Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-251
358 Az országgyűlés képviselőházának '% szemben, akik a demokrácia ellenségei. A demokráciát állandóan szembeállítják a hazafias szempontokkal, a hazafias érdekekkel, mintha azok a tömegek, amelyek az egyes országok életén belül alkotmányos életet élnek, nem volnának alkalmasak arra, hogy országuk ügyeibe — éppen hazafias meggyőződésük alapján — beleszólhassanak. Ma az egész világon harc folyik a demokrácia és a diktatúra gondolata között. Egyes országokban nagyobb mértékben érvényesül a diktatúra, egyes országokban kisebb mértékben. Hogy milyen lelkiismereti urdalásai vannak mindazoknak, akik a demokrácia gondolatát elkobozzák, .mutatja, hogy mindenütt úgynevezett látszatparlamenteket léptetnek életbe, (Malasits Géza: Valóságos párthadseregeket tartanak fenn!) még azokban az országokban is, ahol 100%-os diktatúrák léptek a demokráciák helyébe. A demokrácia látszatát léptetik a demokrácia helyébe, mintha a népnek volna joga szavazni az illető rendszerek helyessége vagy helytelensége felett és ezért mindenütt meghagyták a demokratikus rendszer osökevényeitNincs bennem kétség aziránt, hogy a demokrácia nem halt meg azokban az országokban sem, ahol letaposták. Az a meggyőződésem, hogy az a kislány, a szép kisleány, (Mihálffy Vilmos: Melyik?) a demokrácia, amely a nép részére- jogokat biztosított... (Vitéz Keresztes-Fisclier Ferenc belügyminiszter: Öregasszony az már nagyon! — Derültség.) De olyan öregasszony, aki meg tud ifjodná. (Malasits Géza: Mégsem olyan csúf vén szipirtyó, mint a nácizmus!) A demokrácia azokban az országokban is fel fog támadni, ahol letiporták, fel fog támadni azért, mert a népek lelkében gyökerezik, fel fog támadni azért, mert az a meggyőződésem, hogy csak egyesegyedül a demokrácia, a nép bevitele, a nép .benntartása az alkotmány sáncaiban az a szelep, amely a népszenvedélyek kirobbanását megakadályozni tudja. Azt kérdezték egyes képviselőtársaim képviselőházi felszólalásaikban, hogy amikor mi itt olyan nagy alkotmányvédo blokkot alkottunk, amely a keresztény párttól egészen a szociáldemokrata pártig mint külső támogatóig, terjed és amelynek születésénél ott bábáskodott Kozma Jenő igen t. barátom és legszűkebb környezete az egész városházi egységespárttal egyetemben, akkor miként lehetséges az, hoigy ennek az országnak közvéleménye nem figyel fel jobban, erősebben, hatalmas abban azokra a küzdelmekre, amelyeket mi itt, mint az úgynevezett alkotmány védő blokk tagjai, az alkotmány érdekében vívunk? : (Gáspárdy Elemér: Azért, mert a közvélemény ma már erélyesebb eszközöket kíván!) T. képviselőtársam, »hogy a nép .mit kíván, azt sohasem tudjuk, különösen nem tudjuk azt* hogy mit kíván egy olyan nép, amelynek nincs módjában megmondani, hogy mit kíván. Ha a népnek nincs módja megnyilatkozni a tekintetben, hogy mit kíván, akkor mindig azt kívánja, amit az kíván, aki bizonyítani akarja a néppel azt, hogy mit kíván, aki maga mondja meg azt, hogy mit kíván a nép, mit kíván a majgyar nemzet; mindenki maga alkotja meg a maga 12 pontját. Visszatérek arra a kérdésre, amelyet t. képviselőtársaim felvetettek, hogy,miiként lehetséges az, hogy, ha itt alkotmányvédo blokk alakult, ennek az országnak közvéleménye erőteljesebben nem nyilatkozik meg, még a 151. ülése 19SA március 9-én, pénteken. mai letompított politikai viszonyok mellett is, az alkotmány védelmében!