon főispánja legyen-e Budapest székesfőváros autonómiájának, úgy, amint a vidéki törvényhatóságoknak, értve itt a megyéket és a vidéki törvényhatósági városokat, vagy pedig Budapest székesfőváros, mint főváros kell, hogy külön elbírálásban részesíttessék. Ebben a vitában igen érdekes beszédek hangzottak el és ha nem veszem túlságosan igénybe a t. Ház türelmét, (Halljuk Halljuk!) méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag néhány beszédből citáljak, mert nem érdektelen ma — visszamenőleg több mint 60 esztendőre — megállapítani, hogy miképpen vélekedtek annakidején az ország nagyjai és a törvényhozás tagjai erről a kérdésről, mert ma mindent úgy tárgyalunk, ülése 19SU március 16-án, pénteken, . 431 mintha minden új probléma volna, holott mindezek a kérdések egyszersmindenkorra a jog szerint mér abban az időben elintéződtek. Steiger Gyula az 58. §-ra nézve, amely a főpolgármester jogkörét és állását szabályozta, többek között a következőket mondotta az országgyűlési gyorsírói jegyzetek nyomán való feljegyzések szerint: (olvassa.) »Elismerem én, hogy az államnak a fővárosban olyan fontos ügyei, érdekei vannak, hogy azokat felügyelet, ellenőrködés nélkül hagyni nem lehet. Ez igaz, de a főváros különbözik minden más törvényhatóságtól egyben, abban, hogy a kormány helyben van. A főváros ügyeit ellenőrzi a sajtó, ellenőrzi az ország közvéleménye és én ennél erélyesebb, hatályosabb ellenőrzést a főispáni institúció által nem vélek elérhetni. Mindezek azonban azt indokolják, hogy legfeljebb felesleges a főispáni institúció. De vannak más okok is, közigazgatási okok, amelyek határozottan kárhoztatják a főispáni institúciót. Jó közigazgatást képzelni sem tudok anélkül, hogy azon tisztviselő, aki a közigazgatás élén áll, a maga kezében és személyében ne egyesítse a jó közigazgatás minden eszközét, tudniillik az adminisztráció feletti főhatalmat és az ellenőrködés jogát. Viszont megfordítva, nem képzelhető oly adminisztráció, hol a legfőbb tisztviselőnek csupán ellenőrködő joga van, de a közigazgatási eszközök nincsenek a kezében. Most hogyan áll a dolog? A megyékben az alispán, nálunk pedig a polgármester, aki a közigazgatás élén all, nem gyakorolhatja azon hatalmat, amely nélkül én jó közigazgatást nem is képzelhetek. Viszont megfordítva, a főispán majdnem omnipotens hatalommal ruháztatik fel a tisztviselők irányában, de nem folyhat be a közigazgatás menetébe. Lehet-e képzelni, hogy míg az egyik csak hatalmaskodik, addig a másik csak adminisztrál, de viszont a hatalmat nem gyakorolhatja, oly adminisztráció létesíttethetik, amely méltó a fővároshoz, amely a fővárost naggyá, hatalmassá és jól adminisztrálttá teszi? Ha tehát úgy áll a dolog, hogy annak, aki a hatalmat gyakorolhatja, a jó adminisztráció érdekében a közigazgatás élén is kell állania, akkor merő igazságtalanság és merő méltánytalanság lenne az, hogy egy állami tisztviselőt állítsunk a főváros élére. Igazságtalan ez különben akkor, hogyha tekintetbe vesszük, hogy Pest hatósága saját vagyonát kezeli, mert saját vagyonának kezelését egy testület sem kénytelen olyan személynek alárendelni, akikhez semmi bizalma nincs, vagyis, akiket nem az ő bizalma választott. Es egyedül azt tartom a külön érdekek helyes kiegyenlítési módjának, hogy a főváros élére a választóközönség azt állítsa^ akit legjobban tisztel, akit 'bizalmával megajándékoz, akit ezen kitűnő állásra alkalmasnak, képesnek és a főváros kormányzatára nézve legilletékesebbnek vél. Kívánom tehát a főpolgármester szabadon választását.« Mélyen t. Képviselőház! Ez 1872-ben hangzott el, annak dacára ma is igaz, viszont ezzel élesen szembehelyezkedik a javaslat 1. §-a, amely az eddigi főpolgármesteri állást főispáni állássá degradálja, ha címében nem is, de lényegében és valójában. Méltóztassék megengedni, hogy ugyancsak az 1872. évi törvény tárgyalásából egy másik beszédből is idézzek. (Mozgás a jobboldalon. — Olvassa:) »Higyje el a t. Ház, hogy Budapest fővárosnak kormányzata érti hivatását. Tudja, mit vár tőle a nemzet, tudja, hogy Budapestnek 62*
