Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-241

Az országgyűlés képviselőházának 2UI. ülése 193U február 21-én, szerdán. Sorrend szerint következnék Fábián Béla képviselő úr interpellációja,, a képviselő úr azonban interpellációjának elhalasztását kérte. Kérdem, a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást engedélyezni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. Következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy annak szövegét felolvasni szíveskedjék. Herczegh Béla jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a bagaméri csendőrőrs brutalitásai miatt: A bagaméri . csendőrőrs tagjai súlyosan bántalmazták Vályi József leventét az oktatási idő alatt, aki orvosi látlelet tanúsága szerint húsz napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Hadbírói eljárás nem indult, mert mielőtt az ügy megvizsgálására kiküldött alhadnagy kihallgatta volna a tanúkat, előzőleg az őrsparancsnok és a többi csendőr megfenyegette a tanúkat, hogy ne merjenek vallani az alhadnagy előtt. így csak három tanú merte az igazat vallani, a többi félt. Bár kijelentették,^ hogy ha bíróság eskü allatt hallgatja ki, őket, ez esetben megmondják az igazat. Ugyancsak a bagaméri örs tagjai összeverték vallomás kicsikarása végett r Prekup Sándor leventét és ennek beteg, operáció előtt álló anyját, dacára, hogy ez betegségére való tekintettel könyörgött, 'hogy ne bántsák, mert nagyon beteg. Ugyancsak a bagaméri örs tagjai a kivizsgálás szerint véletlenül átszúrták egy álmos di iparos lábát este az utcán. Tárgyalás előtt a tanúkat terrorizálták a csendőrök. Hajlandó-e kivizsgáltatni a belügyminiszter úr ezeket a visszaéléseket, mert a csendőri ^brutalitások miatt rendkívül elkeseredett a nép, ami ott a trianoni határon nem is kívánatos?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! A belügyminiszter urat arra kértem, hogy a Bagamér községben, illetőleg a bagaméri csendőrörs körzetében történő brutalitásokat vizsgáltassa meg. Meg vagyok róla győződve, hogy a belügyminiszter úr ezeket ,a vizsgálatokat meg fogja tartani, (Mojzes János: Nagyon soká, vagy soha!) de tudjuk nagyon jól, hogy tényleg, hiába hozzuk ide ezeket a kérdéseket. Ez a esendőir'örs azonban már nagyon magas százalékokban dolgozik, szinte minden napra jut 'már egy verés. Ez nagyon sok. A kihallgatások mindig eredménytelenek, sőt azután még a tanuk is kikapnak. Arra kérem a belügyminiszter urat, hogy intézkedjék, mert azt a derék magyar népet ott az Ermelléken mégsem lehet ezekkel a csendőrökkel ilyen brutálisan veretni. A 'belügyminiszter úr szüntesse be ezt, cserélje ki ezeket a derék. ügybuzgó csendőröket, akik olyan nagyon szeretnek leventéiket és asszonyokat megverni. Cseréltesse ki a belügyminiszter úr őket, mert mégis derék magyar nép az. Elég volt már ezekből a verésekből! Csak egyet ajánlok a belügyminiszter úr figyelmébe. Tudniillik mióta interpellációmat bejegyeztem és az újságokban megjelent, az egyik leventeoktató, aki jelen volt a veréseknél, de hátra fordulva, hogy ne lehessen tanú, felhivatta az egyik leventét^ akit megvertek, hogy miért hozta ezt az én tudomásomra. Egyben figyelmeztette, hogy a farkas nem eszi meg a fiát, kár volt feljelenteni a csendőröket, azoknak úgysem lesz semmi bajuk, úgy vizsgálják ki az ügyet. (Mozgás balfelől.) Végtelenül boldog volnék, ha a belügyminiszter úr a leventeoktató urat megcáfolná. (Ulain Ferenc: Ez a boldogság nem fog bekövetkezni! — Derültség!) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Sorrend szerint következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem annak felolvasását. Herczegh Béla jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a mátészalkai községi választások miatt: Hajlandó-e a belügyminiszter úr a szatmármegyei közigazgatást figyelmeztetni, hogy tartózkodjék olyan kirívó szabálytalanságok elkövetésétől, mint amelyek a mátészalkai községi választásokon is észlelhetők voltak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Ez az interpellációm a t. Ház tagjai előtt már azért is érdekes lehet, mert a választási trüköknek egy újabbfajta módja van benne, amelyhez hasonlót a választási trükök technikájában még nem tapasztaltunk. A belügyminiszter úr válaszolhatja nekem azt, hogy ezek a választások ellen beadott panaszok végeredményben a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartoznak s ennélfogva az I896:XXVI. törvénycikk értelmében a felügyeleti jog körében sem intézkedhet, azonban ne felejtse el a belügyminiszter úr, hogy Mátészalka Szatmár vármegyének olyan községe, amelyhez közel van a határ, ahol már Románia van, de tiszta magyarlakta terület, ahol Jakabffy Elemért, az erdélyi magyar párt vezérét gyalázatos válasz-, tási trükökkel buktatták meg szinte ugyanabban az időben, amikor a mátészalkai főszolgabíró vezetése alatti választáson a szabálytalanságok egész sorozatát követték el, hogy Mátészalka község képviselőtestületébe független kisgazdapárti tagok be ne juthassanak. A községi törvény ugyanis ezeknek a választásoknak vezetését a hatósági személyeknek, a főszolgabírónak kezébe adja; bizonyára azért, hogy hamarosan meglegyen a községnek az új képviselőtestülete, hogy ott a joghoz és törvényhez értő emberek intézzék el úgy az ügyeket, hogy ne lehessen kifogás. Itt volt elég kifogás. A választói névjegyzék hiányosságain kívül az is, hogy nem jelöltek ki bizalmiférfiakat az ellenpártból. A végén azután egészen odáig ment a szabálytalanságok sorozata, hogy az emberek egyszerűen nem szavaztak. Bár a községi törvény szerint a szavazás szavazólapokkal történik, s bár a közigazgatási bíróságnak igen sok igen szép elvi döntése van, hogy az ilyen szavazólapokkal való szavazás esetén a titkosságot biztosítani kell és nem lehet azoknak a szavazólapoknak olyanoknak lenniök, amelyekről előre megállapítható, hogy kire szavazott az illető, a törvény eme rendelkezéseinek mégsem tesznek eleget. Itt a képviselőtársaim között kiosztok pár ilyen szavazólapot. A jelöltek a következők voltak: Pécsy László. Doby Antal. Tóth Bálint, Ortutai Gyula és Csizmadia Sándor. Ezek a szavazólapok fekete cédu-