Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-241
Az országgyűlés képviselőházának 24-1. ülése 1934 február 21-én, szerdán. 27 lesztésekből ígérik. Mielőtt az igénylő egyáltalában igényelhetne bármit is, kötelessége legelőször is az egész igényelt tőkeösszegnek 15%-át előre befizetni. A feltételek egyik pontja a következőket mondja (olvassa): »A kölcsönt igénylőnek a szerződési összeg kiutalásához való igénye akkor áll be, amikor a kötelező befizetéseket már legalább hat hónapon keresztül pontosan teljesítette és tőkebefizetései a szerződési összegnek legalább 15%-át elérték.« De ne gondolja senki azt, hogy ebben az esetben tényleg folyósítanák is bárki részére az igényelt kölcsönösszeget, mert itt a feltételek egy másik pontja viszont a következőket mondja (olvassa): »Azok a kölcsönt igénylők, akik a szerződési összegnek 15%-át befizették és a hathónapos legrövidebb várakozási időn túl, de egy éven belül jutnak a kiutaláshoz, a később sorra kerülő igénylők várakozási idejének megrövidítése érdekében kölcsönösszegük 3%-ának megfelelő összegű egyszeri arányosítási járulékot tartoznak megfizetni.« Ha tehát valaki azt akarja, hogy 6 hónapon túl, de egy éven belül legyen reménye a kölcsönösszeg kézhezvételére, annak a már befizetett 15%-on felül még további 3%-ot kell befizetnie, amiért a várakozási időt önkényesen megrövidíti. Ha pedig egy éven túl, de két éven belül akarja az igényelt kölcsönt megkapni, abban az esetben a 15%-on felül további 2-5%-ot kell befizetnie. T. Ház! Azokat az Összegeket, amiket eddig ismertettem és amiket levonnak, mielőtt a kölcsönt vagy annak egy részletét is folyósítanák, ' az illető kölcsönigénylő részére 18%-ot tesznek ki, de ez természetesen nem az egész összeg, amit az illető igénylőnek be kellene fizetnie, ha egyáltalában hozzá akar jutni a kölcsönhöz. Nevezetesen a következőket mondja itt az általános feltételek egy következő pontja (olvassa): »Ügyviteli költségek címén az igényelt kölcsön 3%-a illeti meg egyszersmindenkorra 'az intézetet.« Tehát az eddigi 18%-on felül további 3%, ez eddig kitesz 21%-ot. Folytatólagos ügyviteli költségek fejében a szerződési összeg H%-a fizetendő évenként, amely összeg a belépést követő naptári év kezdetén esedékes; most már kitesz 21'5%-ot. (Mozgás.) Ezzel azonhan még nincs vége ezeknek a levonásoknak, amelyekben az ilyen kölcsönt igénylőket részesítik. A szerződési összeg első részlete lehívásának napjától évenként előleges havi részleteikben az egész szerződési Összeg 8%-a fizetendő, évente minden szerződési ezer pengő után összesen 80 pengő fizetendő törlesztés, kamatbiztosítás és kezelés fejében. Ha tehát az igényelt kölcsönösszegnek csak egy részét folyósítják, abban az esetben a folyósítás napjatói kezdve az egész igényelt tőkeösszeg után évente 8%-ot tartozik az illető adós fizetni. Ezzel azonban még nincs befejezve a kikötések sorozata. Tisztelettel kérem beszédidőmnek öt perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta,. Mojzes János: Nem tudom, hogyan tartották ezeket összeegyeztethetőknek például az uzsoratörvény rendelkezéseivel. A feltételek egy további pontja nevezetesen a következőket mondja. Fenntartja magának az intézet azt a jogot, hogy a kiutalásra kerülő összegek 10%-át az esetenként felmondott szerződések összegének időelőtti visszafizetésére