Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-250
Az országgyűlés képviselőházának 250. alakult a dolog, hogy a főváros polgársága az 1931. év második felében különadóban és szükségadóban 24 millión felüli összeget fizetett. 1932-ben ez a többlet — a különadó, a szükségadó, a pótlékokkal és a forgalmiadóval együtt — meghaladta a 68'9 milliót. 1933-ban ugyanf ezekben az adónemekben 68'6 milliót meghaladó összeget fizetett a főváros lakossága többletadóként az 1929-es boldog évhez képest. A főváros pénzügyi gazdálkodása olyan módon volt beállítva, hogy az állam bizonyos adókat a fővárosnak is átengedett, úgy, mint más városoknak és közületeknek. Nagyon érdekesen alakult ez az arány a fővárosnál. Méltóztassék csak idefigyelni, hogyan emelkedett az adóbevétel az államnál és hogyan emelkedett, illetőleg csökkent a főváros adórészesedése. Az 1926. évben — most csak kerek milliókban beszélek — az állam bizonyos egyenesadókból és forgalmiadóikból 85 millió pengőt kapott, az 1927. évben 105 millió pengőt, az 1928. évben 126 millió pengőt, az 1929. évben 129 milliót, 1930-ban 132 milliót, 1931-ben, a nagy krach első évében, 150 milliót, tehát 18 millióval többet, mint az előző boldog évben, 1932-ben pedig 163 millió pengőt. Az állam bevétele a fővárosi lakosság részéről 85 millió pengőről 163 millió pengőre ment fel e 7 év alatt. A főváros részesedése ezzel szemben 1926-ban 55 millió pengő, 1927ben 58 millió, 1928-ban 70 millió, 1929-ben 75 millió, 1930-ban 78 millió, 1931-ben 68 millió, — íme, az első nehéz évben már csökken a főváros részesedése — 1932-ben 57 millió és 1933-ban 52 millió pengő volt. A főváros ré* szesedése tehát 78 millióról három év alatt 52 millióra ment le. Százalékban is kimutatom ezt az arányt és ezek a százalékos kimutatások megmutatják, hogy nem a főváros hibás a deficitért. 1926-ban az állam 61%-ot, a főváros 39%-ot kapott, 1927-ben az állam 64%-ot, a főváros 36%-ot, 1928-ban ugyanez maradt az arány, 1929-ben az állam kapott 63%-ot, a főváros 37%-ot, 1931-ben az állam 69%-ot, a főváros 31%-ot, 1932-ben az állam részesedése 73%, a fővárosé 27%, 1933-ban az állam részesedése 74%, a fővárosé 26% volt. E hét év alatt az állam részesedése 61%-ról felment 74%-ra, a főváros részesedése pedig 39%-ról leszállott 26%-ra. (Homonnay Tivadar: Kérünk világítást! Nem látni! — Berki Gyula: Takarékosság! — Rassay Károly: Tessék délelőtt ülésezni! Vagy oltsák el valamennyi lámpát és aludjunk. — Farkasfalvi Farkas Géza: Nincs értelme az éjjeli ülésezésnek! — Rassay Károly: Őrültség az egész! — Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Friedrich István: Legyen világosság!) Petracsek Lajos: En iparkodtam világosságot teremteni a deficit kérdésében, de mélf tóztassanak meghallgatni a továbbiakat is. Nekünk, akiknek a főváros pénzügyi dolgaival foglalkozni kötelességünk, — és ez, ilyen viszonyok között, mondhatom, nagyon szomorú kötelességünk — egy aggályunk van: ha a kormányzat pénzügyi politikája r bírja szusszal, nyolc év múlva egy fillér - részesedése sem marad a fővárosnak. E számadatok ismeretében meg kell szűnnie a kritikának. E számadatok ismeretében nem lehet azt mondani, hogy a fővárosnak deficitje van, nem lehet azt mondani, (hogy rosszul gazdálkodott; ülése 193Jf március 8-án, csütörtökön. 