Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-250
334 Az országgyűlés képviselőházának 25( ség kérdése. A belügyminiszter úr indokolásában azt állapítja meg, hogy a törvényhatósági tanács kumulatív felelőssége nem gyakorlati, arról úgyszólván beszélni sem lehet, tehát ezért a százezer pengő alatti tételeket átutalja a polgármesteri hatáskörbe. Itt azonban ne* kern egy nagy aggályom van. Vájjon realizálható valami-e a polgármester, vagy esetleg az ő nevében eljáró főtisztviselő felelőssége? Én elhoztam egy kimutatást, amely azt mutatja meg, hogy milyen arány van az állam és a főváros adminisztrációja között. Nem tudom, hogy az állam racionalizálta-e már bizonyos fokig az .adminisztrációját, azt azonban tudom, hogy a főváros boldogult Gallina tanácsnok tervei szerint a racionalizálást már bizonyos részletekben keresztülvitte és ennek pl. az a következménye, hogy az azonos fajtájú ügyiratokat pl. a 8000 pályázatot a szellemi szükségmunkára, vagy a 3000 pályázatot a gyakornoki állásokra egy szám alatt iktatták külön kimutatás kapcsán. Ilyen racionalizálási mellett az 1933. évben 1,054.548 ügyirata volt a fővárosnak. Ugyanebben az évben az állami központi igazgatás egész ügyforgalma 1,889.000 akta volt. Tehát a főváros ügyforgalma körülbelül 60% ~a az állam ügyforgalmának. (Jánossy Gábor: Szédületes aktatömeg! Szegény ügyfelek!) De azt is meg kell nézni, hogy kik intézik el ezeket az aktákat. A Magyar Statisztikai Zsebkönyv szerint az államnál van egy az I. fizetési osztályba tartozó. 11 II. fizetési osztályba tartozó és 32 III. fizetési osztályba tartozó tisztviselő. A fővárosnál ennek a 60%-os munkamennyiségnek elintézésére a fizetési osztályokba sorozást alapul véve, all. fizetési osztályba sorozott egy ember van, a polgármester, ott, ahol az államnál 32. Az államnál a IV. fizetési osztályba 28-an vannak sorolva, a fővárosban 2-en. Az V. fizetési osztályba — ez a miniszteri tanácsosok és a tanácsnokok osztálya — 294-en vannak besorolva az államnál és 17-en a fővárosnál, a többi, alsóbb osztályba 13.831 tisztviselő van besorolva az államnál, amibez járul még 4320 kezelő, díjnok és tiszteletdíjas, ezzel szemben a fővárosnál van 3075 tisztviselő, vagyis a fővárosnál egy emberre körülbelül négyszer akkora ügyirattömeg elintézése esik, mint az államnál. Most arra kellene még rávilágítanom, — nehogy ezt a szemrehányást kapjuk — hogy itt az ügyiratok elintézése nem valami rendkívül könnyű. A fővárosnak sokkal tagozottabb és komplikáltabb az ügyköre, az adminisztrációja, mint az államnak. Nekünk is megvan a magunk pénzügyminisztériuma, a magunk munkaügye, megvan sorra valamennyi minisztériumnak, csak külügyminisztériumunk nincs és éppen e törvényjavaslat tárgyalásánál látszott meg, hogy ez milyen nagy hiba volt, mert nem volt diplomáciai szolgálatunk (Rassay Károly: Volt titkos személy körüli miniszter!. — Jánossy Gábor: Hivatalból tett jelentést az ügyekről! — Zaj.) Gáspárdy igen t. képviselőtársam azt méltóztatott mondani, hogy hadseregünk nincs. Gáspárdy Elemér t. képviselőtársam, aki olyan borzasztóan informálva van a főváros kérdéseiben, ez egyszer tévedett, mert igenis van hadseregünk, van 490 javadalmai őrünk. (Rassay Károly: Nem is beszélve a tűzoltókról!) Tűzoltó pedig van 630. (Rassay Károly: Láthatta volna, ha elment volna a Tattersallba! — Zaj.) Most egy példát szeretnék felhozni arra, hogy mennyivel komplikáltabb a főváros