Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. ban, akkor nem tudom, hogy az Ibusz. még ma is nem élné-e vígan napjait. Nagyon rossz tapasztalataim vannak általában a legfelsőbb bürokrácia preventív ellenőrzéséről. A magas bürokrácia sohasem leplezte le ezeket a dolgokat; vagy a sajtónak kellett azokat megírni vagy egy ellenzéki * képviselőnek kellett felállania és támadni azokat. (Rassay Károly: Szóval laikus elem!) Itt volt például a népjóléti minisztérium esete. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor Fábián t. képviselőtársam elkezdte támadni a népjóléti minisztérium dolgait, akkor az egyik főbürokrata államtitkár képviselőtársunk, aki hol adminisztratív, hol politikai államtitkár s minden pénzügyminisztert végigszolgált, Vargha Imre, nagy felháborodással utasította vissza ezeket az inszinuációkat. (Fábián Béla: Nem ő volt! — Rassay Károly: Maga Bethlen volt az!) És mi következett be? Az, hogy Fábián t. képviselőtársam úgy állt itt, mintha egészen ártatlan embereket vádolt volna meg és Vargha államtitkár úr azt kutatta, hogy ki az az áruló, aki Fábián Béla képviselőtársunkat felvilágosította. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem Vargha szerepelt az ügyben. — Fábián Béla: Ebben az ügyben nem Vargha volt!) Tény, hogy a felső bürokrácia a népjóléti panamákhoz hozzá sem mert nyúlni, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) bár a parlamentben heteken át támadtuk ezt a panamafészket. (Jánossy Gábor közbeszól.) Azt mondja meg Jánossy t. képviselőtársam, hogy * mi van a borházakkal. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Amióta ez a szegény Laskai meghalt, megint pontot tettek egy f ügy végére. A Vásárpénztárnál elveszett 10 millió, ez botrány, de a borházaknál is elveszett 8 millió. (Jánossy Gábor: Az is baj!) Micsoda vizsgálat folyik ebben az ügyben, kit fogtak le, kit tartóztattak le, ki a felelős ebben a dologban? Senki! Hol volt megint a szakszerű ellenőrzés? Sajnálom, hogy nincs itt Gáspárdy igen t. képviselőtársam, aki bizonyára emlékszik, hányszor emlegettük azt, hogy milyen csúnya dolog, ha valaki lovaspólót akar játszani és azt állami lovakon játssza. Azt mondottuk: mi hívei vagyunk a sportnak, de mindenki csak a saját lovacskáján pólozzon, itt pedig bizony állami zabbal etetett lovakon pólóztak az urak. Szóvá tettük ezt, higyjék el, nem nagy örömmel. Önök legfeljebb mosolyogtak, de sohasem háborodtak fel nagyon. (Rassay Károly: Mi volt a lószőrmatraeokkal?) Es ami most történt a Beszkártnái? Folkusházy vezérigazgató részvényeket vásárolt a saját vállalatának, részvényeket igyekezett felvásárolni. (Jánossy Gábor: A legjobb szándékkal!) Lehet, hogy hibázott, nem volt előzetes szankció, tény azonban az, hogy a Beszkárt. igazgatósága, amelyben a kormány képviselője, a kormánybiztos is benntül, tudomásul vette ezt és a vásárlást szankcionálta. Hol vau ez a részvényvásárlás azoktól a részvényvásárlásoktól, amelyeket önök csináltak 15 év alatt, kezdve az ópium részvényektől, a konzerv részvényekig'? (Jánossy Gábor: Opium? — Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Igen, ópium! — Derültség! — Bródy Ernő: Alkaloida! — Derültség.) Ha a t. képviselő úr előveszi azt a hivatalos kimutatást, amelyet itt Esterházy Móric gróf egyszer felolvasott és látja, hogy hányféle részvénybe fektették bele ennek a szegény államnak keserves pénzét és hogy ezek a pénzek mind elvesztek, akkor ütése 193

