Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

376 Az országgyűlés képviselőházának 2ől. ülése 193U március 9-én, pénteken. valaki ebből a gazdálkodás deficites voltát állapítsa meg. E gazdálkodás mellett a fővárosnak olyan intézményei vannak, amelyeket világszerte mutogatni lehet. Nem lehet elvitatni, hogy a város egész közoktatásügye igazán európai nívón áll. Nem lehet elvitatni, hogy a főváros áldoz mindenért, ami szép: a művészetért, a kultúráért. Nem lehet elvitatni, hogy közélelmezési intézményeihez talán csak Németországban találunk hasonlókat, nem lehet elvitatni, hogy közlekedése állandóan fejlődik, amit számszerűleg is ki fogok mutatni, nem lehet elvitatni, hogy közüzemei, főként a smonopolisztikus üzemek tökéletesen dolgoznak. Ezt meg kell állapítanom nekem is aki a közüzemellenes politikának vagyok a híve. Ezenkívül figyelembe kell venni azt is, amit a főváros az államnak juttat. A városi kórházakban a vidék és a falvak lakossága igen-igen nagy számban ápoltatik. A főváros köteles hozzájárulni a m. kir államrendőrség fenntartáshoz évi hárommillió pengővel. A főváros elvégzi az állami adók behajtását s hogy milyen mértékben, arról itt ismételten és többízben beszéltünk. Ezenkívül a főváros hitelezője a legtöbb Budapesten székelő nagy állami intézménynek. Hogy egyebet ne mondjak, az állami gépgyár villanyvilágítás címén több, mint félmillió pengővel tartozik az Elektromos Műveknek. Hasonlókép a közszolgáltatások díjaival hátralókban vannak az állami színházak s egyéb intézmények, nem is beszélve arról a kétmillió pengőről, amit ,a m. kir. államvasutak elfelejtettek mindezideig befizetni a főváros pénztárába, annak ellenére, hogy azt a kétmillió pengőt a város megbízásából a felektől beszedték. (Ellenmondások.) így van, ki fogom mutatni. Mindezeken felül a főváros résztvett minden nemzeti mozgalomban, élén áll minden olyan küzdelemnek, amely a magyar nemzet érdekében van. Áldozatot is hozott mindenkor ezért, gondolkozás és habozás nélkül, annak ellenére, hogy az állam, amint azt Petracsek Lajos t. barátom tegnap kimutatta, az adózás terén olyan eltolódást vitt véghez, amely az állam javára nagyobb összegeket biztosított és ezzel szemben a fővárosi adók, illetőleg a pótadó csökkenését vonta maga után. Ennek legeklatánsabb példája, hogy az 1933-ik esztendőben bevezetett fázisadó 11 millió pengőt vont el a főváros bevételei közül és tett át, illetőleg juttatott az állam bevételei számára, tehát olyan kiesést okozott a mi bevételeinkben, amely érthetővé teszi, ha végre a főváros a maga gazdálkodásánál is nehézségek elé került. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk tehát, hogy a főváros a magyar államiságnak egyik főpillére. Mondhatjuk ezt annál is inkább, mertMagyarországnak nincsenek gyarmatai és a vidék emberfeleslegét mi nem tudjuk letolni Tripoliszba, Tuniszba, Marokkóba, vagy az Indiákba, hanem az emberfelesleg felszívásának egyedüli lehetősége a fővárosi kereskedelem, ipar és gazdasági élet vérkeringésének gyorsítása és fokozása, mert azok, akik vidéken nem tudnak elhelyezkedni, azok a gyermekek és fiatalok, akiknek a szülők nem tudják felosztani 8—10 holdas kis birtokukat, kénytelenek elhelyezkedésüket nagyvárosokban s elsősorban Budapesten keresni. Nyugodtan mondhatjuk tehát azt is, hogy a főváros fogyasztásának emelésétől függ a vidék jóléte s az a tétel, amelyet