Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. nyét. Én is meg fogom mondani az én véleményemet és meg vagyok győződve róla, hogy ha egyhangú lesz a főváros képviseletének a véleménye, akkor százszor is megfontolta tik, hogy vájjon valamilyen intézkedés keresztülvitessék-e, vagy nem? Azért állította a miniszter úr ezt a 17-es bizottságot a főpolgármester mellé, hogy hangját hallassa, hogy véleményét elmondja; ott megmondjuk a véleményünket s ezzel salvavi animam meam. Minden felelősség azé azután, aki a véleménnyel szemben cselekszik. Hiszen mindenki felelős ebben az országban, felelős még a miniszter úr is, megvan a módja százféleképpen és százszorosan, hogy ezen a kérdésen mi átmenjünk. Én a magam részéről ezzel az indokolással fogadom el ezt a szakaszt. (Rassay Károly: Be kell látni, hogy nehéz helyzetben van!) T. Ház! Sokszor hallottuk azt a kifogást, hogy a főváros reprezentánsai nem ülnek le a zöldasztalhoz, nem tárgyalnak a mezőgazdasági problémákról az illetékesekkel. Ez is egyik oka annak, hogy ezt a javaslatot hozni kellett, mert hiszen itt megint mulasztás történt. Már beszédem bevezetőjében rámutattam arra, hogy velünk nem beszéltek a problémákról és mindazok a problémák, amelyek velünk megbeszéltettek, el is intéztettek. (Rassay Károly: Szóval a bizalom nem volt kölcsönös!) Nem azt mondom, hogy nem volt kölcsönös, (Rassay Károly: Én mondom!) ellenben olyan szokás lépett életbe, hogy az adminisztráció kereste fel az egyes minisztérmmokat. (Tauffer Gábor: Ez már nagy hiba!) Az adminisztráció a mi tudtunkon kívül tanácskozott és tárgyalt és mi arról nem is tudtunk. (Rassay Károly: Ezt nagyon csodálom! Ilyen katonai korszakban a szolgálati út megkerülése súlyos vétség!) Nem szolgálati út, de a praktikum útja volt. Nem méltóztatott még itt lenni, amikor elmondottam, hogy a folyosón azelőtt kölcsönös jóindulatú érintkezés mellett mennyi mindent tudtunk elintézni, amióta pedig ez megszűnt, semmit sem intézünk el. Sőt, a mi terhünkre rójják, ha egy levél elvész, pedig a tanácsnak volt szánva. Megkértem a miniszter urat, hogy azt vonja felelősségre, akihez adresszálta, mondja meg, hogy mikor hozta elénk, mert mi ezekről a témákról nem tudtunk. (Zaj balfelől! — Peyer Karoly: Bizalom korlátolt felelősséggel!) T. Ház! Ebben a javaslatban, ismétlem, nem látom az autonómia elsorvadását. (Bródy Ernő: Megsemmisítését!) Nem látom megsemmisítését. (Peyer Károly: Egy kis tüdővész azért van benne!) Azt látom, hogy az autonómia sokkal bővebb lesz, hiszen minden a közgyűlés elé kerül. Ellenben, hogy jobb lesz és gyorsabb lesz az adminisztráció, ezt én igen kétlem. Az állammal való összhangot propagálom és mindig azon voltam, hogy megtaláljuk a módját a kiegyenlítésnek. Megállapítom, hogy a legnagyobb készség van bennünk, hogy a mezőgazdasági fogyasztási cikkeket megfelelő módon hozhassuk itt piacra, hiszen megtettünk mindent, hogy ez a piacrahozatal minél könnyebb legyen. (Tauffer Gábor: A tarifákat kellene leszállítani!) Kikötőt, nagyvásárcsarnokot, vágóhidat, • sertésvágóhidat építettünk, a tétényi sertéshizlalót megvettük, közraktárt építettünk, szóval mindent megtettünk, ami lehető volt, de nagyon kérem a kormányzatot, méltóztassék a fuvar tekintetében olyan könnyítéseket hozni, mint amiíiŐket mi a vámok szempontjából meghozni hajlandók ülése 193% március 8-án

