Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

356 Az országgyűlés képviselőházának 2 létalapját, megnyugvással várják a javaslat törvényerőre emelkedését abban a reményben, hogy a már amúgy is elviselhetetlenül magas adók nem fognak tovább emelkedni, sőt a lehetőséghez képest csökkenni fognak. (Zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sárkány Ernő: T. Ház! A szinte már lavinává nőtt sérelem tulajdonképpen ott kezdődött, hogy a miniszterelnök úr Sátoraljaújhelyen és nem Budapesten jelentette be a kormánynak a javaslat benyújtására vonatkozó elhatározását. Nagy sérelemnek tüntették fel egyesek, hogy az ország lakossága a főváros közönségével egyidőben értesült a kormány szándékáról, mintha a főváros corpus separatum lenne, vagy mintha — amint igen találóan mondotta Gáspárdy Elemér t. képviselőtársam, — nem képezne egy testet a bajokkal küzdő vidékké], a bármely tekintetben a fővárosnak előjogai lennének. A főváros autonómiájában vezetőszerepet betöltő bizottsági tagok többen úgy képzelték, ... (Fábián Béla közbeszól.) Elnök: Fábián képviselő urat figyelmeztetem, hogy most nem ő a szónok. Sárkány Ernő:..., hogy a javaslat a főváros adminisztrációja egyes vezető- és magasrangú tisztviselőinek intrikája folytán látott napvilágot és mindazon esetekben, amidőn a belügyminiszter úr rámutatott azokra a — bár még nem végzetes — mulasztásokra, amelyek egyfelől a közismert zavarokat, másfelől és csak résziben a deficitet előidézték, a felelősséget áthárítani igyekeztek az adminisztrációra. Távol áll tőlem a szándék, hogy az autonómia vezetőit a törvényhatósági tanácsban a legkevés'bbé akarnám kisebbíteni, mert a javaslat tárgyalásai során módomban volt megállapítani, hogy az autonómia vezető^ a törvényhatósági tanácsban a legnagyobb elismerésre, a legnagyobb tiszteletreméltó mester meg ne kérdezné, velük megbeszélést ne és — ami a mai világban a legnagyobb ritkaság — önzetlen működést fejtettek ki, s kétségbevonhatatlanul maradandó érdemeket szereztek a tekintetben, hogy a főváros háztartását nemcsak, hogy megóvták à pénzügyi és gazdasági összeomlástól, hanem annak aktivitását és ezzel a főváros hitelképességét fényesen megtartották. A törvényhatósági tanács tagjai természetszerűleg csak azokról az ügyekről bírhattak tudomással, amelyeknek intézése hatáskörükbe tartozott, s ezért az adminisztráció által esetleg elkövetett mulasztásokról, vagy, ahogy egyesek nevezték, amerikázásról természetszerűleg nem tudhattak és ezért felelősséggel nem is tartozhattak. Sérelmesnek tartja a t. túloldal, hogy a főpolgármester, s az autonómia első tisztviselője a polgármester olyan hatáskört kapnak a javaslat révén, amely ma részben az autonómia, a törvényhatósági tanács hatáskörébe tartozik és nem tekintik a közgyűlés által szabadon választott polgármestert száz százalékig az autonómia tagjának és képviselőjének. Voltak olyan kijelentések is, amelyekből arra lehetett következtetni, mintha a főpolgármester és a polgármester az autonómia született ellenségei lennének, akik nem mindig az autonómia, a főváros érdekeit tartanák szem előtt. Voltak olyanok, akik a javaslatnak diktatórikus tendenciát tulajdonítottak, hogy ez a javaslat a főpolgármesternek és a polgármesternek diktatórikus hatalmat akarna adni. 51. ülése 19BU március 9-én, pénteken. T. Ház! Én úgy képzelem, hogy ennek a gyönyörű