Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. A törvényhatósági tanács tehát megszűnik. (Egy hang a középen: Ellenzéki beszédet mond! Halljuk!) Nem mondok ellenzéki beszédet s e tényeket azért közöltem a Házzal, mert azzal képzelem legjobban szolgálni a főváros érdekeit, ha ezekben a zavaros kérdésekben egyszer tiszta helyzetet teremtünk, (Rassay Károly: Nagyon helyes! Tabula razzia! — Derültség.) Már sokan elmondották és én nem, akarom ezt újból elmondani, de nagyon jól tudjuk, hogy a közgyűléssel óriási haj lesz. (Rassay Károly: Az biztos!) E permanens közgyűléseken keresztül adott esetben sokkal több politikum, sokkal több izgató anyag fog felhalmozódni, mint a mostani helyzet szerint, amikor három-négy hónapban egyszer tartottunk közgyűlést. (Jánossy Gábor: Képzeljék el a jobbik esetet! — Rassay Károly: Nem leihet, ez a logikus!) Az 1930. évi XVIII. törvénycikket abból a meggondolásból és megfontolásból csinálták meg, hogy a kormány helyzete kényelmesebb legyen. Kissé személyhez volt ez kötve, he kell most már vallani, hiszen most temetjük a régi törvény bizonyos részleteit, de az a rendelkezés, amelyet most terveznek e tekintetben, nagyon sok fejtörést fog még okozni a kormánynak és nekem, aki kormánypárti képviselő vagyok, kötelességem a belügyminiszter úr figyelmét előre felhívni erre a körülményre. (Rassay Károly: Ott nem fogunk ám aludni az üléseken, mint ahogyan itt alszunk hetenkint háromszor!) Nekem azonban az a meggyőződésem, hogy nem is a közgyűlésre, hanem a bizottságokra fog átmenni a súlypont, legalább is ha olyan polgármesterünk lesz, aki nem lesz féltékeny az autonómiával szemben, hanem, aki átérzi azt, hogy ő is az autonómia szerve. Az ilyen polgármester működtetni, dolgoztatni fogja ezeket a szakbizottságokat és meg vagyok győződve arról, hogy ezekben a szakbizottságokban olyan előkészítő munka fog folyhatni, amely az összes további munkákat lényegesen meg fogja könnyíteni. (Rassay Károly: Az a nagy baj, hogy a vita megmarad a közgyűlésen!) Az kétségtelen. Kötelességemnek tartom egy példára hivatkozni. A mostani szituációban az 1930. évi XVIII. te. szerint volt egy szakbizottság, amelynek munkakörét más törvény állapította meg, és ez a harmadik szakbizottság, a magánépítési, városrendezési és városszabályozási bizottság, amely hetenként legalább egyszer, de nagyon sokszor kétszer, sőt háromszor is összeült. Ebben a bizottságban kifejlődött az autonómia szervei részéről egy olyan óriási munkavállalás, amely minden egyes bizottsági tagnál szakértelmet idézett elő. Aki ebben a bizottságban három éve dolgozott, az szakértője lett ezeknek a kérdéseknek és az a helyzet, hogy azt hiszem, egyetlenegy esetet kivéve, ennek a szakbizottságnak javaslatait a polgármester mindig magáévá tette és olyan eset is csak egyetlen volt, amikor a törvényhatósági tanács inasképpen döntött, mint a hogyan azt a szakbizottság javasolta. Ha a szakbizottságok munkáját ebben az irányban kifejlesztik, akkor ebből igenis áldásos^ munka és nagy eredmény származhatik és én azt szeretném, ha ilyen irányban fejlődnék ki a szakbizottságok jövőbeli működése. Tudom és látom, hogy a belügyminiszter úr is kívánja, akarja és óhajtja, hogy ez így történjék, de van mégis egy aggályom. Soha nehezebb szituáció nem adódhatik, mint amiülése 198% március 8-án, csütörtökön. 