Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-250
300 Az országgyűlés képviselőházának 25érdekli, és pedig ügyeinek jó, gyors és igazságos elintézése. Nem lehet kétségbevonni, t. Ház, hogy a kormányt a lakosság és az ország érdekeinek előbbrevitele vezeti és hogy a javaslatot is ezeknek a szempontoknak a szem előtt tartásával dolgozta fel és terjesztette a Ház elé. Ezt a célt. ; ' amelyet a javaslat szolgálni akar és amely kétségtelenül a székesfőváros közönségének jól felfogott érdekeit akarja minél szélesebb keretek között megvalósítani, semmi körülmények között sem szabad diszkreditálni; éppen azért nem tudok egy nézeten lenni azokkal az igen t. képviselőtársaimmal, akik itt felszólaltak és olyan dolgokkal hozták ezt a fővárosi törvényjavaslatot összefüggésbe, amelyekkel az, szerény véleményem szerint, egyáltalában semmiféle relációban nincsen, sőt azt merem mondani, hogy a közérdek szempontjából ezek az összekapcsolások esetleg károsak is lehetnek. A naplók elolvasása alkalmával meg lehetett állapítani azt, hogy úgy Petrovácz Gyula, mint Eassay Károly t. képviselőtársaim a fővárosi törvényjavaslat és a revízió kérdése között egy bizonyos kapcsolatot létesítettek, és úgy tüntették fel a dolgot, hogy a fővárosi törvényjavaslat szerintük mint autonómiaelkobzás, mint alkotmánysérelem, visszahatással lesá a trianoni határokon túl levő magyarokra és csökkenteni fogja azt a vágyódásukat, hogy ezzel az országgal ismét egyesüljenek és ismét ennek az országnak lehessenek hűséges, boldog polgárai. A magam részéről ezt a beállítást - nagyon helytelennek tartom. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) A revízió kérdése a magyar nemzetnek olyan szent ügye, hogy azt nem szabad bármilyen fontos, bármilyen kényes kérdéssel úgy összekapcsolni és úgy beállítani, hogy ez az összekapcsolás és beállítás esetleg alkalmas lehessen annak feltüntetésére, mintha nálunk kevesebb volna a jog és kevesebb volna az igazság, mint, mondjuk, a (megszállott területeken; ezt, az én szerény véleményem szerint, soha aláírni nem lehet. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon. — Homonnay Tivadar: Ezt nem mondotta Petrovácz Gyula!) Elolvastam a beszédét és ez van benne. Hasonlóképpen ugyancsak Petrovácz Gyula t. képviselőtársam azt is mondotta, hogy a javaslat Budapest megalázása okából készült, ami a pártnak — ami alatt nyilván a többségi pártot értette — mindig népszerű. Hasonlóképpen azt is mondotta, hogy a főváros kiskorusítását jelenti ez a javaslat, és annak igazolását, hogy a kormány a fővárost a saját ügyeinek intézésére nem tartja eléggé érettnek. Azt hiszem, hogy bár errevonatkozólag pártom tagjaival semmiféle megbeszélést nem folytattam, mégis velük egyetértőleg jelenthetem ki azt, amit már a párthoz tartozó más képviselők is kijelentettek, hogy a párt a legteljesebb tudatában van Budapest székesfőváros nagy nemzeti jelentőségének. