Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

294 Az országgyűlés képviselőházának 2U9. ülése 19BU március 7-én, szerdánvenciákat vont le ebből a közbeszólásból, csak azt láttam, hogy egy kicsit kikelt magából és többet gondolt a szavaimból, mint amit én el akartam érni. Igen t. Ház! Ha nem untatom a képviselő urakat és nem veszem el a Ház igen drága idejét, erre bátor leszek néhány szóval kitérni. A nyár folyamán a Független KisgazdaPárt felhívta a miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy az Ausztriába kiutalt mennyiségből, a 224 heti darab marhából a kisgazdák összesen 1, azaz egy vagont kapnak és akkor kértük a miniszterelnök urat. intézkedjék illetékes helyen, hogy ez felemeltessék, (östör József: En is kértem!) Lojálisán el is ismerem, hogy a miniszterelnök úr intézkedett és három vagonra emelkedett fel ez a kontingens. Ebben az irányban a megye gazdaközönsége a miniszterelnök úr elé küldöttséget is akart vezetni és akkor, amikor a főispán úr ezt velem közölte, azt mondottam, hogy pártkülönbség nélkül az összes képviselők fogjanak össze ebben a kérdésben, menjünk fel a miniszterelnök úr elé, s követeljük ennek a felemelését. Akkor azt mondta a főispán úr, hogy Östör képviselő úr külföldön van. Erre én azt mondtam, kérem» akkor várjunk addig, amíg a képviselő úr visszajön, szóval lojálisán a legmesszebbmenő határig mentem el, mert tudtam azt, hogy közérdekű kérdésekben nem lehet pártpolitikát csinálni. Most — s erre céloztam én — biztos forrásból, illetékes helyről nyert értesüléseim .szerint a képviselő úr megtette azt, hogy a külkereskedelmi hivatalnál az egész kontingenst majdnem a maga kerületi emberei számára foglalta le. (Ostor József: Tévedés!) Bocsánatot kérek, t. képviselő úr, ezt a Házon kívül elintézhetjük. (Simon András: A Hangya intézi a kisgazdák dolgát!) Tudjuk azt, hogy ki intézi és hogyan intézi, erről lehetne köteteket beszélni, s erre céloztam én, s az igen t. képviselő úr velem szemben, — mondjuk — magából kikelt hangon olyan megjegyzéseket kockáztatott meg, hogy erre azután reagáltak pártunk igen t. tagjai. Ezt méltóztassék velük elintézni, én erre gondoltam. Azt hiszem, hogy a mélyen t. Ház ebben a kérdésben velem teljesen egyet is ért. (Zaj.) Elnök: Dinioh Ödön képviselő úr ugyancsak a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót. Dinich Ödön: T. Ház! Tegnap este folyamán abban a kis keretben, amelyben különféle megjegyzések hangoztak el, állítólag az ón nevem is szerepelt volna. Átnéztem valamennyi napilapot, s egyetlen lapban találtam olyan kitételt a nevemmel kapcsolatban, amelyért nem vállalok semmiféle felelősséget. Kijelentem, hogy ezt a kitételt egyáltalában nem használtam. Ezt akartam csak elmondani. Elnök: A személyes kérdések sorrendjében Kun Béla képviselő úr következik. (Derültség és zaj.) Csendet kérek! Kun Béla: T. Ház! Nem tudom, miért nevetnek a képviselő urak, hiszen azt sem tudják, mit akarok mondani. Én abból, amit akár beszédemben, akár pedig közbeszólás formájában mondottam, egyáltalában nem szoktam semmit visszavonni, hanem azért utólag is vállalom a teljes felelősséget. Olyan közbeszólásért azonban, amely csak a számba adatott, de amelyet meg nem tettem, természetesen felelősséget nem vállalhatok. Ez nem azt jelenti, mintha az általam kimondott szónak konzekvenciáját nem merném levonni, s általában ez olyan tisztogatásszerű jelenséggel bírna magammal szemben, hanem azt, hogy ha egyszer a nyilt igazságot itt a Házban megszólaltatom, — esetleg erosebb kifejezésekkel — azért mindenkor helyt állok. Ami kijelentést azonban nem tettem, azt nem vállalhatom utólag sem magaménak. Tegnap tettem erős közbeszólásokat a kartellekkel vonatkozásokban. (Egy hang a középen: Azt szabad!) Azt mondtam, hogy a t. túloldal a kartelleknek és a nagy bankokráciának nyűgétől nem tud szabadulni. Ezt mondottam és vállalom ma is. Azonban azt a közbeszólást, hogy (felolvassa): »Kun Béla: Rothadt társaság! Panamisták!« — nem mondottam. Azt az állítást, mintha ezt mondottam volna, tagadom, mert ezt a kijelentést nem használtam, ezt a kinyilatkoztatást egyáltalán meg nem tettem. Becsületbeli kötelességemnek tartom ezt kijelenteni. (Helyeslés és zaj.) Elnök: östör József képviselő úr kért a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján szót. A képviselő úrnak a szót megadom. (Zaj ) Csendet kérek! Östör József: T. Képviselőház! Miután Rakovszky képviselő úr az én személyemmel foglalkozott, méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden reflektáljak beszédének végére és felvilágosítsam őt arról, hogy mennyire óvatosnak kell lenni ebben a kérdésben, hogy kint is mi mindent gondolnak, ami a valóságnak meg- nem felel. íme, itt van egy ievól, amelyet nekem Kövesdről írtak. A helyzetet méltóztatik ismerni. Arról panaszkodnak Kövesden, — oda is adhatom a levelet, Ferenczi intéző írta — hogy a kövesdiek állatait azért nem viszik ki, mert Lövőn van egy megbízott, aki a Független Kisgazdapárt tagja és aki állítólag — én teszem hozzá, állítólag — csak olyan gazdáknak az állatait akarja kiszállíttatni és a Hangyának bemutatni, amelyeknek tulajdonosai a Független Kisgazdapárthoz tartoznak. A képviselő úr nevet és helyesen nevet. Jól teszi, amint én is mosolyogtam és nevettem akkor, amikor azt méltóztatott mondani, hogy én a nagycenki .kerület számára vindiikálom az egész kontingenst. Ezt nem teszem. Ennyit akartam elmondani. Elnök: Visszatérvén az interpellációkra, következik Esterházy Móric gróf képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző mat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Esztergályos János jegyző^ (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmíveiésügyi miniszter úrhoz: 1. Hajlandó-e a miniszter úr az Erdőbirtokosok és Fakereskedők Faforgalmi Részvénytársaságának (Szervnek) 1933-ban kiadott koncessziókat. (65.450 és ezt kiegészítő 65.700/1933. számú és ezekkel kapcsolatban netán még egyéb kiadott rendeleteket, megbízóleveleket, leiratokat), valamint a Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Általános Hitelbank és az Angol-Magyar Bank által ezen Szerv részére kiállított garancialevelét a Háznak bemutatni? 2. Hogyan egyeztethető Össze a földmíveiésügyi kormánynak azon álláspontja, hogy a Szerv köteles a neki felajánlott tűzifát legkésőbb 12 hónap alatt lehívni és kifizetni, a Budapesti Közlöny 30. számában megjelent 10.800/1934. számú rendelethez mellékelt kötlevél 6. §-ának második bekezdésével, 18. §-ának második bekezdésével, valamint a február hó 16-án kelt 10.975. számú földmíveiésügyi 'eirat 15. pontjámaik második és 16. pontjának má-