Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-241

24 Az országgyűlés képviselőházának : egy olyan megoldási móddal, amely esetleg véglegesen, de legalább is ideiglenesen kielégítő módon fogja biztosítani ennek a kérdésnek a rendezését. (Simon András: Folyamatban van!) Azóta ez a tanév megkezdődött s a magyar tanítóság várta, hogy illetményeit rendezzék, ez azonban, sajnos, még mostanig sem következett be. Hogy milyen aránytalanság van a falusi tanítóság terhére a városi tanítósággal szemben és hogy milyen aránytalanságot jelent a népiskolai terhek viselése a falu népének rovására, szemben a városi lakossággal, erre nézve leszek bátor néhány példát felhozni. Az alapvető hiba tulajdonképpen az 1868 : XXXVI1L tc.-ben van, amely behozta a kötelező népoktatást, de nem tette kötelezővé a terhekhez való egyenlő és arányos hozzájárulást. Ez a törvénv kimondotta azt, hogy a népiskolák fenntartása általában, iá politikai községeket terheli, de megengedte a felekezeteknek is, hogy külön iskoláikat tarthassanak fenn, ezeknek az iskoláknak fenntartási költségeihez azonban hozzájárulást csakis a felekezetükhöz tartozó polgárságtól igényelhetnek. A helyzet az, t. Képviselőház, hogy az ország 7000 .népiskolájából 18% állami iskola. 12% községi iskola és 70% még mindig felekezeti iskola. Az egyenlő teherviselés elvét tehát a ma érvényben levő törvényes rendelkezések mellett nem. lehet keresztülvinni. Nevezetesen az is kola terhek viselésének kötelezettsége alól kibújhatott például a részvénytársasági vagyon s kibújhatott minden olyan vagyon, amelynek nincs felekezeti jellege. Ezenkívül nagyon sok olyan község van, ahol. például római katolikus felekezeti népiskola van, viszont a lakosság több felekezethez tartozik, az iskola terheit azonban csak a római katolikusok tartoznak viselni; vagy megtörténhetik fordítva is: református felekezeti iskola van a községben s van ott katolikus vallású lakosság is. Annak a visszás helyzetnek, amely a tanítói illetmények terén van. nagy részben oka az is, hogy vannak egyrészt állami iskolák, amelyeknél úgy a személyi, mint a dologi terhek* nek túlnyomó részét az állam viseli, s vannak másrészt községi, felekezeti és egyéb iskolák, amelyeknek fenntartási költségeit viszont egészben, nagyobb vagy kisebb részben a helyi érdekeltség köteles viselni. A különbség abból is ered, például a felekezeti iskoláknál is, hogy az egyik iskolának nagyobb az alapvagyona, a másiké viszont kisebb, vagy pedig a tanítónak nagyobb vagy kisebb a terményekben kapott járandósága; s hasonló okok vannak még, amelyeket itt kimerítően felsorolni úgyszólván lehetetlen. De hogy milyen, aránytalanságok ^mutatkoznak a népiskolai terhek viselése^ terén, erre nézve legyen szabad néhány példát ismertetnem itt a Ház előtt. A példák Bácsbodrog vármegyéből valók, ahol a helyi viszonyokat jól ismerem. Csikéria községben a hat tanerős állami népiskola fenntartási költségeihez a helyi érdekeltség összesen évi 1600 pengővel járul hozzá. Nagybaracskán ugyancsak a hat tanerős állami népiskola fenntartása a helyi érdekeltség részére évenként 10-700 pengőt jelentKatymáron hat tanítás, római katolikus, tehát felekezeti jelegű elemi iskola fenntartása kereken évi 26.000 pengő hozzájárulást igényel. Tompán 14 tanerős állami népiskola fenntartási költségeiből pusztán 6300 pengő háramlik a helyi érdekeltségre. Ezzel szemben például a mátételki egytan'41. ülése 193Û február 21-én, szerdán. erős róm. kat. elemi népiskola 3700 pengőjébe kerül a helyi érdekeltségnek, a rémi háromtanerős, róm. kat. elemi népiskola 5802 pengőbe, a báesborsodi négytanerős, róm. katelemi iskola pedig kereken 20.000 pengő viel terheli a községet, mint helyi érdekeltséget. Még szembeszökőbb ez. az aránytalanság, ha tekintetbe vesszük a községek anyagi viszonyait, vagyonát és .pótadóját. (Zaj a jobboldalon-) A felsorolt községek közül például Csikérián 50%, Nagybaracskán 94%, Katymáron 50% s ezenkívül 49% a hitközségi adó, Tompán 50%, Mátételken 152%, Kémen 75%, Bácsborsodon pedig 87% a községi pótadó. Ha pedig az iskolák alap vagy on át vesszük figyelembe, azt látjuk, hogy itt is (nagymérvű az aránytalanság és természetesen itt a helyi érdekeltség megterhelése 'nagyrészben ebből a vagyonok közötti aránytalanságból származik. Gsikériának például évi 22.000 pengőt jövedelmező ingatlana van, Nagybaraoskának 5000, Katymárnak 6000, Tompának 40.000 — ahol állami iskola van, tehát^ különben is alig háramlik valami teher az érdekeltségre — Mátételeknek 500, Kémnek 700 és Bácsborsodnak 5250 pengőt jövedelmező ingatlana van. Még kirívóbbak ezek az aránytalanságok, ha szembeállítjuk azt a terhet, amely a falusi iskolafenntartó polgárságot terheli, azzal a teherrel, amely például a városi iskolafenntartó polgárságra, illetőleg adófizetőkre háramlik. Szegeden például van 114 állami és 140 nem állami iskola*. Itt az összes kiadásoknak csupán 2%-át teszi ki az iskolai teher. Debrecenben van 58 állami és 140 nem állami iskola, itt az összes kiadásoknak 0'8%-ot tesz ki az iskolai teher. Hódmezővásárhelyen van 59 állami és 50 nem állami iskola, itt az iskolai teher az összköltségeknek 1*4%-a. Pécsett van 91 állami és 25 nem, állami iskola s az összes költségeknek 1'8%-át teszi ki az iskolai teher Baján van 42 állami és 15 nem állami iskola, itt az összes közterheknek 1'4%-át teszi ki a helyi hozzájárulási költség. Ha viszont azt vesszük tekintetbe, hogy például lélekszám szerint hány pengő terhet jelent ez a falusi lakosságra és ezzel szemben hány pengő terhet jelent minden városi lélekre, akkor az aránytalanság még kirívóbb. Míg nevezetesen városokban, ahol az iskolák javarésze állami iskola, egy-egy lélekre évi fél pengőtől három pengőig terjedő összeg az iskolai költségekhez való hozzájárulási teher, addig faluhelyen minden lélekre 6—16 pengőig terjedő teher esik iskolafenntartás, vagy iskolafenntartási költségekhez való hozzájárulás címén. Pártunk, amely elsősorban a falu népének érdekeit tartja szem előtt, — mert hiszen végeredményben a magyar falu ennek az országnak az alappillére, a fundamentuma és ha a magyar falut hagyjuk öszszeroskadni ezek alatt a terhek alatt, akkor össze fog roskadni az ország is — tehát ez a párt nem hagyhatja tovább is megoldatlanul ezt a kérdést, és minduntalan ide fogja hozni a Ház elé, amíg a kultuszminiszter úr e kérdés megoldására nem fog kielégítő módot találni. (Helyeslés a baloldalon.) Tisztelettel kérem beszédidőmnek tíz perccel való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást engedélyezni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást engedélyezi. Mojzes János: T. Képviselőház! Ha már most tekintetbe vesszük azokat a módozatokat,