Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. meg semmit sem!) Csendet kérek, képviselő arak ! Tauf fer Gábor: Amikor előttem szólott igen t. képviselőtársam különben a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott Budapest székesfővá­rosról, ugyanakkor megengedte magának azt, hogy egy igen súlyos kifejezéssel illesse Buda­pest székesfőváros törvényhatósági bizottsá­gát, amikor azt mondotta, hogy ott cirkuszok zajlanak le! (Jánossy Gábor: Ki mondta ezt?) Lányi. (Friedrich István: Bosszul van infor­málva! — Homonnay Tivadar: Ezt nenn hal­lotuk!) Politikai cirkusznak jellemezte azt, ami ott lezajlik. Méltóztassék majd megállapí­tani a Naplóból. En rögtön felírtam, amikor ez a kifejezés elhangzott. Méltóztassék megengedni, hogy necsak képviselői minőségemben, hanem mint a tör­vényihatósági bizottságnak is tagja visszauta­sítsam ezt a jelzőt, mert mindent lehet mon­dani erre a közgyűlésre, csak azt nem, (hogy ott nem kellő méltósággal, nem hozzáértéssel és alapossággal tárgyalják le azokat az ügye­ket, amelyek ott napirendre kerülnek. (Ho­monnay Tivadar: Elvi harcokat vívunk! — Friedrich István: Nincsenek olyan üres pa­dok, mint itt. Ott benn az ülésteremben nem alusznak délután.) Közel nyolc év óta vagyok tagja ennek a törvényhatósági bizottságnak. A törvényhatósági tanácsban és közgyűlésben a legnagyobb lelkiismeretességgel folynak le a harcok. Igen, harcok vannak. (Friedrich Ist­ván: Ugy van! Harcok!) Ha különböző pártok, különböző világnézetek vagy talán a szociális kérdésben nem egészen egyforma felfogások szembekerülnek, (Homonnay Tivadar: Nem baj!) akkor csak kötelességüket teljesítik, ha elvi álláspontjukat ott kifejezésre juttatják. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon-) Elnök: A képviselő úr felszólalásában em­lített kijelentés figyelmemet kikerülte. Ha tényleg történt Volna valamelyik képviselő úr részéről olyan kijelentés, amely az országnak egy törvény által alkotott hatóságát ilyen ki­fejezéssel illette, azt az elnöki székiből hely­telenítem. (Elénk helyeslég a baloldalon. — Farkasvalvi Farkas Géza: Éljen az elnök!) Tauf fer Gábor: Ha pedig ebben a törvény­hatósági bizottságban szemben állanak a pár­tok és azok küzdelme nem úgy zajlik le, mint egy apácazárdában a véleménykülönbség, azt ne méltóztassék rossz néven venni. Ott, ahol négy-ötféle párt van, ott ahol a szociális kér­désben különböző felfogások ütköznek össze, (Friedrich István: Ez az élet!) ott ahol világ­nézeti különbségek vannak, — mert bocsánatot kérek, azt a világnézeti különbséget még ott sem lehet letörölni, miután ezek megvannak és azokat legfeljebb majd az idők fogják nivel­lálni, — természetes, hogy ezek megvívják a maguk rendes harcát. (Friedrich István: Es a harc az élet, az alvás pusztulás! Bár itt is harc volna!) Méltóztassék megengedni, hogy összeha­sonlítást tegyek a törvényhatósági bizottsági élet és a parlamenti élet között. A törvényha­tósági bizottsági élet 1930 előtt, amikor. az ügyek nagy része még nem utaltatott át a tör­vényhatósági tanácsba, igen intenzív és eleven élet volt. Később, amikor a törvényhatósági bizottságot némileg megfosztották hatásköré­től és csak iminden két hónapban egyszer hív­ták össze, tényleg megindult egy sorvadási processzus. El kell ismernem, hogy ez az új törvényjavaslat ezt a sorvadási processzust meg: fogja állítani és vissza fogja adni az éle­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XX. ülése 1931t március 8-án, csütörtökön. 