Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-250
314 Az országgyűlés képviselőházának 250. ülése Í9SU március 8-án, csütörtökön. meg önöket 1 ?) Arról is beszélni fogok, nem feledkezem meg róla, mindjárt jön. Elnök: Képviselő urak, ne zavarják a szónokot. Csendet kérek. Kozma Jenő: A gazdasági válság nem alkalmas arra, hogy egy törvény kijátssza magát és megfelelően aplikáltassék. Azt hiszem, gazdasági válság idejében egy ilyen közjogi törvény megalkotását inkább hátráltatni kellene, mintsem forszírozni. Ez azonban megítélés kérdése. Minthogy én egy pártnak vagyok a tagja és az a párt, az a pártvezetőség, annak a pártnak minisztere azt mondotta, hogy így gondolja, ez nem olyan elementáris kérdés, amely miatt én miniszteremmel, aki iránt bizalommal vagyok, szembehelyezkednék. Belemegyünk tehát ennek a törvényjavaslatnak; a tárgyalásába. (Fábián Béla: A bizalom, úgy látszik, nem egészen kölcsönös!) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Mi volt az indoka, hogy ez a javaslat ma elénk került? (Friedrich István: Minden négy évben szokott új javaslat jönni. — Vázsonyi János: Minden választás előtt!) Amint monddottam, hogy az emberek még nem applikalódtak a régi, az 1930-as törvényhez, azonképpen meg kell állapítanom, hogy igen nehezen is applikálódhattak és sajnálom, hogy e javaslat előkészítésénél és annak előterjesztése alkalmával ezt a szempontot nem vették figyelembe. Nem lehet ugyanis azt miondani, hogy legyen egy adminisztráció, amelynek semmi köze azokhoz a pártokhoz, amelyek itt is ülnek, amint ma Lányi barátom nagyon helyesen mondotta és adminisztráljon magában. A törvényhatósági tanácsban 17 képviselő és felsőházi tag ül és az a 17 képviselő és felsőházi tag majdnem mind pártvezető volt. Minthogy a tagok lajstromos szavazással kerültek a törvényhatósági bizottságiból a törvényhatósági tanácsba, ott voltak egyes pártok, amelyek természetesen mindiff a vezetőiket hozták be. Egy ilyen társasággal szemben igen nehéz a polgármesternek is a helyzete. (Ügy van!) Állapítsuk meg, hogy nehéz az adminisztráció helyzete olyan társasággal szemben, amely a parlamentben a kormánnyal is minden alkalommal érintkezhetik, megmondhatja kritikáját az adminisztrációról. Meg is mondja, mert nem szégyenli elmondani a kritikáját. (Eber Antal közbeszól.) Tudom, hogy Éber t. képviselő úr mit lakar mondaná, már előre válaszolok, hiszen nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy utána szólhatnék. Tudom, azt akarja mondani, hogy a pártdiktatúra, a pártérvényesülés túlságos volt a fővárosnál. (Farkas István: Ezentúl més túlságosabb lesz!) De kérdem, miben csúcsosodik ki a főváros közönségének akarata? A választásban. Egy választás állítja oda az embereket (Vázsonyi János: Aránytalan kerületekben, ajánlási rendszerrel, bolettával!), olyan választás, amelynek törvényét most is védeni méltóztatnak. (Vázsonyi János: Dehogy!) Bocsánat, eddig hallgattam minden szónokot és igenis, äz 1930-as törvényre méltóztatnak visszatérni akarni. (Vázsonyi János: Folyton támadtam!) Elnök: Vázsonyi képviselő urat már figyelmeztettem közheszólása miatt. Kérem, maradjon csendben. Kozma Jenő: Jónak tartotta az 1872-es törvényt, méltóztatott nagyon védeni. Majd erre is megteszem megjegyzéseimet, semmitsem hagyok ki. Pártok nélkül a