} csütörtökön. 321 vagyunk és készségesen meghozunk, ha megtaláljuk a másik oldalon a költségvetés egyensúlyának megfelelő tételeket. Miután nem látom ebben a javaslatban az autonómiának megtámadását, a polgárság védelmét komolyan veszem a miniszter úr szájából és elhiszem neki, hogy minden pártra való tekintet nélkül kizárólag a polgárság védelme az ő jószándéka, ebben a júszándékában neki segítőkezet nyújtani hajlandók vagyunk, ezért a javaslatot a részletes vita alapjául elfogadom. (Rassay Károly: Mi van Tabódyval?) Megmondtam. Nem tetszett itt lenni. (Éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Esztergályos János jegyző: Friedrich István! Friedrich István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy az ©lőttem szólott Kozma Jenőnek a helyzete nagyon nehéz volt, (Ügy van! balfelől.) mert ő sokkal nehezebben és feszélyezettebben kutathatja azokat az okokat, amelyek miatt ezt a törvény javaslatot idehozták, mint én. ö elvégre mégis ;az egysegespart tagja, én ellenzéki vagyok. De meg kell állapítanom, hogy én, aki az egész vitát végig figyelemmel kísértem, nem ismerem ki magamat. Volt egy képviselőtársunk, aki azt moaidotta felszólalásakor, hogy ő tnem ért a főváros ügyeihez, de azért hozzászólt. En most azt mondom: itt a politikai berkek suttogásaiban «lég nem ismerem ki magamat, pedig öreg politikai rókának érzem magamat. Mégis hozzászólok ehhez a tárgyhoz és igyekszem bevilágítani abba a homályba, ïamely homályban most Kozma Jenő t. barátom ötnegyed órán át tévelygett. (Jánossy Gábor: Világosságot derített! Nincs ebben politika! — Bródy Ernő: Csak tavaszi enyelgés!) Azt mondja Jánossy Gábor t. képviselőtársem, hogy ebben nincs politika. Pedig a miniszter úr is azt hangsúlyozta, hogy a fővárosban túlsókat politizálnak a városházán. Nem értem, miért veszi az igen t. túloldal rossznéven — hiszen a miniszter úr a túloldal nevében beszél — hogy a városházán politizálnak. Mi is az a politizálás? Nem egyéb, mint a közügyekkel való foglalkozás. (Jánossy Gábor: Az exigenciák tudománya!) Ne beszéljen annyit közbe, t. képviselőtársam. (Derültség.) Kérdem: mit csinál az egységespárt? Az egységespárt is politizál, a kormány is politizál, Sztranyavszky testvér és Tabódy testvér is politizál. (Jánossy Gábor: Okkal-móddal!) Talán legkevesebbet politizál a belügyminiszter úr. Én & belügyminiszter urat figyeltem három héten keresztül. Én tudom figyelni a minisztereket. (Derültség.) 15 év óta figyelem Bud Jánost, ő tudja rólam, hogy tudok minisztereket figyelni. (Derültség.) Még a gondolatait is eltaláltam, ha kölcsönt akart felvenni. (Derültség. — Bud János: Szobrot is ígért nekem, később azonban máskép beszélt! — Rassay Károly: Szobor helyett freskó: egyre megy! Fő a halhatatlanság! — Derültség és zaj.) T. Ház! Az egységespárt is csak a politikában éli ki magát. Az egész közélet politika. Hogy lehet sterilizálni a városházát a politikával szemben. Ezt el sem tudom képzelni. Örülök, hogy a miniszter úr végre mosolyog. Három héten át nem mosolygott. Figyeltem és, nem voltam képes arcvonásaiból egy gondolatot se kivenni, amelyet felhasználhattam volna. Politika önöknél minden megmozdulás. Hogy erre nézve mondjak valamit, itt van a kor-