fővárosnak akárki legyen a főpolgármestere és akárki legyen a polgármestere, ezekbe a pozíciókba csak úgy juthat be, azokban csak úgy tarthatja magát, ha minden gondolatában, minden cselekedetében és minden érzésében, minden idegszálával az autonómia, a főváros közönségének érdekeit tartja szem előtt és azokat szolgálja. (Fábián Béla: Helyes!) Egy ilyeji milliós főváros vezetéséhez nagyvonalúság kell, de nincs olyan nagyvonalú e,miber a világon, aki fontos, vagy különösképpen életbevágó kérdésekben elzárkóznék azok meghallgatásától, akik a főváros legjobbjai, akik ismerik a főváros lakosságának akaratát, óhaját, akik meg tudják bírálni a szándékolt intézkedés helyes vagy helytelen, célravezető vagy céltalan voltát. Nem tudom elképzelni, hogy ezeket az egyéniségeket a főpolgármester, vagy a polgármester meg ne kérdezné, velük megbeszélést ne tartana, mielőtt egy, bár az ő hatáskörébe tartozó, de az összességet közelről érintő és érdeklő kérdésben esetleg életbevágó intézkedést tesz. Vagy elképzelhető-e az, 1 Ház, hogy a főpolgármester, vagy a polgármester egymás nélkül, egymás megkérdezése nélkül, hogy ne mond^ jam, egymás háta mögött tennének súlyos következményekkel járó intézkedéseket? Elképzelhető-e az, hogy a főpolgármester, bármenynyire a kormány bizalmi embere ott a városházán, a polgármester tudta és megkérdezése nélkül tegyen az autonómiát közelről érdeklő intézkedéseket? Nem hiszem, hogy a törvényhatósági tanács tagjai azt képzelték, hogy az ő határozataiknak, az ő intézkedéseiknek nem volt a közönségben ellenzéke, nem voltak olyanok, akik a tanács intézkedéseit a főváros érdekeivel ellentétesnek tartották, most is ügy lesz, az ellenzék, a kisebbség ezentúl sem lesz megelégedve a főpolgármester, a polgármester intézkedéseivel. (Fábián Béla: Tegnap Friedrich agyondicsérte őket!) Szívtelen emberek nem jöhetnek a főváros élére, s akik odahozzák szívük szeretetét, azok az ész és a szív együttes munkáját fejtik ki, mindenkor és egyedül a főváros javára. Nagy sérelem, hogy a jövőre a főváros üzemeinek vezetőit a polgármester alkalmazza. (Gáspárdy Elemér: Nagyon helyes!) Hát elképzelhető-e az, t. Ház, hogy a főváros igen sok kitűnő és európaihírü üzemének élére olyan vezetőt fog a polgármester alkalmazni, szerződtetni, akiben megvan a hozzáértés, a szakértelem, de hiányzik belőle az intézmény szeretete s a fŐ-i város közönsége iránt olyannyira s,zükséges hűségérzete? Nos, t. Ház, én csak úgy tudom elképzelni, hogy a főváros autonómiájának jövőbeli kialakulása bizonyságot fog tenni mindenki előtt arról, hogy igenis szükség volt az ebben a javaslatban lefektetett reformokra. Arról is hallottam beszélni, hogy a törvényhatósági tanács megszűntével csődbe kerül a székesfőváros közigazatása, mert nincs a világon olyan gigantikus szellemű ember, aki egy ilyen nagy metropolisnak ügyeit — törvényhatósági tanács nélkül — egyedül, helyesen és jól vezetni és irányítani tudná. (Homonnay Tivadar: Ügy van!) Hát, t. Ház, egy-két kivétellel minden metropolis élén egy polgármester áll, még a nyolemilliós NewYork élén is, jelenleg és állítólag éppen egy magyar származású gentleman. Bizonyos vágyok benne, hogy ezek a polgármesterek sem gyakorolják hatalmukat, jogaikat, teljesítik kötelességeiket az autonómia vezetőitől elvonatkoztatva, hanem az a new-yorki polgármester is megkérdezi a város törvényhatósági