Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

Az országgyűlés Tcépviselöházának 24,9. Ha ez igiaz, mint ahogy cáfolhatatlan, hajlandó-e a pénzügyminiszter úr arra kényszeríteni a svéd gyufatrösztöt, hogy a kereskedői haszon jogtalan leszállításából származó nyereségtöbbletet a kereskedelemnek visszatérítse? Hajlandó-e a m. kir. pénzügyminiszter úr a svéd gyufatröszt szerződésszegéseinek megállapítása esetén, illetve az esetben, ha a tröszt a szerződésszegés által okozott kár pótlására és a gyufaarak megfelelő leszállítására szorítható nem volna, a szerződést érvénytelenítené'! Sándor Pál s. k., országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sándor Pál: T. Képviselőház! Többen képviselőtársaim közül azt a kérdést intézték hozzám, hoigy voltaképpen mi az a> Stab, és mi az a Magirt.? Nem is csodálkoztam azon, hogy ezeket a neveket nem ismerték, de biztosan tudom, hogy iigy ők, mint az egész ország, a zsebükön megérezték azt. ami erre a két intézményre vonatkozik. Hogy felvilágosítsam a képviselő urakat, az egyik a Stab, a Svenska Taendsticker Aktienbolaget, a svéd gyufakonszern, amely Európának majdnem legtöbb államában gyufáimonopóliummal bír, a másik pedig ennek csecsemője, a Magirt-., ez a Magyar Gyufa gyáripari Részvénytársaság. T. Ház! Amikor a gyufaüzletet a mi nagy ellenzésünkre itt Magyarországon átadták a svéd monopóliumnak, abban az időben mi az egész ellenzék szembe szálltunk ezzel a szerződéssel, (Ügy^ van! a baloldalon.) mert ez olyan szerződés volt, amelynek értelmében, miután az országot ötven évre megkötötte, borzasztó áldozatokat kellett hoznia az országnak. A svéd tröszt akkor igen nagy nyereségre számított. Nem akarom felidézni ezeknek a harcoknak emlékét, mert sokáig tartana, de nagyon érdekes lenne ismertetni. Most azonban úgy, mint általában a közgazdasági dolgokban előfordul, ez az üzlet is a svéd tröszt hátrányára ütött ki, a dollár viszszaesése és a gyufakonzumnak egyharmaddal való visszaesése révén. Azonkívül Kreugernek, akit voltaképpen nálunk Krajgernek hívnak, öngyilkossága révén, amikor kitűntek svindli dolgai, a magyar társaság is olyan helyzetbe került, hogy szükségesnek tartotta műdolgokkal, trükökkel a magyar közgazdaságot, a magyar gazdaságot általában sokkal erősebben megterhelni, mint amennyire az a szerződés, amelyet vele kötöttek, igényelte volna. Azonkívül még abban a tekintetben is felsült ez a tröszt, hogy azokat az obligációkat, amelyeket ő Magyarországtól kapott, amelyeknél kikötötte, hogy ezeket szabad részleteznie, — ami viszont azt a veszélyt involválta, hogy éppen úgy, mint az olasz papírokat, ezeket a részletezéseket is sokszorosan fogja másoknak eladni — nem tudta másoknak eladni és jóformán mind a tárcájában maradt. Nem tudta a részletezéseket értékesíteni és most még kevésbbé tudja, mert természetes, hogy egy olyan konszern, amely többször adja el ugyanazt a papirost, sehol a világon nem veheti igénybe^ azt a hitelt, hogy tőle — még ha Magyarországról van is szó — obligációkat vegyenek. Abból a fényes üzletből tehát, amelyet a svéd konszern kötött, igen rossz üzlet lett. Annál inkább kell tehát csodálkoznom a felett és annál inkább érthetetlen előttem, hogy hogyan adhatták oda magukat a mi különböző kormányaink arra, hogy ezeket az ügyeket jóváhagyják, megkárosítva az egész magyar társadalmat. (Ügy van! ülése 193A március 7-én, szerdán. 