Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-250
306 Az országgyűlés képviselőházának 250. részt nem szolgálja azokat a gyakorlati célokat, amelyeket az önkormányzaton belül meg kell valósítani. Minthogy igen t. képviselőtársam (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Tauf fer Gábor: . .. ezeket az érveket igyekezett meggyöngíteni, legyen szabad nekem ezzel a meggyöngítési szándákkal polémiába bocsátkoznom és ezeket a témákat egyenként letárgyalnom. T. Képviselőház! Edőttem szólott igen. t. képviselőtársam megállapítja, hogy Budapest székesfőváros közönsége, vagy az ország közönsége egyáltalában nem hallatott semmiféle visszhangot e törvényjavaslat tárgyalásánál. Ennek főszimptomáját abban állapítja meg, hogy üresek a karzatok. En nem a karzatokból akarom megállapítani, van-e visszhaangja az ellenzéki aggodalmaknak az országban és Budapest székesfővárosban, hanem rámutatok arra, hogy Budapest székesfőváros közönségének törvényhatósági közgyűlése egyhangúlag fejezte ki aggodalmát bizalmatlanság kapcsán — bár nem kifejezett bizalmatlansággal — azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek — hála Istennek — éppen az alkotmányvédő blokk létesülése által és azon jóindulatú közreműködés által, amelyet a belügyminiszter úr részéről tapasztaltunk (ügy van! bálfelöl.) nem következtek be. Azt hiszem, ha Budapest székesfőváros törvényhatóságának közgyűlése ebben a kérdésben egyhangú álláspontra helyezkedik, akkor megtette a kötelességét. Legyen .szabad rámutatnom arra, hogy ugyanazon a közgyűlésen csak egyetlen egy hang hallatszott — az is csak szavazás formájában — amely ezeket a szándékokat szavazatával igyekezett alátámasztani. (Homonnay Tivadar: Ki volt az a renegát?) Nem érdemes megmondanom a nevét. (Jánossy Gábor: Az volt talán a meggyőződése! — Zaj balfelöl.) Kifogásolta előttem felszólalt igen t. képviselőtársam, 'hogy az ellenzék az argumentumok sorába felvette a revízióval kapcsolatos azt az érvet, hogy ha Budapest törvényhatóságának autonómiáját az államkormányzat, vagy — mondjuk — a törvényhozás megnyirbálja, ez rossz példát mutat a trianoni szerződés által tőlünk elszakított oirszágreszek polgárságának. Nem kétséges, hogy nem, ha lényegében az történik, hogy Budapest székesfőváros autonómiáját megcsonkítja, nyilvánvaló, hogy anélkül, hogy erre hivatkoznánk, az azokban a körökben, amelyeknél számítunk arra, hogy a szívük egész érzésével a trianoni határokon belüli országrészekkel újból való egyesülésre vágyódnak, egészen bizonyos visszatetszést fog kelteni, akár hivatkozik erre az ellenzék, akár nem. Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam gyönyörű beszédét azzal fejezte be, hogy annál erősebh az alkotmány, minél több az autonómia. En ehhez még azt fűzöm hozzá, hogy a legszebb, a legtökéletesebb autonómia Budapest székesfővárosban kell, hogy legyen, mert Budapest székesfőváros lakosságának kultúrájánál, egész városi berendezkedésénél és világvárosi jellegénél fogva megérdemli azt, hogy a maximális autonómiális jogokat élvezze, amelyeket általában a városoknak adni szokás. Kifogásolja előttem szólott igen t. képviselőtársam azt is, hogy ezen az oldalon megalázásnak minősítették ezt a törvényjavaslatot. ülése 19 S k március 8-án, csütörtökön. Ez a kifejezés talán kicsit erős, talán nem egészen precizen vonatkoztatható, mondjuk, egy autonómiára, tény azonban az, hogy az autonómiának minden csökkentése akkor, amikor a fejlődés irányában halad egy nemzet — és ebben az irányban kell haladnia ennek a szegény megcsonkított nemzetnek — mindenesetre retrográd lépés és nagy bizalmatlanság kifejezője a kormány részéről az ország fővárosával szemben. Elhiszem és koneedálom, hogy azért, mert Budapest székesfőváros lakosságának politikai struktúrája nem az, aimi az ország lakosságának általános struktúrája, különösen pedig azért, mert az országos választási metódusokban különbség van, — hiszen Budapest székesfőváros titkos szavazással választja meg képviselőit, viszont az ország többi irésze nyilt szavazással, amely különbséget különösebben taglalni nem kívánom, hiszen teljesen világos előttünk — éppen a kétféle választási rendszer folytán, de annak következtében is, mert hiszen Budapest lakossága általánosságban véve magasabb műveltségű, mint az ország többi részének lakossága, itt a kritikára való hajlandóság, készség sokkal intenzívebb és a közügyek iránt valahogy talán sokkal nagyobb az érdeklődés, sokkal jobban meglátják az emberek a hibákat és hajlamosabbak a kritikára; hajlamosabbak annál is inkább, mert hiszen itt az ellenzéki vélemény, a választás során teljes mértékben, teljes erővel megnyilvánulhat. Ha ilyen különböző választási /rendszerek és a lakosságnak ilye nmegosztottsága és különbözősége mellett természetes, hogy itt diszparitás jelentkezik az országos politikával szemben, nyilvánvaló, hogy ez el fog tűnni akkor, amikor az egész országban minden vonalon az általános titkos választójogot fogjuk látni érvényesülni. T. Képviselőház! Elhiszem, hogy a kormánynak kellenietlen, hogy adott esetben egyegy politikai kérdés felvetésénél — amelyek rendesen csak akkor aktuálisak, ha valami nagyon fontos dologról van szó — esetleg éppen a fővárosi autonómia szálljon szembe a kormány álláspontjával, ha azonban a z általános választójog alapján fogják megválasztani a vidéki képviselőket is és ebbe a parlamentbe nemcsak a főváros és a nagyobb városok képviselőit fogják titkos választójog alapján megválasztani, hanem az egész országban érvényesülni fog a titkos választójog, akkor a parlament homogenitása sokkal nagyobb lesz és akkor a főváros politikai véleménye sokkal közelebb fog jutni a képviselőház politikai véleményéhez. Ezért a legnagyobb örömmel láttuk, olvastuk és halottuk itt az ellenzéki oldalon, hogy a közeljövőben tényleg* meg- fog valósulni az az igéret, amely szerint az általános titkos választójog alapján fogják megválasztani az ország képviselőit. (Friedrich István: Jánossy, elhiszi ezt? Meglesz ez? — Jánossy Gábor: Mindenkinek el kell hinnie! Kormányigéret! A legkomolyabb dolog ez! — Homonnay Tivadar: Komolyan hiszed, hogy meglesz 1 ? — Jánossy Gábor: Hogyne hinném!) Elnök: Csendet kérek! (Jánossy Gábor: Sajnálom azokat, akik nem hiszik el! — Friedrich István: En egy hetűt sem hiszek! Akkor engem nagyon sajnálhat! — Jánossy Gábor: Akkor mindent sötéten lát!) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Farkasfalvi Farkas Géza: Én elhiszem, hogy megcsinálják, csak attól tartok, hogy rosszul! — Friedrich István: Még sohasem csináltak
