Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. úgy szóhoz, mintha azok a cserepesek és más nagyon becsületes derék iparosok ülnének abban a törvényhatósági bizottságban, akik annak idején a régi 1872-es törvény alapján ültek bent, amikor seki sem ambicionálta annyira a bizottsági tagságot, hogy abból politikumot is csinált volna. Mert csodálatosképpen az utóbbi időkben a törvényhatóságnak az a bizonyos joga, hogy politizáljon, igen erősen előtérbe került. Nem a tanácsüléseken, hanem a pártoknak a törvényhatósági bizottságba való bevonulásával. Egészen természetes, hogy az a felirati- és panaszjog, stb., stb., a politikum szempontjából alkalmaztatott és nagyon helyesen. r Azt is hallottam a túlsó oldalról, hogy az egészségtelen kompromisszumokkal való kormányzás helyett lehetőleg törekedni kell egy egységes akaratnyilvánulásra, egységes többségre. Bevallom, ezt eddig megcsinálni nem tudtuk. Méltóztassanak elhinni, törekedtem arra, hogy az én pártom abszolút majoritásban legyen a városházán, — de nem tudtam megcsinálni. Más sem tudta megcsinálni. De mi tortélül Az történt, ami a francia kamarában, hogy kompromisszumok alapján kell kormányozni és ezért nem lehet rossznéven venni, ha valamilyen tárgyhoz hozzá csatlakozik akár a keresztény gazdasági párt, akár a demokrata párt, akár pedig a szocialista párt. Hiszen semmi akadálya nincs ennek, mert mindenki úgy rendelkezik a szavazatával, ahogy akar. Tehát az az úgynevezett stigmatizálás, amelyről itt töbször hallottunk, hogy összeállnak ezzel, vagy azzal, az egy kényszerhelyzetnek természetes következménye, anélkül nem lehet kormányozni. (Ügy van! a balközépen.) A főszempont, hogy a törvényhatósági bizottságiban egy bizonyos irány, — mondjuk ki magyarul — a nemzeti irány megfelelően legyen képviselve. (Felkiáltások jobb felől: Nagyon helyes!) Az a nemzeti irány, amelyet mindanynyian vallunk. Az már nem lényeges, hogy ebben a pártban ül-e az illető, vagy abban a pártban, mert hiszena konkrétumoknál, mint a belügyminiszter úr is mondotta, nem maga a párt a lényeg, hanem az ügyeknek kedvező elintézése. (Ügy van! Helyeslés jobb felől.) Ha én egy életfelfogásban tudom összegyűjteni az egyes pártok képviselőit, akkor én a fővárosnál adott helyzetben ezzel meg vagyok elégedve. (Friedrich István: Helyes! — Homonnay Tivadar: Megtett mindent, amit lehetett! — Petrovácz Gyula: Tabódy ennyit sem fog tenni! — Homonnay Tivadar: Tizedrészét sem fogja tudni csinálni!) Természetes, hogy azok az adminisztratív tisztviselők, akik ezzel a pártvezéruralommal szemben háttérbe kerülnek, méltatlankodnak; méltatlankodnak és úgy állítják be a dolgot, mintha azok a pártvezetők, akik évek óta, sőt mondhatnám, évtizedek óta foglalkoznak a város ügyeivel, laikusok lennének. Ez ellen határozottan tiltakozom. (Farkas István: Ez igaz!) Méltóztassék elhinni, hogy azok a pártvezetők, akik ott ültek a tanácsban, legalább is annyira hivatásosak, annyira kitanultak, annyira tudósok és tudók, mint akármelyik adminisztratív tisztviselő. Sajnos, annyira bele kellett nézni az adminisztrációba, hogy nem tarthatom őket laikusoknak és ezért sajnálom, hogy ezentúl nélkülözni leszünk kénytelenek azt az együttest, amely együttes két-három szóból már megértette, miről van szó. Azt is állapítsuk meg, hogy a jövőben az utonómia bővebb lesz. (Friedrich István: KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XX. ülése 193% március 8-án, csütörtökön. 