283 Ügy van! a baloldalon.) Azt kell mondanom, hogy jóformán sziklaszilárdan állott a kormány ennek a svéd trösztnek az üzelmei mögött. Tudom, hogy azzal, hogy ezt kimondom, még nem igényelhetem, hogy önök el is higyjék nekem, de amennyire időm engedi, részletezni fogom az egészet és önök be fogják látni, hogy Magyarországon ilyen módon kormány még nem támogatott jogtalan üzleteiket. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ne hivatkozzanak szentimentalizmusra, magyar becsületre, mert ilyen irányban már nagyon sokszor nyilatkoztak ebben a tekintetben a múltban. Emlékezzenek csak vissza az ostendei egyezményre, amiékezzenek vissza az angol biztosítási okmányokra. Mit vettek akkor azok Magyarországtól? Mégis jóformán teljesen nullifikálták ezeket a biztosítási kötvényeket. Emlékezzenek vissza még számos más dologra. Amikor előnyünkre van a dolog, amikor mi intézkedhetünk, amikor a svéd tröszt ezáltal, hogy olcsóbbá lett a gyufagyártás, kénytelen áraival lejjebb menni ebben az országban, csak jót tehetünk azzal, ha ezt a dolgot szóvátesszük. Hiszen ez a tröszt egy igazi, valódi, hamisítatlan internacionális tröszt, amelynek allűrjei ebben az országban jóformán tűrhetetlenek. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Ez a tröszt állam volt az államban, ez volt a neokapitalizmus legkiszipolyozóbb szerve, amilyen Magyarországon még sohasem volt, mióta Magyarország áll. Mit érdekelték őket a hírlapi támadások? Majdnem az egész zsurnalisztika támadta őket visszaéléseik miatt: kutyaugatás volt a menyorszáigba! Semmit, még csak feleletet sem adtak rá, még csak nem is rektifikálták azt, amit az újságok írtak. Napokig tartott, amíg áttanulmányoztam azt hírlapirodalmat, amelyet ebben a kérdésben összehordtak. Itt látszik, hogy a közvéleménynek milyen kicsiny nyomása van ott, ahol az országot kormányozzák. Pedig éppen ez az eset flagránsan mutatja, hogy igenis, hinni kellett volna a hírlapoknak. À mult évben június 22-én Eckhardt Tibor képviselőtársam, angyali módon interpellált ebben a kérdésben. Olyan szépen, olyan szelíden kérte a kormányt, hogy intézkedjék és mégsem történt semmi. Különben erre még visszatérek. Társadalmi felzúdulás? Mit törődik azzal a kormány! A szervezkedés a fő és nein a társadalmi felzúdulás, A kormányt mit érdekelte, vagy mit érdekelhette, — és éppen ezért csodálkozom a jelenleg éppen itt lévő pénzügyiminiszter úron — vagy ha érdekelte is, nem terjesztette elő, hogy mennyit veszít a kincstár azáltal, hogy a gyufa olyan drága, hogy, mint később számadatokkal fogom bizonyítani, egy harmadával ment vissza a gyufafogyasztás. Mit veszít a kincstár csak pénzben, hogy ezzel az egyharmaddal visszament a fogyasztás a drága árak miatt! Tudomásom van arról, hogy ebben az ügyben a pénzügyminiszter úr kért az igazságügyminiszter úrtól véleményt, hogy a tröszt tényleg szerződésszegést követett-e el vagy nem és úgy tudom, hogy az igazságügyminiszter úr igenlőleg felelt: igenis, szerződésszegést követett el. Arról is van tudomásom, hogy többszöri felterjesztésünk alapján a kereskedelemügyi miniszter úr többször kérte a pénzügyminiszter úr intervencióját ebben a gyufaügyben, tegyen valamit, hogy a tröszt túlkapásai megszűnjenek, de a pénzügyminiszter urat nem ér-