Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

378 Az országgyűlés képviselőházának í csak 1930 óta tudott beavatkozni a városi adminisztrációba. Azelőtt, a régi törvény szerint, az 1872-es törvény szerint nem állt módjában beavatkozni. A belügyminiszter úr nagyon jól tudja, hogy a Képviselőház megadhat egy elvi direktívát, adhat felhatalmazást és útmutatást a kormánynak arra, hogy a kormány mit és hogyan csináljon; a Képviselőháznak módjában áll, ha a kormány működésével elégedetlen, azt leszavazni és egy új kormánynak adni meg a felhatalmazásokat. A főváros autonómiájának ez nem áll módjában, mert a városházán nincs politikai felelősség, a városházán az adminisztráció fix, legalább is hat esztendeig nem mozdítható el, akárhogy végzi dolgát; azt pedig ne méltóztassék kívánni az autonómiától, vagy az autonómia egyes öisrveitől, hogy állandóan fegyelmi megindításával kísérletezzék, mert az teljesen tönkretenné, megakasztaná és meggátolná az ad mini sztráció^ munkáját és működését s teljesen lehetetlen állapotokat teremtene a. fővárosban. T, Ház! A törvényjavaslat a polgármesterre igen nagy hatáskört ruházván, az egyéni felelősség elvét domborítja ki. Le kell szögeznem, hogy az egyéni felelősség elve e törvény alapján nem vihető keresztül. Ha a belügyminiszter úr a közigazgatás racionalizálása kapcsán az egyéni felelősség elvét az egész vonalon életbeléptetné és minden egyes tisztviselőnek, aki egy ügyet elintéz, azt a hatáskört adná, amely az ügy végleges elintézéséhez szükséges, akkor meg lehetne fogni a polgármestert is az egyéni felelősség alapján; addig azonban, amíg a polgármesterhez egy ügy elérkezik, és amíg azon 15 vagy 20 aláírás ékeskedik, a polgármester nem tehető felelőssé, mert nem tudja nyomon követni az akta elintézésének útját, mert nincs egy ember, akinek a fülét meg tudná fogni, ha az akta elintézésénél valami hibát csinál. A tanács eltörlését még egy szempontból tartom veszedelmesnek. A törvényjavaslat a pártok túltengését akarja megakadályozni. Le akarom szögezni a Képviselőház naplójában és emlékeztetni fogom majd az igen t. belügyminiszter urat arra, hogy ez a törvényjavaslat nem a pártok uralmát szünteti meg, hanem a pártvezérek diktatúráját iktatja törvénybe. Ez a törvényjavaslat kiküszöböli a lehetőségét annak, hogy az Összes pártok több tagja állandóan betekintést nyerjen a város ügymenetébe és ügykezelésébe, és lehetővé teszi azt, hogy a polgármester vagy az alpolgármesterek csak a pártok élén álló és a pártokat képviselő pártvezérekkel tárgyalják le a dolgokat, ami azután szükségképpen maga után vonja azt, hogy a pártoknak és az autonómiának kevesebb betekintésük és beleszólásuk lesz az ügyek intézésébe. A törvényjavaslat a választott bizottsági tagok számát 108-ra szállítja le. Kérem a belügyminiszter urat, emelje fel ezt a számot, (Helyeslés half elöl.) járuljon hozzá azokhoz a kérésekhez, amelyeket a közigazgatási bizottságban eléje terjesztettünk. Ma 108 bizottsági tag esetén egy bizottsági tagra körülbelül 30D0 választó esik, miután azonban kerületekben és lajstromos szavazás mellett történik a választás, egy ilyen kerületben pedig 40—45.000 választó van, titkos szavazásról lévén szó, egy-egy bizottsági tagnak 10—15.000 emberrel (kell érintkeznie. Teljesen lehetetlen és megoldhatatlan feladat ez, holott méltóztassanak elhinni, a köznyugalom szempontjából, az ország közbiztonsága érdekének szempontjából is szükséges az, t51. ülése 193 U ntárcius 