Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-251
Az országgyűlés képviselőházának 251 sokat és az abuzusokat. (Meskö Zoltán: Ugyanazt mondja a Kozma- és a Tabódy-párt!) Az fájt azonban nekünk, hogy a törvényjavaslat nem ismerte el ezeknek a törekvéseknek eredményességét. A törvényjavaslat arra utal, hogy 20 millió pengő deficit fog felmerülni az 1934-es esztendőben. Legyen szabad ezzel szemben leszögeznem azt, hogy az 1933-as esztendő költségelőirányzatával szemben olyan bevételi kiesések mutatkoztak az 1933 év folyamán, hogy a fővárosnak a gazdálkodásánál meg kellett szorítania a csavart, szűkebbre kellett méreteznie a kiadásokat és ennek megfelelően a főváros az 1933. esztendőben is több, mint 20 millió pengő kiadást takarított meg belügyminisz- ! téri és , parlamenti beavatkozás nélkül az j 1933-as évi költségvetéssel szemben. Azt akarom ezzel bizonyítani, hogy a főváros vezetősége eléggé rugalmas, eléggé hajlékony a gazdasági életben felmerülő meglepetésekkel szemben, megvan és megvolt tehát a remény arra, hogy a városh esetleges felmerülő bevételelmaradásokat, vagy kieséseket megfelelő takarékossági intézkedések révén egyensúlyozni tudja. T. Képviselőház! Akkor, amikor az 1934. évi, a jelenlegi költségvetés még munkában volt és még nem volt elfogadva, a belügyminiszter úr tehát még nem ismerhette azt a költ- í sógvetést, mi már foglalkoztunk azzal a lehetőséggel, hogy 20 millió pengős kiesésünk lesz és már kerestük az útját és módját annak, íiogy hogyan fogjuk ezt ellensúlyozni. Akkor azonban be kellett várnunk, míg megjön a költségvetés belügyminiszteri jóváhagyása; i Nem tagadjuk, nekünk az fáj, t. Képviselői! ázj hogy e törvényjavaslat révén olyan gazdálkodásnak ellenőrzése alá kerül a főváros, amely gazdálkodás az államnál az elmúlt 13 esztendő alatt nem bizonyult mindig szerencsésnek. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, nem akarom újból elmondani, hogy az állami gépgyárnak, az Államvasutaknak és egyéb állami üzemeknek milyen a gazdálkodása, csak annak az aggályomnak kell kifejezést adnom, hogy ha az állami gazdálkodás rendszere és mentalitása bevonul a fővárosba, akkor a város nem fogja tudni az elkövetkező években azt a gazdasági fejlődést produkálni, amelyet az elmúlt 13 év alatt felmutatott. Ami magát a javaslatot illeti, ez a javaslat nein azonos azzal, amelyet a képviselőház elé terjesztettek. A belügyiminiszter úr a közigazgatási bizottság tárgyalása során igazán emberfeletti türelemmel, igazán nagy lojalitással és jóakarattal vitatott meg minden egyes szakaszt és pontot, s el kell ismernem, hogy az ő szempontjából elment az engedékenység végső határáig csak azért, hogy tanúbizonyságot tegyen arról, hogy őt ebben a kérdésben nem politikai szempontok, hanem szakszempontok és a főváros érdekei vezették. T. Ház! Amikor megvizsgáljuk magát a törvényjavaslatot, meg kell néznünk, hogy mit hoz és mit nem hoz. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Mit visz?) Nem hozza azt, amit én őszintén kívántam volna, nem hozza a választási rendszer megváltoztatását. