Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

Az országgyűlés képviselőházának 2A9 és nem abnormis, túlzott adót. Ez a Juppitergyufa titkos és misztériózus története. (Derültség jobb felől. — Sándor Pál: Milyen kulánsak a túlsó oldalon.) Itt van még a szál tartalom kérdése is. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) A száltartalom kérdése szintén téves megvilágításban van a köztudatban. A száltartalom csak egy adótételt meghatározó tényezőt jelent, amennyiben a kormány azt mondotta, hogy 56 szálig ennyi és ennyi egy doboz gyufa adója és ezt azért mondotta, nehogy ezen túlmenő száltartalommal hozzák forgalomba a gyufát, mert ez világos, hogy csökkentené a kormány gyufaadóbevételeit. (Rassay Károly: Es a fogyasztás, az semmi?) Természetes, hogy a gépek nem olyan tökéletesek, hogy pontosan ugyanazt a szálmennyiséget töltsék egy dobozba és így van egy körülbelül négyszálas hibahatár a gépek működésében, úgy, hogy most 52 szálra vannak beállítva a gyufagépek éppen azért, hogy a felső hibahatár esetén se szaladjanak túl az 56-os adóhatáron, ami — mint mondottam — kincstári érdek is. Természetszerűleg néha lemegy 49—50 darabra is a száltartalom és előfordul, hogy valaki olyan gyufaskatulyát kap, amelyben csak 49 szál gyufa van. Ez is olyan kérdés, amelyet nem nehéz elintézni. Azt hiszem, hogy a svéd gyufatröszt bármikor áttérne egy 54-es beállításra, aminek következtében 50—58 között mozogna a gyufaszálak száma, ha a kincstár eltekintene attól, hogy egy doboz 57—58 szálas gyufánál, amelyet esetleg megfog, dupla adót követeljen. Ez tényleg olyan kérdés, amelyet szintén aránylag könnyen el lehet intézni. Már most marad az úgynevezett gyárleállításnak és a munkáslétszámnak a kérdése. Ebben sem tudok egészen az interpelláló képviselő úr álláspontjára helyezkedni, mert egészen kétségtelen, hogy a kinyomatott és a parlament elé benyújtott szerződéshez csatolt levélben fenntartatott az és rámutatás történt annak a lehetőségére, hogy a Stab Magyarországon egyes gyufagyárak üzemét beszüntesse. Amikor különben a szerződés megköttetett, tudomásom szerint nem 12, hanem már csak 9 gyár volt üzemben. Már most, hogy vájjon itt megfelelően történt-e a kártalanítása a munkásoknak és a tisztviselőknek, vájjon átvételük megfelelően történt-e, azt nem tudom. Tudomásom szerint a Hangya-gyufagyár munkásait más ágazatokban helyezték el, Tokajon pedig nem volt száz és egynehány munkás. (Zaj a baloldalon.) hanem egyik megállapítás szerint csak 58, a másik szerint 34 munkás volt. (Lázár Miklós: 120! — Sándor Pál: Szabad volt őket elbocsátani, miniszter úr? — Rassay Károly: Miért kellett akkor a szerződés! — Zaj.) Ez is egy vitás kérdés, amint hogy e szerződésben vannak más vitás kérdések is. Űgy látom, hogy ebben a szerződésben nemcsak a munkáslétszámnak a kérdése ilyen, hanem van ott még néhány más olyan kérdés is, amelyeknek az interpretációja rendkívül nehéz. (Zaj a baloldalon.) Ma a szerződés interpretációja körül igen erős viták és igen .mélyreható tárgyalások folynak a kormánynak és pedig az érdekelt szakminisztériumoknak, valamint az igazságügyminisztériumnak referensei és a svéd gyufatröszt képviselői közt, amely tárgyalások vonatkoznak egyrészt arra, hogy a rózsaszalóngyufának,

r esetleg <az egyéb gyufafajtákülese 193

If március 7-én, szerdán. 289 nak az árai pontosan megállapíttassanak, amire mindkét oldalon megvan a hajlandóság, és én remélem, hogy a rózsa-szalóngyufánál ezzel kapcsolatban a jelenlegi helyzettel szemben ármérséklés is elérhető lesz. A második kérdés, amelyet tárgyalunk, az, hogy a száltartalom pontosan megállapíttassék, és ez is precizíroztassék abban a keretben, amint azt az előbb mondottam. A tárgyalásoknak egy további pontja azután az, hogy a kincstárnak a részesedése a gyufának a hozamából a lehetőség szerint emeltessék azért, hogy ha már nem is állott be a szerződésnek az az előfeltétele, hogy itt egy gyufaármérséklés történhessék, akkor legalább is a köznek az a haszna legyen meg, hogy a budget táplálásához a gyufa nagyobb mértékben járuljon hozzá. Ezek a tárgyalások nincsenek még lezárva és ennek következtében véglegeset ebben a tekintetben nem mondhatok. Ugyancsak folynak a tárgyalások a munkáslétszám megfelelő értelmezésének kérdésé ről is, és én megnyugtathatom az igen t. Házat arról, hogy különösen ami ezt a szociális vonatkozású kérdést illeti, mindazokat a jogokat, amelyeket a szerződés nekünk biztosít, maradéktalanul érvényesíteni fogjuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) 1 Kérem az igen t. Házat, méltóztassék ezt a válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz, joga. Sándor Pál: T. Ház! En meg tudom érteni azt, hogy egy férfinak, aki olyan nagy kvalitású, mint a t. pénzügyminiszter úr, kínos lehet, hogy neki, mint miniszternek, most kötelessége ezt a dolgot megvédeni. En ezt nagyon jól értem és válaszában ezt határozottan számításba veszem. Ha véletlenül Bud miniszter úr ülne ott, mint pénzügyminiszter, méltóztassanak elhinni, megtalálnám a hangot, hogy vele másképpen beszéljek. (Rassay Károly: Nagyon fölényeskedtek akkor!) Ha a miniszter úr nem ihiszi el, hogy ma egy skatulya gyufában csak 46—47 szál van, — ami szerződésszegést jelent — menjen el az első trafikba, vegyen egy pakli gyufát és olvassa meg. Nem kell ehhez sok, erről könnyen meg lehet győződni. Menjen el bárki, vegyen meg egy skatulya gyufát az első trafikban és meggyőződhetik erről. A régebbi skatulyákban 54—56 szál gyufa volt. Most is vannak még ilyen régebbi gyufák. Meggyőződhetik tehát a t. miniszter úr arról, hogy ez az argumentum nem áll. T. miniszter úr, tudom méltányolni azt is, hogy az adó tekintetében az utóbbi időkben méltányosabb volt, mint kezdetben. De hogyan méltóztatik összehasonlítani az adóbehajtást Magyarországon azzal a nagy gráciával és előzékenységgel, amelyet ön gyakorol ezzel a tröszttel szemben? Hogyan egyeztethető öszsze az, hogy egy kávéház berendezését, amely százezrekbe került, ezer pengőért elárverezik, mert nem tudja fizetni az adót, és az, hogy a miniszter úr ideáll és egy rothadt trösztöt, (Derültség.) amely az országnak hátrányára yaii, egész tudásával és egyéniségének egész tisztaságával megvédelmez velünk szemben? Hogyan lehetséges ez? Méltóztassék ezt megmondani. Amit a kereskedelmi haszonról mondott a t. miniszter úr, azt aláírom. De méltóztassék azt venni, amit az ön elődje egészen tisztán és precízen mondott. Azt (hallom, hogy később a