9-én, pénteken. hogy a főváros bizottsági tagjai állandó kapcsolatot tartsanak fenn tömegeikkel és választóikkal, (Ügy van! balfelöl.) mert a mai helyzetben, a mai gazdasági és szociális viszonyok között majdnem azt mondhatnám, hogy a tömegek nyugalma szempontjából életkérdés az, hogy minél többet foglalkozzanak velük, ügyesbajos dolgaikban eljárjanak, megnyugtassák, lecsillapítsák, bíztassák őket, szóval törődjenek velük. (Ügy van! Ügy van! half elől.) A fővárosnál ezenkívül sokkal több ügy merül fel a választópolgárok szempontjából, mint az államnál. Ez természetes, mert hiszen a városnál, ha egy kórházi ápolónő kosztját meg kell javítani, 25 bizottsági tagot keresnek fel és elsírják panaszaikat. Ettől a jelentéktelen kis kérdéstől kezdve, egészen a külföldi kölcsönök kamatszolgáltatásának tőkésítéséig — ami igen komplikált pénzügyi probléma — minden üggyel foglalkozni kell és minden ügyre ki kell terjeszteni a figyelmét. Hallottam azt a vádat is, hogy ezek a politikai pártok nem mutattak koncepciót és nem mutattak olyan irányító vezetést, amely a főváros érdekében szükséges lett volna. (Meskó Zoltán: Majd a Tabódy-párt megmutatja!) Azt hiszem, hálátlanság ezt a vádat hangoztatni, mert számtalan kérdésben, például az üzemi kérdésben, tarifa lis kérdésekben a pártok, igenis, elvi alapon állottak és éles harcokat vívtak elveik érdekében. A javaslat második része a gazdasági ellenőrzéssel foglalkozik. A hatósági gazdálkodásnak általában hibái vannak, a hatóság nem tud jól gazdálkodni, lehetetlenség, hogy jól gazdálkodjék. Ennek az elvi álláspontnak hangoztatása mellett szeretném azonban a figyelmet arra is ráirányítani, hogy ezen semmiképpen sem lehet úgy segíteni, ha csak ellenőrizünk, mert az a túísok ellenőrzés zavarja a munkát. A túlsók ellenőrzés nem javítja a munkát, hanem nehezíti az üzemi gazdálkodást. Méltóztassék elhinni azt is, hogy nem lehet íróasztal mellől ellenőrizni. Nincsen olyan áttekintése senkinek a világon, hogy az íróasztal mellől tudna ellenőrizni. A székesfőváros hihetetlen mértékben fejlődik. Az elmúlt húsz esztendő alatt — az 1912. és 1932. éveket hasonlítva össze — a közigazgatási költségvetés, a községi háztartás költségvetése 100 millióról 180 millióra emelkedett, az üzemek költségvetése pedig 15 millióról 136 millióra. A fővárosnak oly sokszor emlegetett, illetőleg problematikussá lett vagyonleltára pedig azt mutatja ki, — nem akarok a részletekbe bocsátkozni — hogy 1912* óta tehát megint 20 évet véve az összehasonlítás alapjául, a székesfőváros vagyonmérlege az ingatlanokban 545 millióról 712 millióra, egyéb vagyona pedig 747 millióról 1-2 milliárdra emelkedett. A város adóssásrai természetesen szintén 414 millióról 452 millióra emelkedtek, (Zaj a középen. — Elnök csenget.) vagyis a város adóssása tulajdonképpen ugyanott van, ahol 1912-ben volt. vagvona azonban csaknem megkétszereződött. A fejlődést a következő számadatok fóliák a legeklatánsabban bizonyítani: 1920 óta, tebát a forradalmak után, a. főváros autobuszközlekedése 16 kocsiról 160 kocsira emelkedett: a Beszkárt. összes forgalmi eredménye pedig 58 millió kocsikilométerről 87 millió kocsikilométerre emelkedett, a szállított személvek száma 1912-ben 190 millió. 3932-ben 275 millió volt, a bevétele pengőkben 1932-ben 33 millió v^t. 90 ív^-el később közel 50 millió. Az előadó úr a javaslat indrikolásáná

1 ana méltóztatott hivatkozni, hogy az állami racionalizálással, az államgazdaság racionalizás'í-