- Azért, mert valljuk meg őszintén, ez a világ, amelyben ma élünk, nem az alkotmányos intézkedések, nem az alkotmányért való hevülések korszaka. Amikor az az egyszerű budapesti polgár kezébe veszi a lapot és amikor mi itt küzdünk a székesfőváros autonómiájáért, ő az újságban azt olvassa, hogy Párizsban — úgy, mint 1848ban — a barrikádokon harcol a nép; amikor azt olvassa, hogy a kommunisták akarják a francia hadsereg egyes ezredeit a maguk frontjára felmasíroztatni ; amikor azt olvassa, hogy Ausztriában városi házakat nem tudom, hányas ágyúkból lőnek a Hohe-Warte-ról; amikor azt olvassa, hogy Németországban ez és ez történik; amikor az egész világ életének hátterében egy óriási árnyékként ott áll a távolkeleti konfliktus, s amikor az egész világon kataklizmák készülnek; amikor földalatti erők megütköznek a régiekkel: akkor ne méltóztassék azt kérdezni, hogy, ha olyan mozgalmakat készítenek elő, hogy az tijak fontos az az alkotmány, amelyért küzdünk, akkor miért nincs nagyobb visszhangja ennek a küzdelemnek? Mi tudjuk, hogy miért. Azért is, mert külpolitikai világégés korszakában tárgyaljuk ezt a javaslatot. És itt kell megjegyeznem, hogy a. r J én meggyőződésem és felfogásom szerint olyan alkotmány-javaslatokat, amelyeket a pillanatnyi szükség dörömbölő erővel nem követel, sohasem volna szabad nehéz és válságos időkben a parlamentek elé hozni, mert annak a Képviselőháznak, annak a kormányzatnak éa annak a népnek a tekintete világesemények dübörgése idején nem az alkotmány kérdései felé fog fordulni, hanem azokra az eseményekre fog vetődni, amelyeket neki az első és a második oldalon tálalnak fel a lapok. Különösen akkor nem szabad ilyen javaslatokat hozni, amikor az egész társadalom napról-napra kínlódik, vergődik, a maga legelsőrendű életgondjai által meggyötörve. Azt mondta a régi költő: »Inter Arma silent Musae«, a fegyverek zajgása közben hallgatnak a múzsák; én meg azt mondom, hogy ilyen nagy világégés közepette az alkotmány-javaslatok csak azokat érdeklik, akik azokat el akarják fogadtatni. Ha tehát a kormány taktikai okokból akkqr tárgyaltatja le ezeket a javaslatokat, amikor az ország figyelme a világégés miatt másutt van elfoglalva, akkor helyesen választotta meg az időpontot; ha pedig a kormánynak az a felfogása, hogy az ilyen javaslatokat, — mint amilyen a mostani is, amely mégis egyik » tétele a magyar alkotmányosságnak, — akkor fogja tárgyaltatni, amikor az emberek figyelme az ilyen javaslatok felé irányul, akkor ez az idő az ilyen javaslatok megtárgyalására nem alkalmas. T. Ház! A másik kérdés, amellyel foglalkozni akarok, kérdés, amelyet tegnap Kozma Jenő igen t. képviselőtársunk említett meg, amelyről csak úgy idézőjelben kell megállapítanom azt, hogy nem tudom, miért kellett Budapest székesfőváros közönségét egy álló esztendeig izgalomban tartani. Az egyik oldalon azt olvastuk, hogy az oroszok és japánok, a másik oldalon pedig azt: Tabódy és Kozma. A magyar közvélemény előtt valahogy majdnem ugyanolyan jelentőségű volt a Tabódy—Kozma-kérdés, mint amilyen jelentősége volt az orosz—japán-kérdésnek. Sokszor j hasábokon keresztül olvastuk, hogy mit mon| dott Benes külügyminiszter, a másik hasábon meg azt olvastuk, hogy mit mondott Tabódy,