333 e számadatok ismeretében csak, egyet lehet megállapítani, azt, hogy az állam a fővárostól olyan mértékben veszi el a jövedelmet, hogy ez a főváros szempontjából immár aggályos lehet. Bennem már régóta komoly aggály él. Mivel látom, hogy a főváros közönsége ezeket a súlyos adókat nem bírja el, félek, hogy a kormány szűkkeblűsége folytán egyszer olyan összeomlás következik be, amelyet a gazdag főváros sem fog tudni kiheverni. Amikor dupla adót szednek a fővárostól és a legutóbbi három évben a fejadó 68 pengővel emelkedett a fővárosban és ezzel szemben mindig kevesebb jut a fővárosnak, akkor azt képzelné az ember, hogy a kormány más téren iparkodik rekompenzálni a főváros lakosságát, közönségét. Ezzel szemiben azt látjuk, hogy a múlt évben csak a tejkérdésnél, a tejkérdés szabályozásával 16 millió pengő fogyasztási adó vettetett ki a fővárosra. Ha 34%xkal több adót szed be az állam, mint a boldog konjunktúra 1929-es évében, és ebből a több adóból mindig kevesebb, immár egyharmaddal kevesebb jut a fővárosnak, mint amennyi eddig jutott, meg kell kérdezni, quo usque, hol lesz a határ? Ne játsszunk .se a szavakkal, se a számokkal, lássuk és valljuk be, hogy az állam intézkedései a fŐ okai a fővárosi deficitnek! Hagyjuk ezt a kinn a farkas, benn a bárány játékot, mert egészen bizonyos, hogy nem a főváros a farkas. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) En becsületes, providenciáls intézkedések szükségességét látom, annak szükségét, hogy a belügyi és pénzügyi kormányzat leüljön a fővárossal a zöld asztalhoz és becsületesen tárgyalja le ezeket a kérdéseket; nem arra van szükség, hogy a főváros megvádoltassék azzal, hogy deficites a gazdálkodása, mert ez nem hozhat előnyt semmilyen irányban, (Rassay Károly: Taktikai ©élt szolgál!) sem a hitelezők felé, sem a főváros felé. (Rassay Károly: Sem a polgárság felé!) Mert, bocsánatot kérek, egyet nem lehet rossznéven venni sem az ellenzéknek, sem nekünk, akik a kormánypárt tagjai vagyunk, azt, tudniillik, ha a fővárosi kérdésekben itt megmondjuk a rossz informáltsággal a félreinformáltsággal szemben az igazságot. (Bródy Ernő: Helyes!) A deficit kérdésében pedig az az igazság, hogy ezért nem lehet szemrehányást tenni a fővárosnak, de még kevésbbé lehet szemrehányást tenni az autonómiának. i(Rassay Károly: Ügy van!) Én tudom, hogy ez a szemrehányás nem a belügyminiszter úrtól ered, rossz helyről jött és én visszaadreszszálom annak a sanda mészárosnak: azt a gyanúsítást, miszerint az autonómia okozta volna a deficitet. (Payr Hugó: A belügyminiszter minden leiratában megdicsérte a fővárost!) Vegye észre a belügyminiszter úr, hogy egy nagyon rossz tippet kapott és kérje ki magának azt, hogy mégegyszer ilyen rossz tippékbe beugrassák. Azt hiszem, hogy a deficit kérdésével végezhetek és végzek is, bár sajnálom, hogy ilyen nagyon kicsiny nyilvánosság előtt sikerült ezeket a nagyon érdekes adatokat ismertetnem. (Rassay Károly: Miért vannak éjjeli ülések, miért nem délelőtt ülésezünk? Tessék megmondani Sztranyavszky elnök úrnak! — Friedrich István: Hol van Tabódy? — Propper Sándor: Hol vannak a párthívek? Hol van a t. kormány?) Áttérek a következő témára és ez a felelős49*
