Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-250
Az országgyűlés képviselőházának 250. ülése 1934. évi március hó 8-án, csütörtökön, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Törvényjavaslat a székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930 : XVIII. t.-c. módosításáról. Hozzászóltak: Lányi Márton, Tauffer Gábor, Kozma Jenő, Friedrich István, Petracsek Lajos, Kabók Lajos, Mezey Lajos, Eber Antal. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen volt: vitéz KeresztesFischer Ferenc. (Az illés •kezdődik d- u. & óra 6 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Takách Géza jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Esztergályos János jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Patacsi Dénes jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak Szeder Ferenc képviselő úr levelét, amelyben betegségére való tekintettel kéthónapi szabadságidő engedélyezését kéri. (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a kért szabadságot megadja. Napirendünk szerint következik a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930. évi XVIII. te. egyes rendelkezéseinek módosításáról intézkedő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 709, 713.) Patacsi Dénes jegyző: Lányi Márton! Lányi Márton: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mindenekelőtt bátor vagyok kijelenteni, hogy beszédem folyamán természetszerűleg csak a szöveggel fogok foglalkozni, amely a Képviselőház közigazgatási és közjogi bizottságának együttes jelentéséhez van hozzácsatolva, amely tehát a végleges szövege annak a törvényjavaslatnak, amely a parlament elé került s nem fogok foglalkozni azokkal az egyes kérdésekkel, amelyek az eredeti javaslatban foglaltattak és amelyek az eredeti szövegtől eltérően, esetleg más megoldást nyertek a mostani javaslatban. A fővárosi törvényjavaslat vitája már elég régóta folyik s abban a Képviselőház pártjainak úgyszólván majdnem minden csoportja felszólalt. Ezeket a ; felszólalásokat figyelmesen végighallgattam és ezekután nem merek osztozni Berki Gyula t. képviselőtársamnak abban a megállapításában, hogy minden oldalról a felszólalások a tárgyilagosság jegyében folytak volna le. Elismerem azt, hogy ez a törvényKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XX. javaslat kétségtelenül bizonyos keretek között a közérdek szempontjából általánosságban, a főváros szempontjából pedig különlegesen fontos jelentőséggel bir és így természetesen sok érdek, közérdek és egyéb érdek is fűződik ahhoz, hogy miképpen és milyen keretek között fogadtatik el a parlamentben a fővárosi törvényjavaslat, mégis meg kell állapítanom azt, hogy a felszólalásokban eléggé sok személyeskedő motívumot, invektívákat, egyoldalú beállításokat, különböző izgalmakat tapasztaltam és ezek nemcsak a parlament egyes, hanem, lehet mondani, minden egyes pártja részéről megnyilvánultak. Őszintén bevallom, hogy felszólalásomban törekedni óhajtok teljesen tárgyilagosnak lenni és mindenféle személyes, vagy pedig aggresszív, egyoldalú beállításoktól tartózkodni kívánok. Ezt annál is inkább megtehetem, mert hiszen annak ellenére, hogy a főváros ügyeit és a fővárosi politikát hosszú esztendők óta behatóan figyelemmel kísérem, annak tényleges intézésében semmiféle részem nincs, nem is volt, így tehát nem lehet engem olyképpen beállítani, mintha akármilyen vonatkozásban is elfogultan óhajtanék az egyes kérdésekkel foglalkozni. Ügy látom, hogy a székesfőváros közönsége a törvényjavaslatot általában véve nyugodtan; sőt lehet mondani, bizonyos örömmel is fogadta, mégpedig azért, mert helyzetének javulását várja a törvényjavaslat életbeléptetésétől. Körülbelül két hete folyik ez a vita és meg kell állapítanom, hogy a vita iránt az érdeklődés a közönség Vészéről nem igen nyilvánult meg, mert — talán Tabódy Tibor t. barátom felszólalásától eltekintve — a karzatok is tátongtak az ürességtől (Ellentmondások a baloldalon.) és minden rendes interpelláeiós napon sokkal nagyobb érdeklődés mutatkozik. (Homonnay Tivadar: Ehhez nem kell más, mint csak egy kis szervezés!) Meg kell tehát állapítanom azt, hogy a főváros közönségét nem kellett rendőrkordonokkal visszatartani a nagy érdeklődés^ tői, ami mutatja azt, hogy őt nem izgatják azok az egyes kérdések, amelyek itt és a bizottságokban olyan elkeseredettséggel és nagy temperamentummal tárgyaltattak. (Homonnay Tivadar: A miniszter a lényeg és nem a karzat! — Zaj a baloldalon.) A közönséget csak egy dolog 45
