Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. tagadhatta passzív vagy aktív rezisztenciával éá ilyen módon hiúsította meg az elnyomó állami akarat megvalósítására irányuló törekvéseket. Téves tehát az olyan beállítás, mintha a megyéknek adott autonómia az elnyomó törekvésekkel szemben adatott volna meg, hanem éppen a megyéknek eredeti ősi bosztása és az, hogy az állami akarat a megyéken keresztül nyert végrehajtást, adta meg a lehetőséget, hogy a megye az ő, törvények és hagyományok által megszabott keretében a magyar alkotmányt évszázadokon keresztül mindenféle elnyomó törekvéssel szemben eredményesen meg tudta védeni. Nem lehet tehát, igen t. Ház, a megye alkotmányvédő szerepét a fővárosi autonómia kérdésével olyan kapcsolatba hozni, mintha az autonómia fogalmi tartalma, annak a tartalomnak a megváltoztatása, annak a kicserélése alkotmány sérelmet jelentene. Nincs tehát semmiféle értelme annak, amit annakidején olvastunk, hogy a főváros pártjaiból egy alkotmányvédő blokk alakult. Ha pontosan megnézzük a fővárosi pártok szervezetét, akkor azoknál tulajdonképpen fővárosi szempontból szerény véleményem szerint egy igen nagy hibát fogunk találni, mégpedig azt, hogy ezek a fővárosban lévő pártok — pár fővárosi kérdés bekapcsolásától eltekintve — lényegileg nem fővárosi, hanem országos pártok. Mert méltóztassék megnézni, hogy azok a pártok, amelyek a fővárosban működnek, az országban is működnek, tehát országos pártok, amely országos pártok fővárosi pártokká átalakulván, saját programmjukba egy-két fővárosi kérdést .beleillesztettek s így vették fel a fővárosi párt jellegét és színezetét. (Friedrich István: Nem egészen így van!— Zaj.) Ez egészen így van. Ha megnézzük a fővárosi pártok utolsó évének történetét, akkor abban azt láthatjuk meg, hogy a fővárosi politikai élet legtöbbnyire az egyes pártok különböző egyezkedéseiben, az egyes csoportok különböző megegyezéseiben és komprommisszumaiban nyert kifejezést, és ilyen módon lehetett a főváros kormányzását lefolytatni. Az az igen érdekes helyzet állott tehát elő, hogy az egyes fővárosi pártok az ország központjában, az ország lakosságának nyolcadrésze fölött döntően tudtak uralkodni akkor, amikor ugyanazok a pártok a parlamentben ezt a súlyt önmaguknak biztosítani nem tudták, (Kozma Jenő közbeszól.) En a tényleges helyzettel számolok. Ämde, igen t. Ház, az én szerény nézetem szerint annak a helyzetnek megrögzítése, hogy a fővárosi élet paktumok, egyezkedések alapján — hogy űgy mondjam — fiókparlamentet játsszék, más hatalmi beosztásban, mint az országos pártok, nem olyan országos érdek, hogy ennek alapján alkotmányvédelemről, vagy egy alkotmányt védő blokknak megalakulásáról komolyan beszélni lehessen. Már most szó volt arról, hogy a belügyminiszter hatásköre mindig nő és nő ezekben a különböző fővárosi javaslatokban. Ezzel a kérdéssel csak átmenetileg óhajtok foglalkozni és azt óhajtom megállapítani, hogy kormányfelügyelet mindig volt, ez az autonómiának az egyik alaptételéhez _ hozzátartozik, az összes erre vonatkozó közjogi szabályok egy ilyen kormány felügyeletnek szükségességét előírják. Hogy azután ez a felügyelet egyes időszakokban erősebb, más időszakokban gyengébb, ez a ülése 198 k március S-án> csütörtökön. 303 mindenkori helyzet szerint adódik, ez semmiesetre sem lényege a kérdésnek. Néhány szót óhajtok arról a kérdésről is beszélni, hogy sérelmezték a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, hogy a tisztviselőknek tekintélyes részét kinevezik és nem választják, s e választáselvonásban- szintén autonómia-sérelmet látnak. Itt két megjegyzést kell tennem. Az egyik az, hogy a közjogi és közigazgatási szabályaink szerint egyáltalán nem lényege az autonómiának az, hogy a tisztviselőket az autonómia keretében választják-e, vagy kinevezi őket az autonómia, vagy az autonómia valamely közege. A másik az,^ hogy én részben közvetlen tapasztalatból, részben pedig (hiteles adatokból tiszta képet alkottam magamnak arról a borzalmas helyzetről, arról a rettenetesen megalázó helyzetről, amelyben mindenegyes székesfővárosi tisztviselő van, amikor választások előtt áll, amikor kénytelen az összes pártoknál, a pártok vezéreinél, a pártok tekintélyesebb tagjainál kilincselni, kénytelen »hónapokat tölteni különböző kaszinókban, körökben, (kocsmákban, összejöveteleken azért, hogy megnyerje azoknak a tényezőknek jóindulatát, amelyektől az ő választása függ. Bocsánatot kérek, ez az én szerény nézetem szerint olyan lekötelezést hoz létre, amelyet a uiagami részéről nem tartok és nem látok kívánatosnak. (Helyeslés jobbfelöl.) Engem tehát teljesen megnyugtat az, ha megfelelő szelekció mellett és az összes szempontok figyelembevételével az arra rátermett f tisztviselők kinevezés útján nyerik el megbízásukat, természetesen eltekintve azoktól a kivételektől, amelyeket azután a törvényjavaslat is megszab. A törvényjavaslat kétségtelenül a polgármester részére igen hatalmas és igen erős hatáskört biztosít. Természetesen szerény nézetem szerint a polgármesteri hatáskörnek ez a megerősítése sem politikai, sem egyéni célokat nem szolgálhat. Ha a főváros a kormánynak jóváhagyásával, illetve megerősítésével olyan erőskezű polgármestert fog a városnak élére állítani, aki erős kezével 'munkabírásával, tapintatával. hozzáértésével meg fogja tudni oldani azokat a kérdéseket, amelyek a javaslat szerint az ő hatáskörébe tartoznak, akkor én a polgármesteri kérdést megoldottnak találom. Ha azonban megfelelő ember nem fog akadni, természetes, hogy akkor valószínűleg bajok lesznek. Elvégre is arra az álláspontra helyezkedni, hogy az egymillió lakosú fővárosban nem találunk egy alkalmas embert a polgármesteri szék betöltésére, talán kissé mégis merész állítás. (Homonnay Tivadar: Nincs ember, aki ennyi fizikai erővel rendelkeznék!) T. Ház! Mindig' híve voltam a tisztviselői karnak. Mindig tiszteltem és becsültem azokat a tisztviselőket, akik hivatásukat komolyan veszik, akik hivatásuknak eleget tesznek és akik hivatásukat betöltik. Ezeknek a tisztviselőknek a fizetése tekintetében igazán nem ismerek korlátokat, mert az a meggyőződésem, hogy a tisztességes, eredmény telj es munkát megfelelően és tisztességesen kell díjazni. (Helyeslés.) Ezzel szemben elítélem a tisztviselőkarnak azt a csekély részét, amely azután nem munkával, hanem összeköttetéseknek a kere

: s és ével és egyéb dolgokkal tölti a szolgálati időt. Ezekkel szemben szerény nézetem szerint a legerélyesebb intézkedésekre van szükség. (Egy hang a jobboldalon: Azért van a nyűg-