315 Ugrón Gábor, mint laikus a tanácsban!) A törvényhatósági tanácsot a mi saját párthíveink sem szerettek, mert természetes, hogy a tanácsba csak kevesen kerülhettek be. Akik r a tanácson kívül voltak, valljuk meg, gyűlölték a tanácsot. (Homonnay Tivadar: Nem lelhetett packázni a tanáccsal!) Hiszen ott játszódott le nagyjából az egész törvényhatósági élet és így azok, akik nem voltak benn a tanácsban, másodrendű bizottsági tagoknak érezték magukat. De kérdezem, például ebben a Házban mindenki tagja a külügyi bizottságnak? Ugyebár, nem lehet az. A 33-as bizottságnak sem mindenki tagja. (Friedrich István: A 33-as bizottság már meghalt!) így tehát az a tanács, amely a nem laikus hozzáértőkből volt megalakítva, most eltöröltetik és mi jön helyébe? Elismerem, hogy nagyobb autonómia. En tehát autonómiasérelemről nem panaszkodhatom. (Ügy van! jobbfelől.) Nagyobb autonómia jön, de várjuk meg a végét, mi lesz ennek az eredménye közigazgatási szempontból. (Homonnay Tivadar: Bonyolult közigazgatás!) Eddig a polgármester, ha akarta, meghallgatta a bizottságokat, (Homonnay Tivadar: Most meg kell hallgatnia!) a polgármester azonban többnyire megelégedett a tanács véleményével, ahol utóvégre megvolt az extraktuma az összes pártok véleményének és nem hívta össze a bizottságokat. Most a javaslat egészen helyesen — hiszen a tanács eltöröltetik — minden egyes ügyosztály mellé kötelezően bizottságot állít. Lesz tehát 15 bizottság (Friedrich István: Mi lesz ott, te jó Isten!) és ebben a 15 bizottságban fognak szavalni azok, akik a tanácsban eddig nem jutottak szóhoz; mert az isi csak természetes, hogy ezekbe a bizottságokba most nem mind azokat az előkelő és mindent ismerő tanácstagokat fogjuk beültetni, f hanem be kell ültetni mindenkit, aki bizottsági tag. Mi lesz ebből? 15 fórum — ami szerény nézetem szerint nem fogja gyorsítani a közigazgatást — és most ezeknek a véleményével együtt kerül 'majd az ügy a közgyűlés elé, a 'közigyűlés pedig nem az 500.000 pengőn felüli ügyekkel fog foglalkozni, hanem a 100.000 pengőn felüli ügyekkel, ami az anyagot rettenetes módon megnöveli. Egészen természetes, hogy miután az egyes bizottságokban a bizottsági tagok hozzászóltak az ügyhöz, véleményüket nem fogják elhallgatni! a közgyűlésen sem. En tehát a nagyobb autonómia .mellett félek, hogy az adminisztráció lényegesen lassúbb lesz, mint eddig volt. (Homonnay Tivadar: Egészen biztos!) Lehet, hogy nem méltóztatnak osztani ezt az aggodalmat, — nem mondom, nagyobb autonómia lesz — de méltóztassék megengedni, hogy ezt az aggodalmaimat mégis kifejtsem. (Petrovácz Gyula: A cirkuszbérlet háromnapi közgyűlést jelent! — Homonnay Tivadar: Ez lesz az első közgyűlési tárgy!) Amíg mi itt ültünk a parlamentben és itt érintkezhettünk a kormány tagjaival és amíg a megoldandó problémák kérdését a kormány tagjai is velünk beszélték meg itt a parlamentben, addig nézetem szerint nem volt semmi baj. A törvényjavaslat előterjesztésének egyik indokát abban tudtuk, hogy igen sok dolgot, amire figyelmeztettek bennünket, nem vittünk keresztül._ Mélyen t. miniszter úr, itt ünnepélyesen kijelentem, hogy mindent, amiről tudomást szereztünk, keresztülvittünk, ha pedig nem a törvényhatósági tanácshoz méltóztatott in47