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Gál Jenő: Ezzel kellett volna kezdeni!) A kormánynak azonban az az álláspontja, hogy nem akar elébevágni a választójogi törvény intéz- j kedéseinek. Le kell azonban szögeznem, hogy_ a \ választási rendszerrel mi kormánypárti kepviülése 198 í március 9-én, pénteken, 377 selők sem vagyunk megelégedve. Méltóztassanak elhinni, hogy ebből a választási rendszerből sem a kormánypártnak, sem az ellenzéknek nincs haszna. Alkalmat ad azonban arra, hogy nyugtalanságot és bizalmatlanságot keltsen' a választó közönségben. (Meskó, Zoltán: Bolettaüzlet lesz belőle Budapesten!) Én tehát igen fogok örülni, ha a kormány választójogi törvény reformja kapcsán remélhetőleg ezt a választási rendszert elejti és kiküszöböli. Ami a törvényjavaslatnak a rendelkező részeit, vagyis azt illeti, amit a törvényjavaslat hoz, ez három csoportba osztható: közigazgatási, gazdasági és átmeneti csoportra. A közigazgatási csoportba tartozik a főpolgármesternek a kinevezése és a polgármester választása. Ezek olyan intézkedések, amelyeken már változtatni nem tudok, de amelyek — őszintén megvallva — engem túlságosan érdekelnek. Ha a kormány bizalmi emberét ki akarja, küldeni és oda az autonómia beavatkozása nélkül akar valakit kiküldeni, ez az autonómiára nézve nem káros. Ellenkezőleg, szerintem ez az új főpolgármesterre káros, akit majd ezen törvény alapján kineveznek, mert elvágja és megszűnteti azokat a közvetlen kapcsolatokat és nexusokat, amelyeket a főpolgármester a múltban élvezett. T. Ház! Lényegesebb azonban a közigazgatási rendelkezéseknek következő két pontja: az egyik a törvényhatósági tanács megsszüntetése, a másik, amelyről — sajnos — nem hallottunk beszélni, a választott bizottsági tagok létszámának lecsökkentése. Hallottunk képviselőtársainktól, — bizottsági tagságot betöltő képviselőtársainktól is — hogy a tanács munkássága létezése az autonómia szempontjából nem fontos. Valóban így van-e? Ellenkezőleg. Elvileg és elméletileg el kel ismerni^ azt, hogy az autonómiának talán egy kiterjesztését és kiszélesítését jelenti az, ha a közgyűlés dönt kisebb kérdésekben is, ez azonban gyakorlat] kérdés. Meg vagyok győződve, hogy a belügyminiszter úr rövidebb időn belül, mint hiszi, sajnálni fogja, hogy ebben a törvényjavaslatban megszünteti a törvényhatósági tanácsot. (Meskó Zoltán: Már most sajnálja!) A törvényhatósági tanács ellen főképpen azt a kifogást emelik, — és emeli úgy az indokoláss, mint az előadó úr jelentése is —- hogy a laikus közigazgatás előretört és nagyon be avatkozott az adminisztratív teendőkbe. Engedelmet kérek, Összehasonlítást szeretnék tenni és hivatkozni akarok arra, hogy ebben a laikus közigazgatásban, a törvényhatósági tanácsban a fővárosi autonómiának olyan tagjai üHek, akik véletlenül személy szerint is könnyen öszszehasonlíthatók az aktív tisztviselőkkel, azokkal, akik jogi képzettségű és képesítésű tisztviselői voltak a fővárosnak és szolgálati idejük alatt egyszer az egyik, másszor a másik ügyosztályban teljesítettek szolgálatot, és akikről semmiképpen sem lehet azt mondani, hogy kiválóbbak és különbek a maguk szakmájában, mint például egy Harr er Ferenc a városigazgatás terén, egy Osilléry András a közegészségügy terén, vagy egy Ugrón Gábor a művészetek terén. (Zaj.) Lányi Márton t. képviselőtársunk azt mondotta, hogy ha az autonómia nem tudott egyes dolgokról és nem tudta akaratát érvényesíteni, akkor annak az autonómiának nincs létjogosultsága. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy a főváros autonómiája csak az 1930 : XVIII. te. óta, tehát tulajdonképpen