307 tet a törvényhatósági bizottságnak. (Friedrich István: Vannak jó oldalai is, el fogom mon­dani! — Jánossy Gábor: Helyes tárgyilagos ítélet! — Homonnay Tivadar; Annyi közgyű­lés lesz ott, csak győzzük!) Beszédemnek nem az a célja, hogy okvetlenül bíráljam a jót is, hanem az a célja, hogy az igazságot igyekez­zem megállapítani. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) Ha tehát összehasonlítom azt az éle­tet, amely ott zajlik le, az itteni élettel, akkor azt mondom, hogy ez iaz összehasonlítás a tör­vényhatósági bizottság- javára szól. (Homon­nay Tivadar: Ügy van!) Ha itt egy szónok fel­áll, egészen csodálatosképpen 15 vagy 20 em­ber hallgatja, de ha ott egy szónok feláll, zsú­folt padsorok és zsúfolt karzatok hallgatják annak a szónoknak előadását. Már pedig ott csak helyi jelentőségű dolgokról esik szó, nem olyan dolgokról, amelyek az egész országot érdeklik és nem olyan dolgokról, amelyek en­nek az országnak a sorsát vannak hivatva ta­lán egy nagyon-nagyon távoli szép jövőbe vagy pedig romlásba vinni, hanem egészen apró-cseprő kis ügyekről, amelyek nekünk bu­dapestieknek fontosak, de az országnak talán közömbösek. Nagyon szeretném, ha az a nagy érdeklő­dés, amely ott megnyilvánul, itt is megnyilvá­nulna. De miért van ez a különbség? Azért van, mert a törvényhatósági bizottság minden egyes tagjának mandátuma a szavazók lelké­ből fakadt, nem úgy, mint itt, ahol a mandátu­mok nagyrészéhez a szavazatokon kívül még egyéb momentumok is kapcsolódnak. (Ügy van! balfelől.) De meg vagyok győződve arról, amiint már beszédem elején elmondtam, hogy ha két év múlva, vagy talán előbb meglesz az új választójog és titkos szavazás alapján kül­dik majd be ide a szavazók a képviselőket, itt is az az eleven élet lesz, amilyen van Buda­pest székesfőváros törvényhatóságában, mert akkor sokkal közelebb fogja magát érezni az a képviselő választójához, mint ma. Arról is szó volt, hogy a legutóbbi tör­vényhatósági közgyűlésen fenyegető öklök emelkedtek a tisztviselőkkel szemben, akik az államnak a szovjettel kötött szerződését nem helyeslő javaslat ellen szavaztak. Semmi kö­rülmények között nem helyeselhetek semmi olyan momentumot, amely akár a választópol­gárokat rákényszeríti olyan szavazásra, amely nem lelkűkből fakad, akár a törvényhatósági bizottság tagjait, vagy a képviselőház tagjait rákényszeríti olyan állásfoglalásra, amely nem az ő meggyőződésükből származik. Öklöknek nincs helyük a magyar politikában. (Helyeslést a közében.) Ezt elismerem. De még valamit el kell ismernem. Azt, hogy a tisztviselő nem való a törvényhatósági bizottságba, hogy ott szavazzon, mert a tisztviselő függő helyzetben van. Azoknak a tisztviselőknek legnagyobb ré­szét a kereszténypárt választotta meg és^ mi­előtt megválasztották, annak a tisztviselőnek lelkülete teljesen a kereszténypárt lelkületéből fakadt. Most pedig ugyanazok a tisztviselők, akik így mutatkoztak be megválasztásuk előtt és egész gesztiójukkal mindig csak erről tet­tek tanúságot, egészen furcsa színben tűntek fel a törvényhatósági bizottság többségi párt­jai előtt, amikor közülök egy sem akadt, aki szembe mert volna szállni a kormány állás­pontjával és magáévá tette volna azt az el­ítélő álláspontot, amely azoktól a pártoktól származott, amely pártoktól ő megbízását nyerte. (Zaj. — Farkasfalvi Farkas Géza: Az új nyugdíjtörvény akasztófaparagrafusa! Si­46

Next

/
Oldalképek
Tartalom