olyan sokszor hangoztatnak, hogy a vidék jólététől függ Budapest jóléte, legalább is megfordítható, vagy legalább is azzal egyenrangú, egyenértékű az a tétel, amelyre előbb rámutattam. Éppen ezért szembe kell néznünk azokkal a kormánypárti oldalról gyakran felhangzó vádakkal, hogy a főváros drágít, a város drágítja a vidék termeivényeinek és produktumainak eladási lehetőségeit. Nem tudom már ki, de egy képviselőtársam felvetette azt az ideát, hogy le kell ülniök a városi és vidéki képviselőknek, a városi és vidéki hatóságoknak, hogy ezt a kérdést tisztázzák végre, hogy ne egymással szemben álljon ez a két tényező, hanem egymás mellett, egymással karöltve küzdjön és dolgozzék. De méltóztassék figyelembe venni, hogy ahhoz, hogy aránylag szűk területen egymillió ember meg tudjon élni, olyan berendezkedésekre, úthálózatokra, csatornázásokra, olyan nagy telepekre van szükség, amelyeket a fővárosnak magának kellett meg teremteni. Mi ehhez sem az államtól, se ma vidéktől nem kórtünk pénzt és segítséget, saját magunkra, Budapest polgárságára kellett kivetni ezeket a terheket, amelyek egyedül tették lehetővé az aszfaltozott utcákat, hogy itt jó közlekedés olyan viszonyok legyenek, amelyek egymillió embert fogyasztóképessé tudnak tenni ezen a kis és szűk területen. T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat is hangsúlyozza az indokolásban a főváros fontosságát. Sajnos, a következtetés, amelyet ebből a ténymegállapításból a kormány levont, talán nem egészen szerencsés, talán nem egészen olyan, amilyent mi vártunk, mert mi szeretetet, több szabadságot, segítséget ! és elismerést vártunk és igen sokan vannak, akik a törvényjavaslat indokolásából azt olvassák ki, hogy ez a javaslat szigorítást, gúzsbakötést, sőt bizonyos fokig jogsérelmet is jelent. T. Ház! Nem vagyok elfogult a fővárossal szemben. Nagyon jól tudom, hogy ott vannak hibák, tisztában • vagyok azzal, hogy a városháza adminisztrációja túl van dimenzionálva; tisztában vagyok azzal, hogy a főváros vezetésében egy évtizeden keresztül egy luxusmentalitás volt az uralkodó szellem; tisztában vagyok azzal, hogy a város adminisztrációjában, bürokráciájában túlteng a bürokrácia is. Nem akarom untatni a t. Házat, de fel tudnám olvasni egy igen egyszerű ügynek az ügymene! tét, egy egyszerű, olyan kérvénynek az elintézését, amelyet a főváros valamelyik saját tisztviselőjével szemben köteles elintézni. Mondjuk példának okáért, hogy ha egy tanító egy kedvezményes Beszkárt.-jegyet kér, ennek az ügynek elintézése 29—30 fórumon megy keresztül, 30 mozdulatot igényel. (Meskó Zoltán: Tabódy ! is azt mondja!) Nagyon jól tudjuk valameny| nyien, hogy nem helyes és nem a főváros polgársága érdekében való egy ilyen túldimenzionált adminisztráció. Tudjuk azt is, hogy előfordultak a városnál régebben, 1931 előtt túltengő fizetések; tudjuk azt is. hogy a főváros drágán gazdálkodott; ha szabad ezt a hasonlatot, amelyet már a közigazgatási bizottságban használtam, ismét elmondanom: — a főváros igen gyakran átszállójeggyel tett meg egy olyan utat, amelyet kisszakaszjeggyel tehetett volna meg. Mindezeket a hibákat ismervén, az volt a célunk és törekvésünk nekünk fővárosi képviselőknek és városi bizottsági tagoknak, hogy ezeket a hibákat kiküszöböljük, ezektől a hibáktól a főváros polgárságát mentesítsük és megkönnyítsük az adminisztrációt, lenyessük a túlkapá-