Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

Az országgyűlés képviselőházának 25 bizottságának 71 tagjából a legtekintélyesebbeket, egy-egy fontos lépés megtétele előtt. Én, t. Ház, Budapesten sem tudom ezt másként elképzelni s éppen ezért nem tartok lehetségesnek egy autonómiaellenes tendenciát akár a főpolgármester, akár a polgármester részéről. (Fábián Béla: Nem is őróluk van szó!) Bizalom nélkül ezek a szervek nem működhetnek hivatalaikban, ennélfogva nemcsak a főváros érdeke, hanem saját érdekük is, hogy a főváros autonómiájával összeforrva munkálkodjanak. Egészen természetesnek tartom, hogy a fontos ügyek az egyes ügyosztályokból és üzemekből már megfelelően előkészítve s az autonómia képviselőivel megtárgyalva, megbeszélve kerülnek a polgármester végső döntése alá. Számomra külön élmény volt megfigyelni azt a pszichikai adottságot, amelyben a javaslat bizottsági tárgyalása az ellenzék részéről megindult. Ahány felszólaló egyáltalában foglalkozott az előadó úrnak kétségkívül nagy előtanulmányokon alapuló s a vitát bevezető beszédével, mindegyik hivatkozott az előadó úrnak egy-egy olyan kijelentésére, amelyet az előadó úr sohasem tett. Éppen így történt magával a javaslattal. Az általános vita során a legtöbb felszólaló legnagyobbrészt arról beszélt, ami a javaslatban nem volt és ma sincs benne, olyan célokat tulajdonított az egyes rendelkezéseknek, amelyek a belügyminiszter elgondolásaitól és szándékaitól abszolúte messze állottak. Szinte azt a benyomást kelti ez az emberben, hogy tulajdonképpen »itt a piros, hol a piros?«játék megy végbe és a játékosok olyan szerencsések voltak, hogy mindig meg is találták a kártyát és csak akkor vesztették el, amikor a belügyminiszter úr megfelelően nyilatkozott. Ebben a tekintetben csak az üzemek kérdését említem. Csaknem valamennyi felszólaló azt az elhatározást olvasta ki a sorok között a javaslatból, hogy a belügyminiszter úr, illetőleg a kormány üzemeket akar eladni és magánvállalkozások kezére juttatni. Látható meglepetéssel fogadták azután a miniszter úr határozott és erélyes hangú kijelentését, amely szerinnt ezt tenni eszeágában sincs. Nem folytatom, tovább, a részletek tárgyalásába nem bocsátkozom, miután azok éppen eléggé megvitattattak, és mert nem látom be, miért tekintik egyesek a polgármester hatáskörének kiterjesztését az autonómia sérelmének és mert én éppen az ellenkezőről vagyok meggyőződve s a javaslat törvényerőre való emelkedésétől a fővárosi közigazgatás egyszerűbbé, olcsóbbá és gyorsabbá tételét remélem, de egyben a belügyminiszter úr személye és kormányzati ténykedése iránt is bennem élő bizalomnál fogva a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik

Î Patacsi Dénes jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház^ Mielőtt előttem felszólalt igen t. képviselőtársam beszédére reflektálnék, méltóztassék megengedni, hogy csak egy mondattal megemlékezzem arról a tényről, amely tegnap éjjel játszódott le %12 óra előtt egy perccel. (Mikecz István: Kettővel!) Rendben van, t. képviselőtársam, kettővel, a duplázást elfogadom. . % 12 óra előtt 2 perccel Eber Antal képviselőtársunk azt kérte, hogy beszédét ma délután mondhassa el. Ebben a képviselőházban eddig az volt a szokás, hogy 1. ülése 193% március 9-én, pénteken. 357 még akkor is, amikor nem éjfélig, hanem reggel 10 órától délután 2-ig tárgyaltunk, ha valaki M12 óra előtt egy, vagy két perccel szólásra következett, akkor... (Homonnay Tivadar: Joga van az elnöknek felfüggeszteni a tárgyalást!) Ügy van, az elnöknek joga van az ülést felfüggeszteni, de ezenkívül is olyan lojalitást tapasztaltunk eddig ezen a téren minden egyes alkalommal, hogy az én szerény meggyőződéseim szerint nem maradhat megjegyzés nélkül az a tény, amely Eber Antallal történt, aki ennek a képviselőháznak mégis bizonyos súllyal bíró tagja. (Homonnay Tivadar: Mindegy! Képviselő!) Minden esetben, de különösen akkor, amikor egy súllyal bíró képviselőről van szó, elítélendő az, hogy amikor nem egészen érdektelen az, hogy érdekes beszédét éjjel %12-kor, vagy pedig délután mondja-e el egy ilyen fontos témáról, nem adják meg neki a halasztást. Elnök: A képviselő úrnak "tényleg joga van ezt szóvá tenni, de csak a házszabályokhoz való hozzászólás címén. Természetes, hogy ez, miután most meghosszabbított ülés van, csak a következő ülés napirendjének megállapítása után történhetik. Méltóztassék tehát rátérni a tárgyra. Fábián Béla: T. Képviselőház! Sárkány Ernő előttem felszólalt igen t. képviselőtársam az autonómiáról beszélt. Ahogyan Kozma Jenő igen t. képviselő úr tegnapi felszólalásából láttam, úgy akarják feltüntetni az úgynevezett alkotmányvédő blokk szerepét a Képviselőházban, mintha mi el volnánk ragadtatva az 1930-as törvénytől. Nehogy ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál tévedés legyen, azzal kell kezdenem, hogy az 1930-as törvénytől nemcsak, hogy nem voltunk elragadtatva, hanem az 1930-as törvényjavaslat tárgyalásai alkalmával és annak életbelépése után, soha egyetlen percre sem szűntünk meg küzdeni azok ellen a hibák ellen, amelyeket az 1930-as törvénynél a magunk részéről nehezményeztünk. T. Képviselőház! Nemcsak ez a törvényjavaslat autonómiaellenes, hanem az én felfogásom szerint, autonómiaellenes volt már az 1930-as törvényjavaslat is, mégpedig a legsúlyosabb mértékben. Autonómiaellenes volt pedig azért, mert az autonómia nemcsak a város vezetésére rendelt szervek működési módjából alakul ki, hanem az autonómia már a választások előtt a választási rendszerben foglaltatik. Hiába méltóztatnak adni akármilyen rendelkezési jogot a közgyűlésnek abban m az esetben, ha ez a közgyűlés nem akként alakul meg, amint demokratikus országokban a demokrácia szabályai szerint megalakulnia kell. Azt hiszem, sem a belügyminiszter úr, sem pedig a Képviselőháznak, egyetlenegy ezen törvényjavaslat, vagy az 1930-as évi törvény által elragadtatott tagja sem fogja mondani, hogy az 1930. évi törvény vagy pedig ez a törvényjavaslat, a demokráei cl SZEtDíilyainak megfelelne. Meg kell állapítanunk azt is, hogy az a korszak, amelyben ma élünk, nem a demokrácia konjunktúrája, ez a korszak a demokrácia dekonjunktúrája. Ez ÍZ cl kor, amikor tömegeket lehet felvonultatni amellett, hogy tőlük elvegyék azokat a jogokat, amelyeket egy demokratikus alkotmány révén kaptak. Ma azt a korszakot éljük, amikor nem a demokráciát használják fel a demagógiára, hanem azok űznek demagógiát a demokráciával 52*