335 lyen most adódott adminisztráció és autonómia között. Szemrehányást kapott az autonómia és az autonómia a szemrehányást tovább labdázta az adminisztrációnak. Az adminisztráció meg van sértve és én nem csodálkoznám azon, ha ebből rövidesen egy amerikázás keletkeznék. (Jánossy €rábor: Nem! Sokkal lelkiismeretesebben dolgoznak, semhogy ebből ez következzék!) En olyan törvényt és olyan megoldást szerettem volna látni, amelynél nem lehetett volna szó arról, hogy ilyen szemrehányást kaphassunk, vagy ha kapunk szemrehányást, akkor igenis felelősek, hibásak is kell hogy legyünk. Ennek a törvényjavaslatnak sző vegében is van egy kicsinyke kis rés, ahol még mindig előfordulhat a jövőben az, hogy mi, autonómia megkapjuk valamiért a szemrehányást, holott nem lehetünk érte felelősek, mert nem tudunk a dologról. T. képviselőtársaim azt értették meg a legkevésbbé itt, hogy vannak dolgok, amelyekről nem tudunk, mert vannak urak, akik ügyeiket rejtve, titokban a fiókban tartják. Azt mondják a közgazdasági szakemberek is, hogy azért a felelősség éppen úgy megvan az autonómia többi szervei részére, mert miért nem néztek utána. Már most, ha utána lehetne nézni, akkor így lehetne felállítani _ ezt a tételt; de nem lehet utánanézni és az új törvényjavaslat is meghagyja ezt a hibát: az 50.000 pengőn aluli ügyekben a polgármester senkit sem tartozik megkérdezni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A bizottsági tagnak nincs az a joga, hogy elmenjen a polgármesterhez vagy a tanácsnokhoz és azt mondja, kérem az aktát, meg akarom ezt vagy azt az ügyet nézni, mert az aktát nem adják oda neki, a hivatali titoktartásra hivatkozva megtagadja a polgármester, a szakbizottság elé pedig csak az a kérdés jön, amelynek értéke az 50.000 pengőt meghaladja, áz 50.000 pengőn aluli ügyek nem kerülnek a szakbizottság elé. (Jánossy Gábor: A közgyűlés tíz fillérért is kérdőre vonhatja az adminisztrációt!) A közgyűlés interpelláld hat, kérdőre vonhat, r felelőssé tehet, (Jánossy Gábor: Bizalmatlanságot szavazhat!) fegyelmi eljárást indíthat, de a közgyűlés nem tudja az aktákat meg vizsgálni, nem tudja az utalványozások aktáit megvizsgálni. (Ügy van! balfelöl) Ezért kérném szépen a belügyminiszter úrtól, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy adja meg a módot és lehetőséget arra, hogy ia szakbizottság kívánságára a polgármester köteles legyen felvilágosítást adni. (Bródy Ernő: Ez magától értetődik!) Nem értetődik magától, igen t. képviselőtársam, sajnos. Utánanéztem a dolognak, az ellenkezőjét kellett megállapítanom. Nincs a szakbizottságnak módja arra, hogy valamely ügyben információt kapjon, ha például egy makacs, vagy erőszakos hajlamú polgármesterrel áll szemiben, aki ezt megtagadja, mert ha a polgármester akarja, megteszi, ha nem akarja, nem teszi meg. Törvényes lehetőség nincs, hogy őt erre az autonómia kényszeríthesse. Már pedig elég volt nekünk most a szemrehányásból, nem akarok egy polgármesternek hat évre olyan bianco-váltót adni, amely váltóért azután engem tesznek később felelőssé. (Propper Sándor: Ne tessék akkor megszavazni a javaslatot!) T. képviselőtársam, egy részletkérdésben kérem a belügyminiszter urat, hogy adjon nekünk módot és lehetőséget arra, hogy ebben a kérdésben a szükséges megnyugtatást megkaphassuk. (Propper Sándor: Sok rossz