Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

286 Az országgyűlés képviselőházának l a nagykereskedő haszna és költsége pedig a nagykereskedői ár 14%-a, vagy megmaradnak a kereskedelem javára, vagy csak a fogyasztók javára lelhet azokat leszállítani, de ebből a tételből a trösztnek egy hajszálnyi nyeresége nem lehet.« {Friedrich István: Hogy tapsoltak!) Kérdem, t. miniszter úr, hajlandó-e elődjének ezt az ígéretét és a Házban mondott beszédében foglalt kötelezettségét magára nézve is kötelezőnek tekinteni 1 Kérdem, hajlandó-e ezt megcsinálni? (Jánossy Gábor: Várja meg! — Derültség a haloldalon.) Bocsánatot kérek, képviselő úr, én várok, ha a képviselő úr nem is szól közbe. Hogy még egy adatot a Képviselőház elé terjesszek, 1929-ben 67.511 láda gyufát gyártottak, — minden ládában 1000 csomag van — 1932-ben már csak 47.220-at, a 67.000-el szemben, 1933-ban pedig — a még meg nem jelent statisztikai füzeteken kívül tudtam ezt meg — ez a mennyiség 47.000-ről leszállt 44.260-ra, tehát 1929-ihez viszonyítva, egy jó harmaddal. (Jánossy Gábor: Acélkova-tapló-rendszer, elszegényedtünk!) Kiszámítsam, miniszter úr, hogy mennyit tesz ez ki? En csak mindig okát keresem, ennek a dolognak. Voltaképpen a miniszter úr az, aki kissé többet tett, mint elődei, takarékosság tekintetében és egyéb tekintetben, — ezt már elismertem máskor is — de kérdem, mi az oka annak, hogy ilyen kesztyűs kézzel jár el ezzel a tröszttel szemben. Nem tudtam elgondolni sehogy sem, mi lehet ennek az oka. Mert nem hiszem, 'hogy az, hogy a tröszt a kormánynak felkínálta borravalóként, hogy 10%-kal emeli fel a fogyasztási adót azért, hogy üzelmeit folytassa, a pénzügyminiszter úrra nagy hatást tett volna, mert az egész 250.000 pengőt tett ki, s ezzel szemben, ha. csak egy fillérrel fogja leszállítani a t. pénzügyminiszter úr a gyufa árát, akkor a t. miniszter úr 2*5 millióval jobban jár. Az ugyanis, amit ezzel elveszt, kevesebb. Ott nem alacsonyabb a fogyasztási adó, ez marad 1*36, ahogy volt, semmi különbség nincsen, ellenben a közönség 2*5 milliót nyer azáltal hogy olcsóbban fogja kapni a gyufát, és többet is fognak eladni, mint eddig. Érthetetlen előttem, mi az, ami a t. miniszter urat arra indította, hogy ilyen szépen bánjon ezzel a tröszttel. Megszoktam azt, hogy a kartellek ebben a Képviselőházban kívülről nagyon rossz hírnek örvendenek, de mihelyt bent szó van egy kartellről, amely visszaél hatalmával, akkor a t. kormánypárt a miniszter válaszát mégis tudomásul veszi. Nekem tudomásom van arról, hogy Fabinyi miniszter úr igen erélyesen akarja az ipari árakat letörni. Látom az ő erőfeszítéseit, de nem látom három dolognál: a spiritusznál, a cukornál és a gyufáinál. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ez olyan három hatalom, amelynél az állani érdekelve van, és amelyekhez az állam nem nyúl hozzá semmi áron. Bocsánatot kérek, mégis csak mérlegelni kell azt, hogy nem lehet állam az államban. De hogyan van a dolog? Voltak kartellek, amelyeket már megrendszabályoztak, — ezt dicséretére mondom, a kormánynak — die nem nagy kartellek, nem nagy urak, nem állam az államban, inkább olyan félreeső kis kartellecskók voltak ezek, ahol ezt megtették. Ha a kartellelígy bánnak, bocsánatot kérek, akkor a tröszttel szemben százszor erősebben kellene