Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-241

Az országgyűlés képviselőházának 241. amelyek szerint ezt a kérdést kielégítő módon lehetne rendezni, látjuk, hogy több megoldási mód is kínálkozik. A legideálisabb megoldási mód — legalább is elméletben — talán a népoktatás államosítása lenne. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy a kérdésnek ilyen módon való megoldása milyen akadályokba ütköznék és ennek megvalósítását milyen akadályok tennék lehetetlenné. Legelsősorban is a kincstárra olyan terhet jelentene ez, amelyet a kincstár a jelenlegi rossz gazdasági helyzetben nem tudna magára vállalni. Ezenkívül tudjuk, hogy például az egyházak részéről, amelyek a nép kultúrája .érdekében évszázadokon át nagyon dicséretre méltó és üdvös munkálkodást fejtettek ki, a kérdésnek ilyen módon való megoldása milyen elháríthatatlan akadályokba ütköznék. Tudjuk ezenkívül azt is, hogy a népben is megvan a ragaszkodás a felekezeti iskolák iránt, illetve az iskolák felekezeti jellegének fenntartása iránt. Számolunk tehát az adott helyzettel és habár elméletileg ez lenne talán a legideálisabb megoldás, mert így valóban keresztül lehetne vinni az iskolafenntartási terhek egyenlő megosztását, a tanítói javadalmakarányosítását és a tanítók fizetésének pontos időben való kiutalását, más megoldási módot keresünk. Vannak itt más megoldási módok is, amelyek a jelenlegi viszonyok között igenis, meg valósíthatók. Itt van például az a bizonyos holland-rendszer, amelyről ebben a Házban már szintén beszéltek. Ennek lényege röviden az, hogy a dologi terheket viseljék a politikai községek, viszont a személyi terheket, a tanítók személyi illetményeinek fizetését vegye át és biztosítsa az állam. T. Képviselőház! Itt van azonkívül egy har madik megoldási mód, amelyet mi röviden magyar rendszernek nevezhetnénk, és amely mód a jelenlegi viszonyok mellett is minden nehézség, nélkül megvalósítható lenne. Ennek lényege a következőkben áll. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Legelőször is a teherviselést a népiskolai költségek terén is általánossá kellene tenni. Meg kellene tehát adóztatni — -minthogy az iskolák 70%-a felekezeti jellegű — például a nem felekezeti jellegű vagyont is, a részvénytársaságokat, a bányavállalatokat és más hasonló vagyonokat, (Felkiáltások jobbfelől: Benne vagyunk! — Dinieh Ödön: A nagybirtokot!) amelyek teljesen kibújnak az iskolafenntartási terhek viselése alól olyan helyeken, ahol felekezeti iskolák vannak. Ezenkívül pedig az arányosítás felé az lenne a második lépés, amely a holland rendszerben is benne van, hogy a dologi kiadásokat a tanítók lakbérilletményével együtt vállalja magára a politikai község, viszont a személyi kiadásokat biztosítsa az állam. Nem kellene erre nézve még új adót, új adónemet sem behozni, amiért például a holland rendszert sokan kifogásolják, tudniillik, hogy itt egy külön iskolaadót kellene behozni a tanítóság illetményeinek biztosítása és pontos időben való kifizetése érdekében, hogy ne úgy legyen, ahogy ma történik, hogy öt-hat hónap multán kapja meg fizetését. Utóvégre miből éljen az a tanító öt-hat hónapon keresztül? Nem élhet a semmiből, nem tudja családját eltartani, nem tud hivatásának élni. Megvalósítható ez úgy, ha csupán abból utal ki az állam, amivel ma is hozzájárul, például a felekezeti, községi iskolák fenntartási költségeihez és azonkívül, ha a helyi hozzájárulásokat is az állam fogja kezelés alá venni, mert tulajdonképpen annak, hogy a helyi hozzájárulási KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XX ülése 1934 február 21-én, szerdán. 25 költségek nem folynak be pontosan és a tanítóság nem tudja megkapni fizetésének azt a részét, amit a községnek, vagy a felekezetnek kellene fizetni, az az oka, hogy elsősorban az állami adókat hajtják be. Ha azután még van adófizetési képesség a polgárságban, jöhetnek csak sorban a községi, a felekezeti, vagy egyéb adóterhek. A népiskolai költségterhekből ma is körülbelül 30 millió pengőt visel az állam személyi és dologi kiadás címén, nem számítva ehhez a nyugdíjterheket. Azonkívül pedig más iskolafenntartókra körülbelül 18 millió pengő teher háramlik. Annak a 16.000 néptanítónak, akik ebben az országban a népnevelés munkáját végzik, különösen pedig a magyar falu népének nevelését irányítják, ezeknek fizetése körülbelül 36 millió pengőt tesz ki évente. 31-5 millió pengővel hozzájárul az állam, tehát körülbelül nyolcmillió pengőt tenne ki az az Összeg, amellyel a helyi érdekeltségek kötelesek a tanítói illetményekhez hozzájárulni. Ha keresztülvinnék az iskolafenntartói költségek terén is az egyenlő teherviselést, akkor ez a helyi hozzájárulási összeg teljes egészében elesne, mert a részvénytársasági tőkéből és más olyan vagyonoknak megadóztatásából, amelyek eddig nem járultak hozzá az iskolafenntartói költségekhez, befolyna az a bizonyos különbözet, amely az állami hozzájárulás, tehát a 31 és fél millió pengő pedig azon Összeg között mutatkozik, amelyet a tanítóság részére tényleg kifizetnek, ami körülbelül 36 millió pengő évente. A különbözet tehát mindössze talán négy és fél millió pengőt tesz ki. Ha ezt az arányosítást keresztülvinnők, abban az esetben a helyi hozzájárulási összeget a felére lehetne leszállítani. Ha tehát itt még nem is terjesztenék ki az iskolafenntartási költségek fizetését például a felekezeti vagyonra, vagy pedig a más felekezetűekre olyan községben, ahol például az egyik felekezetnek van csak iskolája és csak az .a felekezet járul hozzá a fenntartási költségekhez, akkor ia szerint a módszer szerint, amelyet itt ismertetni bátor voltam, a helyi hozzájárulási költségeket 50%kal csökkentenénk, vagyis a mostaninak felére szállítanánk le és amellett biztosítani tudnánk azt is, hogy a tanítóság pontosan megkapja a fizetését és lelkiismeretesen tudja végezni azt a ónunkat, amelynek elvégzésére hivatva van. Sajnálom, hogy a t. kultuszminiszter úr nincs jelen, hogy erre a kérdésre válaszoljon, annál is inkább, mert a kultuszminiszter úr ennek a kérdésnek rendezését már az elmúlt iskolaév elejére ígérte. Elnök: Az interpelláció kiadatik & vallásos közoktatásügyi miniszter úrnak. Következik Mojzes János képviselő úr interpelláción a ^ a pénzügyminiszter úrhoz az úgynevezett építő takarékszövetkezetek üzelmei tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi pénzügyminiszter úrhoz az úgynevezett építőtakarékszövetkezetek üzelmei tárgyában. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az úgynevezett építőtakarékszövetkezetek üzleti gesztiója nagymértékben hasonlít a törvény által tiltott, úgynevezett »hólabda« üzlethez, illetve »hólabda saerződés«hez és a közérdeket nagymértékben veszélyezteti, minthogy nélkülözi a reális alapot? 2. Minő intézkedéseket kíván tenni a pénzügyminiszter úr aziránt, hogy az úgynevezett 4