fordíthassa, ti Azok az összegek tehát, amelyeket a szerencsetlen kölcsönigénylőtől levonnak, anélkül, hogy bármilyen garanciája lenne arra, hogy az igenyelt kölcsönt tényleg meg fogja kapni, a következőképpen alakulnak. Legelőször is 15%-ot kell befizetnie, azonkívül 3%-ot a várakozási idő megrövidítése miatt, 3%-ot tesz ki az ügyviteli költség, x A%-ot a folytatólagos ügyviteli költség, 8%-ot az igényelt összeg első részletének folyósítása napjától vonnak le, 10%-ot pedig az intézet visszatarthat a szerződés esetleges időelőtti felbontásának biztosítására. Ez tehát összesen 49'5%-ot tesz ki; anél• kül, hogy bármiféle garanciát nyújtana az intézet arranézve, hogy a kölcsöntigénylő az öszszeg többi részét bármikor is megkapná. T. Képviselőház! Nem kell valami különösebb ítélőképesség ahhoz, hogy lássuk, hogy az üzletszerzésnek és az üzletvitelnek ez a módja nem egyéb, mint közönséges szédelgés. Ezek az intézetek semmiféle ellenőrzés alatt nem állanak. Nem kötelesek kimutatni, hogy mennyi alaptőkével kezdik meg, vagy folytatják működésüket. Az a mód tehát, ahogyan ezek az intézetek működnek, teljesen hasonlatos ahhoz az eljáráshoz, amelyet a kereskedelmi jogban hólabda-ügyletnek neveznek. Amint az előbb már ismertettem, a kölcsöntigénylőknek legelőször is 15, vagy 20%-ot be kell fizetniök, ha azt akarják, hogy az intézet egyáltalán szóbaálljon velük. De maguk a feltételek is kimondják, hogy a kölcsönöket csak abból az összegből folyósítják, amelyet az egyes tagok az intézethez befizettek. Ahhoz tehát, hogy valaki tényleg megkaphassa az igényelt összeget, az szükséges, hogy legalább is négyszer, vagy ötször annyi igénylés legyen, mert mindenki köteles előre befizetni az igényelt összeg 15—20, vagy több százalékát. De hol van a garancia arra nézve, hogy ha esetleg valaki megkapja, — mert akadt négy vagy öt szerencsétlen áldozat, (Gallasz Ágost Rudolf: Csak három!) aki befizette az első részt előre — mi lesz a többivel, a harmadik, negyedik vagy ötödikkel 1 ? Végeredményben ahhoz, hogy mindenki befizesse a 20%-ot és mindenki kölcsönhöz juthasson, legalább is ötször annyi összegű igénylés szükséges, mint amennyi tényleg folyósításra kerülhet. T. Képviselőház! Én a pénzügyminiszter urat teszem felelőssé, (Helyeslés half elől.) ha nem vet véget ezeknek az üzelmeknek és még egy olyan eset előfordul, mint amely a Saját Otthon Építő Takaréknál történt, ahol a szegény szerencsétlen takarékoskodó emberek pénzét bűnös kézzel elherdálták és az állam ezeknek a szerencsétleneknek nem sietett segítségére, sem amikor az intézet ügyvitelét kellett volna megvizsgálni, sem pedig, amikor ezt a mulasztását az államnak úgy kellett volna jóvátennie, hogy azt a károsodást, amely ezeket a szegény takarékoskodó embereket érte, állami pénzből kárpótolják. A Bacherek részére tudtak súlyos milliókat kifizetni, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) viszont ezeknek a szegény takarékoskodó embereknek az érdekével, akiknek legfőbb vágyuk az volt, hogy saját otthonhoz, családi házhoz jussanak, senki sem törődik, legkevésbbé a magyar kormányzat. Elvárom a t. pénzügyminiszter úrtól, hogy erre az interpellációmra rövidesen fog válaszolni és ennek a kérdésnek rendezésébe rövidesen és erélyes kézzel fog belenyúlni. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak! 4*