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi nagyon jól tudjuk, hogy milyen erőfeszítéseket tett Budapest székesfőváros különösen a forradalmak után és az, hogy ma külsőleg, egészségügyileg, közoktatásügyileg és minden tekintetben ott van, ahol van, feltétlenül olyan elismerést érdemel, amelyet senki nem fog kétségbevonni és nem fog megtagadni a fővárostól. Azt hiszem azonban, hogy a fővárosnak e munkája és a javaslat rendelkezései között nincs egyáltalában semmiféle összefüggés (Homonnay Tiva). ülése 19$Jf március 8-án, csütörtökön. dar: Csak indokban!) és én azt hiszem, hogy nem szükséges a kormányzópártot arra figyelmeztetni, hogy Budapest jelentőségét az ország, a nemzet, sőt a világ szempontjából is kellően értékelje és így azt hiszem, hogy nem szükséges az ellen védekezni, mintha ez a javaslat bármilyen olyan célt szolgált volna, amely a főváros érdemeinek kisebbítését vonná maga után. Ha elolvassuk a törvényjavaslat számos rendelkezését, akkor tisztában lehetünk azzal, hogy ez a vád, amely a főváros kiskorusítására vonatkozik, teljesen alaptalan, mert ha ennek a vádnak bármiféle alapja lenne, akkor a törvényjavaslatban nem találnánk azokat az intézkedéseket, amelyek a főváros közegeire, a főváros közönségére vannak bíz va és amelyek elintézése a fővárosi hatóságnak és a lakosságnak a hatáskörébe van utalva. T. Ház! A kérdés egyedül és kizárólag az, hogy van-e szükség erre a törvényjavaslatra, igen, vagy nem? E tekintetben csakis igennel tudok válaszolni, még pedig azért, mert végighallgattam úgy a bizottsági tárgyalásokat, mint itt a felszólalásokat, végighallgattam azokat az érveket, amelyeket a belügyminiszter úr a bizottsági ülésen elmondott, végighallgattam azokat a; kísérleteket, amelyekről a miniszter úr beszéde kapcsán beszámolt. Ezeknek a kísérleteknek eredménytelensége, évek eredménytelen munkája igazolja azt, hogy a főváros azokat a feladatokat nem teljesítette, amely feladatoknak teljesítésére a kormány felhívta:. Láttunk azonban sokkal érdekesebb dolgot is, amikor szó került a fővárosi autonómiáról, arról, hogy tulajdonképpen ki is intézi a fővárosnál az "ügyeket, az autonómia-e, vagy pedig az adminisztráció. Tudjuk azt, hogy az 1930-as törvény a törvényhatósági tanács, tehát, köznyelven szólva, egy autonóm testület hatáskörébe utalja a főváros összes konkrét ügyeinek elintézését. Amikor tehát minden olyan kérdésnek, amely a főváros érdekeit a legkisebb mér^ tékben is érinti, a törvényhatósági tanács elé kellett kerülnie, akkor teljesen érthetetlen előttem az, ami a bizottsági tárgyalásoknál többször megnyilvánult, hogy a székesfővárosi pártok igen t. vezetői a miniszter úr előadására ámuló és csodálkozó kifejezéssel kijelentették, hogy nekik abszolút fogalmuk sincs mindazokról a felhívásokról, mindazokról a törekvésekről, amelyeket a miniszter úr évek óta tett és kifejtett, amiből tehát nekem arra kell következtetnem, hogy az összhang az autonómia, a törvényhatóság tanácsa, tehát az 1930-as törvény szerint döntő tényező és a főváros adminisztrációja között nincs meg. (Homonnay Tivadar: Talán egyes tisztviselői közt, de nem általában!) Már pedig legyünk eggyel tisztában. Annak az autonómiának, amely nem tud érvényt szerezni akaratának, amely nem tudja megvalósítani azokat a célokat, amelyekért létesült, létjogosultsága nincs. (Homonnay Tivadar: Ugyan kérem!) Amikor a Vásárpénztáa- dolgairól volt szó, akkor itt hallottuk Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársain szájából azt, hogy a Vásárpénztár ügyeibe nem volt beleszólásuk a t. képviselő uraknak. (Homonnay Tivadar: Ügy van! — Kozma Jenő: 1930 előtt! — Payr Hugó: Akkor nem volt tanács.) Ahogyan én olvastam, 1930 után is voltak deficitek a Vásárpénztárnál. (Payr Hugó: 1930 végén már felszámoltuk. — Homonnay Tivadar: Azt a deficitet két év alatt helyre lehetett hozni? — Zaj. — Elnök csenget.) Már most tovább megyek. Ha a bizottsági