eljárni, mert a kormánynak érdekében van minden tekintetben, hogy sehogy se tűrje ezeket a visszaéléseket. (Ügy van! Úgy van! a 9. ülése 193^ március 7-én, szerdán> baloldalon.) Én az egész vonalon látóm azt az egyet, hogy bánja is a miniszter úr, pukkadjon meg a náció, ő nem törődik semmivel, csak a hatalmával, nem bánja, mit beszél az ország, a fő az, hogy meglegyen a hatalom, ez pedig ezekre a kartellekre és trösztökre van alapítva. (Müller Antal: Elég szomorú!) Szomorú, de igaz. Ki kell mondanom itt a Házban, hogy ebben a tekintetben — miután a nép képviselőinek egészen más nézeteket kellene vallaniok — nem tartom nagy dicsőségnek azt, hogy éppen nekem, a merkantilisták egyik képviselőjének kell idejönnöm és önöknek ezeket a dolgokat elmondanom. Ez önöknek, agráriusoknak is érdekükben való volna. (Ügy •van! Úgy van! a baloldalon.) Az agráriusoknak igen sok közük van a Lebosz.-hoz és ha önök ezeket a kérdéseket nem hozzák ide, én fogom idehozni. Igen nagy kötelességeik vannak a Lebosz. dolgaiban, amelyek szintén ugyanilyen irányban mozognak, mint ez, (Úgy van! balfelől.) Há nem hozzák ezeket ide, ide fogom hozni én, de méffis csak furcsa, hogy nekem kell ezekre a dolgokra gondolnom. Látjuk, hogy mindenütt, az egész világon a sacro egoismo érvényesül. Mindenki elsősorban a nemzetét akarja segíteni; Miért éppen a magyar nem akarja a nemzetét segíteni? Miért szállanak szembe az egész magyar nemzettel, amikor a másik oldalon ott van ez az idegen tönkrement kartell, amelynek üzelmei alkalmasak arra, hogy a magyar obligációkat is veszélyeztessék. Engedje meg a t. miniszter úr, hogy ezt az utolsó mondatot, amelyet most mondottam, nagyon is figyelmébe ajánljam. Vannak idők, amikor meg kell ragadni a perceket és nincsen idő soká spekulálni. Ebben a kérdésben is itt van az idő arra, hogy a t. pénzügyminiszter úr határozott nézetet valljon. Én az elnézések sorozatát látom az egész vonalon. Mindenütt csak elnézést látok és semmi mást. Én csak azt állítom, hogy a tröszt szegte meg a szerződést. Az igazságügyminiszter úr is azt mondja, hogy megszegte a szerződést. T. miniszter úr, elvárom, hogy levonja ebből a következtetéseket. Remélem, hogy a t. miniszter úrtól olyan feleletet kapok interpellációmra, amilyent az ország érdekében elvárok. Én a t. miniszter úr ellen nem beszéltem itt, ebben a kérdésben semmit sem, mert még sokkal rövidebb idő óta van a miniszter úr a helyén, mintsem hogy én önt személyesen felelőssé tehetném, de t. miniszter úr, elvárom, hogy ebben a kérdésben, amely, ha csak gyufáról, ha csak fillérekről van is benne szó, de az országnak vitális, igen fontos kérdése, amelyben tenni kell valamit, mondom, elvárom, hogy haladéktalanul tenni fog valamit., (Helyeslés balfelől.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Bevezetőül bátor vagyok jelezni, hogy a válaszomat a kereskedelemügyi miniszter úr nevében is megadom. Elismerem, hogy ez a kérdés, amelyet az igen t. interpelláló képviselő úr most említett, egyike azoknak; a kérdéseknek, amelyek leginkább alkalmasak az úgynevezett hangulatkeltésre. Maga az igen t. interpelláló képviselő úr rámutatott arra, hogy az a bizonyos svéd gyufatröszt, amelynek állítólagos visszaéléseit ostorozta itt, nem csinált valami jó üzletet, mert olyan körülmények jöttek közbe, amelyek