fővárost kormányozni nem lehet. Nem lehet itt, ebben a parlamentben sem pártok nélkül kormányozni. És nézzük meg a francia helyzetet, ahol annyi párt van. Ott titkos szavazás van és azt hiszem, nincs olyan szigorú ajánlási rendszerhez kötve a választás. Valószínűen azért van annyi párt. Méltóztassék megnézni, ott csakis állandó kompromisszum alapján lehet kormányozni. (Ébert Antal: De nem a városházán!) Mi volt a helyzet a fővárosiban? Az, hogy itt Budapesten ugyanazok a pártok vannak a fővárosban is, mint a parlamentben és ugyanazok a választók, mint a parlamenti választók. (Ügy van! a jobboldalon.) Az 1872-es törvényben nem így volt. Az 1872-es törvény, amelyet a demokrácia leggyönyörűbb törvényének jelentett itt ki Vázsonyi János képviselőtánsiam, (Vázsonyi János közbeszól.) az 1930. évi törvénytől és a mostani javaslattól abban is különbözött,, hogy ott volt 400 bizottsági tag, azonkívül a tanácsbeliek, mert a főtisztviselők akkor is tagjai voltak a törvényhatósági bizottságnak és a 400 bizottsági tagból 200, vagyis 50% virilista, de nem vonta le a konzekvenciákat. Tetszik tudni, mi az a virilistái Budapesten nem a keresetiadó, Ihanem talán mondhatnám, hogy kizárólag a házbéradó tette a virilistákat virilistákká, vagyis volt egy olyan érdekképviselet, amelyet ma el sem képzelünk, mert ma 19 embert állítunk oda érdekképviseleti alapon, akkor pedig az összes bizottsági tagok felét, 50%-ot, 200-at .állítottak oda. Az is bizonyos, hogy a virilistákra (Zaj. —' Ellentmondások balfelöl. — Elnök csenget.) egyetlen proletár sem szavazott, mert tessék tudomásul venni, hogy először is a választó,! jegyzékbe csakis cenzus alapján lehetett bejönni... (Vázsonyi János: Ezt mondani!) — Zaj balfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Kozma Jenő:... másodszor a cenzus mellett is csak az volt városi választó, aki maga jelentkezett. így tehát abban a kerületben, amelyet én akkor is képviseltem, — én vagyok talán az egyetlen ebben a Házban, aki már az 1872-es törvény alapján is Budapesten bizottsági tag voltam — az történt, hogy most mondjuk 18.000 választó van a második kerületben, akkor összesen a cenzus alapján volt 3000 választó és jelentkezett a városi választásokra összesen 900 választó, 900 választó, akit a virilistáknak megszervezett pártja odalökött és azt mondotta, hogy tessék jelentkezni. (Zaj. — Elnök csenget.) Ez így történt. De kérdezem, t. képviselőtársaim, ez volt-e az a nagy demokratikus törvény» amelyre itt szabad hivatkozni, amikor 50 százalékában egy érdekképviseletből volt odaállítva, ^kizárólag a háziurak érdekképviseletéből, (Ügy van! jobbfelöl.) akiket én nagyon beépülök és kijelenteni, Ihogy igenis, szorgalmas építőmunkásai voltak Budapest fővárosának. En ezt a példát csak azért hoztam fel, hogy ne méltóztassanak a demokrácia csimiborasszójának odaállítani az 1872-es törvényt akkor, amikor sokkal liiberálisabban kezelhető törvényeink vannak itt, amikor az érdekképviselet mindössze 19 személyből áll. (Farkas István: Erlieh G. Gusztáv, Hűvös József! Ezek voltak a főváros! Azt vették fel a névjegyzékbe, akit ők akartak! — Zaj balfelöl.) Amikor olyan urak képviselik a törvényhatósági bizottságban a fővárost, akik itt is bent ülnek és pártvezérek, akkor bizony megeshetik, hogy az adminisztráció nem jut
