Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. fog majd az akkori többség megszavazni, amely többség valóban az ország választóközönségének, igazi akaratának megnyilvánulása lesz. Minthogy azokkal a demokratikus alapelvekkel, amelyeket bátor voltam kifejteni, ennek a törvényjavaslatnak a törekvése ellenkezik, és az abban lefektetett elvek és rendelkezések a demokratikus alapelvektől távolállanak, nagy sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadjam. (Helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot többen üdvözik.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Kozma Jenő! Kozma Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ezelőtt négy esztendővel álltam itt ugyanezen a helyen azért, hogy visszautasítsam azokat a támadásokat, amelyeket az akkori ellenzék a kormánnyal szemben hangoztatott, amelyeket az akkori ellenzék az 1930. évi XVIII. te.-kel szemben felhozott. Megvallom, akkor meg voltam győződve igazamról, meg voltam győződve arról, hogy az a törvény, amelyet 1930-ban, iktattunk a törvénytárba. 100%-ig óvja, védi a főváros érdekeit. (Vázsonyi János: Es meghamisítja a főváros lakosságának akaratát!) Elnök: Vázsonyi képviselő urat rendreutasítom. Kozma Jenő: Azóta elmúlt négy esztendő. Itt állunk megint törvénymódosítás előtt és boldogan állapítom meg, hogy a t. ellenzék, amelynek padjaiból most hallottunk egy közbeszólást, görcsösen védi ezt az 1930-as törvényt. (Tauïfer Gábor: Csak azt a pluszt, ami benne van!) Az 1930-as törvényt, amelyet én is helyesnek, jónak ítéltem akkor és amely 1930-as törvény megítélésem szerint írnia még tulajdonképpen nincs végrehajtva. Megállapíthatom, hogy az ellenzék jóindulattal folyt be ez alatt a négy esztendő alatt a város kormányzásába. Meg volt ia módja a törvényhatósági tanácsban kicserélni gondolatait a kormányzó-párttal és megállapítom, hogy ott politizálás nem volt (Ügy vem! Ügy van! a baloldalon), ott az ellenzék nem ellenzék volt és amikor nem politikai kérdésről volt szó, — már pedig a tanácsban sohasem volt szó politikai kérdésről — akárhányszor megtörtént, az, hogy az ellenzék javaslatait elfogadtuk. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Értem tehát, hogy az ellenzék ezt az 1930. évi törvényt megszokta, bár annakidején ellenezte, véresen ellenezte, hiszen mondhatni, majdnem obstrukcionális ülések voltak itt a Házban, ma pedig belátja, hogy nekünk volt akkor igazunk— (Élénk ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha nem látja be még ma, majd belátja később! (Vázsonyi János: Legrosszabb törvény volt az 1930:

XVIII. te! — Fábián Béla: A legsúlyosabb választási visszaélések ! — Zaj.) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, maradjon csendben! Kozma Jenő: Mindenre ki fogok térni, az úgynevezett választási visszaélésekre is. Tessék türelemmel lenni, nem fogok elfelejteni semmit, minden felvetett kérdésre válaszolni fogok saját mentalitásom, jóhiszeműségem és tudásom szerint. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Vázsonyi János: Sohasem kellett nekünk! — Jánossy Gábor: ülése 19H március 8-án, csütörtökön. 313 Nem türelmetlenkedünk, de ami nem igaz, az nem igaz! — Zaj.) Kozma Jenő: Mielőtt a részletekbe bocsátkoznék, el kell hogy ismerjem a belügyminiszter úr teljes jóhiszeműségét. A törvényjavaslatnak első, meglepetésszerű közlése után mindenki azt hitte, hogy itt titkos célok vannak, de a belügyminiszter úrral történt többszöri megbeszéléseim alapján meg kell állapítanom, hogy. ennek nyoma sincs, a belügyminiszter úr teljes jóhiszeműséggel csak a város dolgain kíván segíteni. Hogy azután az egyezik-e mindenki véleményével, amint a miniszter úr segíteni kíván, az más lapra tartozik, de teljes jóhiszeműségét el kell hinnem és ennek folytán a belügyminiszter úr ezen ambíciója, ezen törekvése iránt bizalommal viseltetem. (Helyeslés jobbfelől.) — Farkas István: Azt mindjárt sejtettük!) Az 1930. évi fővárosi törvényjavaslatot nagy előkészítés után hoztuk csak a Ház elé. Azt hittük akkor, hogy egy alaptörvényt hozunk, amely esetleg majd az életben bizonyos novelláris módosításokra szorul. Elismerem, hogy igenis szorult bizonyos módosításokra, ilyen módosításnak kellett volna lennie például a nyilvánosság bevezetésének a tanácsülésbe és a bizottságokba, — elismerem, ez szükséges — ellenben senki sem gondolt arra, hogy most, négy év után egy kardinális változással felruházott törvényjavaslat fog elénk kerülni. Amint már mondottam, az 1930-as törvény még nincsen végrehajtva, hiszen az számtalan szabályrendelet alkotására kötelezett bennünket, ezek a szabályrendeletek pedig még a mai napig sincsenek készen. (Felkiáltások bal felől: Miért!) Majd megmondom később, ki ennek az oka. Magamtól elhárító in a felelősséget. Ennek a törvénynek az emberei sincsenek még meg. Mert állapítsuk meg, egy ilyen alaptörvényhez hozzá kell simulnia az adminisztrációnak, az életnek és az embereknek is. A törvény életbeléptetésével nem lehet azt kívánni, hogy mindenki a maga megfelelő helyére kerüljön. Azt előbb ki kell próbálni, csak .azután lehet pálcát törni egy törvény felett atekintetben, hogy a megfelelő emberek alkalmazása mellett is az a törvény alkalmas-e, vagy pedig alkalmatlan az adminisztrálásra. Az a rövid idő, az a válságos idő, amelyben ez a törvény élt, nem adott még módot arra, hogy egyrészt megalkottassanak azok a fontos rendeletek, amely fontos rendeletek, ha meglennének, meggyőződésem szerint a kormány sem nyiílt volna be4e a főváros adminisztrációjába és autonómiájába, másrészt pedig meg kellett volna várni, hogy az emberek kitermelődjenek, a törvényhez alkalmazkodjanak és a törvényt ügy alkalmazzák, amint azt annakidején a törvényt megalkotói elgondolták. Ehhez idő kell, ezt az időt nem vártuk meg, mert egy aggodalom volt a kormány szeme előtt, egy gazdasági aggodalom... (Friedrich István: Na, a Tattersall is valami! — Bródy Ernő: Tabódy is közbejött!) Nagy tévedésben vannak a képviselő urak! (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni! Kozma Jenő: Semmi köze ennek a dolognak semmiféle politikához. Semmi egyéb ez, mint egy gazdasági kérdés, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a miniszter úr belátása szerint kialakult gazdasági kérdés. Semmi egyéb! (Fábián Béla: Akkor miért nem kérdezték