If március 8-án, csütörtökön. 327 hogyan lehet megakadni azon, hogy egy vállalat élén álló vezérigazgató jónak látta az ő néhány százalék részvényhiányát még bepótolni? Elvégre szép gesztussal végezte ezt is, mert hiszen nyugdíjba megy. r Az egyik t. képviselőtársam, a fővárosi építkezéseket is kifogásolta. Nem tudom, van-e ezeken kifogásolni való, mert amit a főváros csinált, az a legnagyobbrészt mégis csak jó és bevált. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Hibák történnek mindenütt, de az, hogy a főváros a Duna felszíne alá az árterületre épített volna, à la Albertfalva, egy egész telepet, az autonómiában elképzelhetetlen. Hol voltak a szakértők, t. belügyminiszter úr? Amikor az összes minisztériumok szakértői elmentek oda és látták az árterületet, akkor a szomszédok odaszaladtak (Fábián Béla: A főszolgabíró is ott volt és tiltakozott az albertfalvai telek megvétele ellen.) és azt mondották, az Istenért, ide ne építsenek, hiszen itt emberemlékezett óta tavasszal mindig víz áll. Peyer Károly merte itt egyszer szóvátenni ezt az ügyet, akkor a mentelmi-bizottsághoz utasították. (Ügy van Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi történt? Hol volt a bürokrácia? Megépült. Alagcsövezték, mert nem találtak Magyarországon elég száraz területet, (Derültség.) először nedves területet kerestek, (Derültség.) hogy lehessen alagcsöveket fektetni, hogy lehessen vízteleníteni és alkotási vágyukban ezen a víztelenített iszapon tombolhassák ki magukat. (Derültség. — Fábián Béla: Kígyózó padlókon ! ) Ha önök minden áron racionalizálni akarnak, — ón már évek óta kérem a t. kormányt — akkor méltóztassék az altruista f pénzintézeteket, az állami pénzekkel alimentált intézeteket kényszerfúzió alá venni. Ne tessék ott azt a sok igazgatót tartani, tessék ezeket összevonni. Evek óta mondják, Ígérik, és mégsem történik semmi. (Peyer Károly: Mi lesz akkor a vezérigazgatókkal?) Minek annyi intézet? Tessék ezeket egy kalap alá venni. íme, egy terület, ahol lehet racionalizálni, nem is kell külön törvény hozzá. (Peyer Károly: A faluszövetségnek 80.000 pengős vezérigazgatója van!) Sokat beszéltek az üzemekről. Gáspárdy t. képviselőtársam kifogásolta az üzemvezetők magas fizetését. En más nézeten vagyok. Azon a nézeten vagyok, hogy aki t hatalmas üzemvállalatok élén áll és tudását, rátermettségét feláldozza, azt tisztességesen meg kell fizetni. (Jánossy Gábor: Ez így van!) Ha a képviselő ezért a munkáért, amit itt teljesít, havi 600 pengőt kap, akkor az az üzemvezető mérnök és igazgató legalább kétszer, háromszor annyit megérdemel. Nem ambicionáltuk soha az autonómiában, hogy rosszul fizetett alkalmazottak legyenek, hanem örültünk, ha a munkásaink jól kerestek, örültünk, hogy tisztviselőink jól voltak fizetve és örültünk, hogy ezek az üzemek nemcsak rentábilisak maradtak, hanem sajqt jövedelmeikből rekonstrukciós alapjaikat is erősen dotálták. Mit akarnak tehát önök? Önök akarnak minket, laikusokat az üzemek tekintetében kitanítani? Mit gondolnak: a városháza autonómiájában nincsenek szakértők? Hát mi vagyunk mi? Mi is értünk valamit hozzá. Engedelmet kérek, önök, akik az üzemeiket a szerencsétlen adózó polgárság verejtékes garasaival tartják fenn, nem tudtak még egy üzemet sem racionalizálni és önök megakadnak a