gazdálkodása, mint az államé. Utat épít az állam '. ülése 193 k március 8-án, csütörtökön. is, utat épít a főváros is. De a főváros tizenhetféle utat épít, az állam pedig két- vagy háromfélét. Amíg az állam csak utat épít, a fővaros ugyanakkor csatornáz, kábelt vezet, vízvezetéket vezet, gázcsöveket rak le. Műszakilag is, de minden más szempontból is, sokkal komplikáltabb a fővárosi ügykezelés és ez a * komplikáltság az adminisztrációt is megnehezíti és komplikálja. (Jánossy Gábor: Minden nagyvárosbanígy van, nemcsak a fővárosnál!) Ennél az óriási, nagy és komplikált, tagozott anyagnál vájjon el lehet-e képzelni, hogy a felelősséget egy emberre lehet rátolni? En nem tudom, hol van az a csodás jelenés, aki ezt a felelősséget el fogja birni. A bizottsági tárgyalások során megkérdeztük, hogy mi lesz akkor, ha valaki nem birja el a felelősséget. (Jánossy Gábor: El kell birnia hivatali esküjénél fogva mindenkinek, a legkisebbtől a legnagyobbig!) Jobb erre nem gondolni, mert nem szeretném megélni azt a pillanatot, amikor a főváros polgármestere ellen egyszer fegyelmit kellene indítani. De jobb nem gondolni SL K felelősség érvényesítésére azért is, mert a főváros üzemeinél, ahol olyan nagy kereskedői tudás és tevékenység szükséges és olyan nagy iniciatíva, mindjárt felmerül a kérdés, vájjon mi lesz ilyen felelősség alatt ezekkel az üzemekkel, ha egy gyönge ember vállára ráróják mindezt a felelősséget. (Payr Hugó: Csak utólag derül ki, hogy mennyit ér valaki! — Propper Sándor: Majd gólemet fognak szerkeszteni, az elbirja!) Nem szeretném, ha egy tetszetős és divatos elvnek áldozatául dobnánk reális értékeket. De én már nem tudok ezzel szemben ellentállni és látom, hogy a törvényhatósági tanácsot elveszítjük, pedig a törvény- 1 hatósági tanácsban nem egy emberen, hanem több párton, 26 politikuson nyugodott a felelősség és méltóztassanak elhinni, hogy ott a pártok úgy vigyáztak egymásra, ahogyan ember az emberre nem tud vigyázni s ott a felelősségnek egy olyan mértéke és mérve alakult ki, (Jánossy Gábor: Erkölcsi felelősség!) — egy erkölcsi felelősség — amely sokkal többet ér minden más felelősségnél. (Jánossy Gábor: Elismerem! De nem lehet érvényesíteni! — Rassay Károly: Hát mit lehet? A hivatali felelősséget? Láttuk a Vásárpénztárnál!) Bizonyos megnyugtató momentumot ebben a kérdésben is találok. A törvényjavaslat 27. §-a kimondja, hogy a belügyminiszter úr egy tervezetet bocsát ki és e tervezet segítségével, illetőleg e szerint két év alatt a főpolgármester úr fogja megoldani a kérdéseket. (Rassay Károly: Ez az a misztikus terv!) Nyugodt vagyok az e két évre szóló felelősség tekintetében, mert erre a két évre a belügyminiszter úr magára vállalta a felelősséget és a belügyminiszter úron keresztül a kormányé lesz minden felelősség. (Rassay Károly: Remélem leszállítják a víz, a gáz és a villany árát, amint ígérték! — Jánossy Gábor: A szándék megvan!) Ha nekem ez a reményem nincs meg, megvan az a reményem, hogy az az összekuszált, összekevert és nem őszinte helyzet, amely a főváros és az állam között van, ki fog tisztulni, mert ha a belügyminiszter úr kénytelen lesz éjt-napot egybevetve foglalkozni a fővárosi problémákkal és látni fogja, hogy hol nem őszinte, nem becsületes és nem tiszta a szituáció, akkor tudom és meg vagyok róla győződve, hogy tiszta helyzetet fog teremteni és ezért a főváros polgársága csak háláis lehet a mai belügyminiszter úrnak.
