Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

308 Az országgyűlés képviselőházának 25 mon András: Megfordítva jobban megindokolható!) Ebből az következik, bogy függő helyzetben lévő egyéneknek nincs helyük ott, ahol a közönség, a köz érdekében szabadon és tisztán a meggyőződése alapján kell álláspontot elfoglalni. Most rögtön rámutatok arra, hogy a tisztviselők szavazati jogának kérdésébe hogyan folyik be ez a törvényjavaslat. A demokratikus felfogás azt kívánja, hogy csakis a választópolgárok által megválasztott elemek jussanak be a törvényhatósági bizottságba. Nincs szükség örökös tagokra. Ha meg akarjuk tisztelni azokat, akik a törvényhatóság életében nagy munkát fejtettek ki, válasszuk meg őket tiszteletbeli tagoknak, vagy nyújtsunk nekik olyan kitüntetést, amilyet csak lehet, de ne adjunk nekik olyan jogot, amely egyedül csak a választópolgárok akaratából fakadhat. A demokratikus eszmék azt kívánják, hogy a törvényhatósági bizottságban ne legyenek szakszerűségi képviselők olyan módon, hogy a szavazásba is befolyhassanak. Ha a szakszerűség képviselőjének van észrevétele, módjában áll a bizottságban előadni kifogásait, vagy, mondjuk, a közgyűlésen is. Miután azonban a demokratikus elvek szerint csak a néptől jöhet hatalom, amely az államot kormányozza és miután az autonómia az állam kormányzásának tulajdonképpen egy parciális része, ez szemben áll ezzel az elvvel. De gyakorlati szempontból nézve, egy esetet kivéve, nem emlékszem arra, hogy a szakszerűség képviselői Budapest törvényhatósági bizottságának közgyűlésében felszólaltak volna. (Friedrich István: Eber Antal is felszólalt!) Akkor két eset volt. Ha a gyakorlati élet ezt a tanulságot produkálta, ha most a törvényt megváltoztatjuk, akkor nyilvánvaló, hogy le kellett volna vonni logikusan ennek is a konzekvenciáját. Nem vonták le és pedig azért, mert bár el kell ismernem, hogy azokat a szempontokat, amelyek a cél szerűséget szolgálják, a törvényjavaslat igyekezett megvalósítani, de van egy másik irányzat is, amely megnyilvánul ebben a törvényjavaslatban, az t. i., hogy az »autonómia jogköre bizonyos mértékben csökkentessék; elismerem, hogy nem olyan mértékben, amenynyire szándékolták, tény azonban, hogy a törvényjavaslat egy bizonyos csökkentését, megszorítását jelenti az autonómia jogkörének. Hogy milyen mértékben és legfőképen melyik vonatkozásban, ezt a következőkben akarom kifejteni. A törvényjavaslatnak két része van: az egyik, amely állandó jellegű, a másik, amely csak két évre szól. Bár az, amely két évre szól, sokkal intenzívebben nyúl bele az autonómia jogaiba, szerintem mégsem annyira aggályos, mint azok a változtatások, amelyek két év után is benne lesznek a törvényben. En most a polgármester-választás utáni megerősítés jogára célzok. Az a tény, hogy a főpolgármestert ezentúl nem válasiztják, hanem egyszerűen kinevezés alapján nyeri el jogkörét, bizonyos mértékben változást jelent, lényegében azonban ez nem jelent változást; mert eddig azt a főpolgármestert három kijelölt egyén közül választották meg és nyilvánvaló, hogy a második és harmadik helyen jelöltek mindik olyanok voltak, akiket a közgyűlés nem szívesen választott volna meg még dacból sem az elsővel szemben. 0. ülése 193% március 8-án, csütörtökön. A főpolgármesteri kinevezésnek, szóval az ö impériuma elnyerésének megváltoztatott formája tulajdonképpen, hogy ezzel a szóval éljek, egy udvariatlansági aktus Budapest székesfőváros törvényhatóságával szemben, mert eddig legalább megadatott az az illúzió, hogy a törvényhatósági bizottság, a közgyűlés maga válassza meg elnökét. (Homonnay Tivadar: Ne felejtsiik el, hogy azonnal felmenthető! Itt van a baj!) Eddig a közgyűlés abban az illúzióban élt, hogy elnökét maga választhatja meg és a főpolgármester is abban a kellemes illúzióban élt, hogy ő függetlenebb a mindenkori kormányoktól, mert hiszen őt a közgyűlés választotta meg és bizonyos nexust érzett a közgyűléshez; és lehet, hogy ez lelkében olyan erős gyökeret vert, hogy amikor a kormány exponenseinek referált vagy előterjesztést tett, nem felejtette el, sőt eszébe jutott, hogy Ő nemcsak a kormány kegyéből, hanem a törvényhatósági bizottság bizalmából is tölti be azt a helyet. Nem tartom túlságosan lényegesnek, de nem tartom szerencsés elgondolásnak sem ennek a módosítását, A polgármesteri választás után következő megerősítés azonban már sokkal súlyosabb jelentőségű. Annyit jelent ez, hogy a kormány nem bízik abban, hogy Budapest székesfőváros törvényhatósága úgy tudja megválasztani az ő első polgárát, hogy az méltó legyen a kormány becsülésére is. T. Ház! Nem tud'ok olyan polgármesterválasztásra visszaemlékezni, amellyel a mindenkori kormányok nem lettek volna megelégedve. Hiszen a Budapest székesfőváros közönsége által megválasztott törvényhatósági bizottság van olyan magas színvonalon és politikailag van annyira érett, hogy exponensének nem olyan embert fog megválasztani, aki a kormány előtt nem szimpatikus, akivel szemben a kormánynak komoly kifogása lehet. (Homonnay Tivadar: Mondjuk úgy, hogy egy hazafias kormánynak!) Ha azonban mégis provideálni kellene arra, hogy jöhet az idők során olyan felfordult állapot, amikor Budapest közönsége olyan törvényhatósági bizottságot választ, amelynek nincs elég tapintata és amely nem eléggé politikus ahhoz, hogy olyan polgármestert válasszon meg, aki alkalmas is közvetíteni a közület és a kormány között, akkor még mindig megmarad a régi törvény szerint is a kormánynak két joga. Az egyik a feloszlatás joga, a másik pedig az, hogy amennyiben a törvényhatósági bizottság annyira renitens és munkaképtelen volna, akkor addig is, míg az új törvényhatósági bizottság összeül, kirendelhetett oda kormánybiztost, aki azután azokat a teendőket, amelyeket sürgősen el kell intézni, a polgármestertől függetlenül is elintézhette. T. Ház! Van ennek a dolognak egy másik vonatkozása is. (Halljuk! Halljuk! half elől) Nem emelek semmi kifogást az ellen, hogy a tisztviselők nagy részét a polgármester nevezze ki, természetesen a vezető tisztviselőket magának az autonómiának kell megválasztani. De minden akció csak akkor értékes, ha egy bizonyos felismerésen • alapszik és miután a törvényhatósági bizottság tagjai nincsenek abban a helyzetben, hogy ismerjék azt a 700 tisztviselőt és köztük szelektáljanak, nyilvánvaló, hogy ezt a funkciót olyan tényezőkre kell bizni, akik azokat ismerik, vagy legalább is megismerhetik. Ez ellen tehát nem emelek kifogást. Mégis van azonban egy aggályom és ez az, hogy olyan polgármester fogja őket ki-