Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-249
284 Az országgyűlés képviselőházának i dekelte semmi, nem érdekelte az oirszág siralmas állapota, kell tehát, hogy ezt a dolgot valaki ismét szőnyegrehozza. Eckhardt képviselő úr múlt év június 22-én tartotta interpellációját, a belügyminiszter úr felelt neki és azt mondotta, hogy az árak szempontjából a vizsgálat már folyamatban van, a fogyasztók érdekeit megvédi, de a pénzügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter urak nevében még nem tud választ adni. Azóta, tehát június óta, sem adott a pénzügyminiszter úr és a kereskedelemügyi miniszter úr választ a Háznak. Mégis csak furcsa, ha azt látom, hogy van Képviselőház, van még alkotmány — nem tudom, hogy meddig, de van — erre feleletet nem tud adni sem a pénzügyminiszter úr, sem a kereskedelemügyi miniszter úr. Eckhardt képviselő úr mégegyszer felszólalt és azt mondotta: a kormánynak megvan a hatalma, hogy akaratát a kartellre rákényszerítse, mire ismét felállott a miniszter úr és kijelentette, hogy a szerződés 'minden jogát érvényesíteni fogja. Nézzük tehát, hogyan és miként érvnyesítette a t. minisztérium a kötelességét? Vádat emelek interpellációm során a minisztérium ellen és először röviden összegezni fogom azokat a pontokat, amelyeket szükségeseknek tartok a Ház elé terjeszteni és ha időm lesz, ezek alapján részletesen ki fogom fejteni a dolgot. Vádat emelek a t. minisztérium ellen (azért, hogy tudta, hogy tizenkét gyár helyett most csak négy gyár dolgozik. (Éassay Károly: Ö vétette meg!) ö vétette meg a többit. Ennélfogva a négy gyár természetesen sokkal racionálisabban dolgozik, mint a tizenkét gyár. (Rassay Károly: Ez volt a jogcím!) Ez mindenki előtt tiszta és világos: kevesebb a (hivatalnok, kevesebb a munkás, tehát sokkal kisebb költséggel kell számolniuk. Tudta a minisztérium, hogy a kamat is sokkal alacsonyabb és így ennek révén sokkal olcsóbban dolgoznak. Tudta azt is, hogy modernebb gépekkel dolgoznak. Tudta a t. minisztérium azt is, hogy a szerződés szerint — hiszen ex pressas verbis benne van — munkásokat elbocsátani nem szabad és mégis körülbelül ezer munkást bocsátottak el. (Rassay Károly: Itt mondották a Házban, hogy nem fognak munkásokat elbocsátani!) Itt van a szerződés világos pontja, hogy nem szabad munkásokat elbocsátani. (Lázár Miklós: Csak Tokajban 200 munkást bocsátottak el 24 óra alatt!) En ezt úgy számítottam ki, — mert statisztika nincs — hogy a múltkor Eckhardt t. képviselőtársam felemlítette, hogy Tokajban 120 munkást bocsátottak el — ez a legkisebb gyárak egyike — tehát a nyolc gyárat véve, a százhúszat nyolccal megszoroztam, így jött ki az ezer, amennyit, úgy hiszem, jogosan lehet számítani. De van még egy flagránsabb sérelem is. Benne van a szerződésben és itt is történt kijelentés, hogy nemcsak a munkások bérét, hanem a hivatalnokok fizetését sem szabad leszállítani — erre alpontra később okvetlenül vissza fogok térni — és mégis leszállították, mégpedig alaposan, körülbelül 20—25%-kai. Azt is tudta a miniszter úr, — annakidején Bud miniszter úr itt kijelentette — hogy a kereskedők nyereségéhez nem szabad hozzányúlni, illetőleg csak akkor szabad hozzányúlni, ha az így előálló különbözetet a fogyasztók javára fordítják. A kereskedők nyereségét 44%-ról 20*5%-ra nyomták le, s megtartották maguknak ezt a hasznot. 15 mii'49. ülése 193% március 7-én, szerdám liót tesz ki az az összeg, amelyet így jogtalanul ez a tröszt magárnak szerzett. Ha ez nem szerződésszegés, akkor nem tudom, micsoda a szerződésszegés. De még továbbmentek. Azokon a helyeken, ahol a gyárak vannak, a kereskedőknek felszámították a fuvardíjat a gyufáért, amihez semmiféle joguk nem volt, mert ténylegesen nem volt fuvardíj. Ami azonban a legosunyább az egészben, az az, amit az ú. n- rózsa-gyufával, a paraszt-gyufával csináltak. Ez a legbotrányosahb. Ezt a gyufát a legszegényebb emberek szokták használni. Az a gyufa ez, amelyet a csizmán és a nadrágon szoktak meggyújtani' Ezt a dolgot szintén részletezni fogom s elmondom, hogy ennél a gyufánál milyen aljas módon tudták megcsinálni a 15 filléres árat, mert nem lehet más kifejezést használni, minthogy tudatosan és aljasán csinálták. A parasztgyufa árfelemeléséhez (hozzá kell fűznöm még egy sokkal nagyobb gravament. Ugyanis a kereskedők csak akkor kaptak parasztgyufát, ha ötszörannyi svédgyufát vettek. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Itt vannak a levelek, a pénzügyminiszter úrnak rendelkezésére állnak; 1932-tŐl kezdve cirkulárék mentek a kereskedőkhöz, hogy csak akkor kapnak ebből a gyufából. Később majd definiálni fogom, most csak annyit jegyzek meg", hogy azért csinálták, mert több fogyasztási adót kellett volna nekik fizetniök. Ezzel ellentétben a Jupiter-gyufát, az úgynevezett papírgyufát úgy csomagolták, hogy két dobozt egybecsomagoltak, hogy egyszeresen kelljen nekik fogyasztási adót fizetniök. Méltóztassék ezt a kettőt szembeállítani: két pakli Juiter-gyufa, egyszeri adó; ott pedig, ahol kétszeres fogyasztási adót kellett volna fizetniök, ezt a gyufát általában nem adták ki, csak akkor, ha bizonyos mennyiségű svédgyufát is vesznek a kereskedők. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Sándor Pál: Miután nem kérhetek többet, mint t negyedórát, tisztelettel kérek egy negyedórai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (lgenï) A Ház a meghosszabbítást megadja. Sándor Pál: Most jön még egy dolog, amire csak azt mondom, hogy trükk, pedig mondhatnám azt is, hogy gazság és csalás; még a pénzügyminiszter úr is azt fogja mondani, hogy ez csalás. Azt hiszem, AzEst című újságban jelent meg ez az igen jellegzetes kép." (Felmutatja.) Tíz régi skatulya gyufa van egybeállítva a mai tíz skatulya gyufával, annak bizonyításául, hogy mennyi volt f 192S előtt a gyufa és mennyi ma. Ebből kitűnik, hogy ma tíz skatulyánál egy fél skatulyamennyiség hiányzik. Ugyanis, amíg a tröszt üzlete előtt körülbelül 54-—56 szál volt egy skatulyában, most 46—47 szál van. Ha ez nem csalás és nem kijátszás, akkor nem tudom micsoda, mert ezzel nemcsak drágábban fizetik a gyufát, hanem még a kincstár is kevesebbet kap annál, mint amennyit a fogyasztó használ. Azt hiszem, erre nem lehet mást mondani, mint hogy ez csalás. Erre a dologra csak egészen röviden, csak fényszórval akarok rávilágítani, nehogy azzal vádolj an aik, mintha szélesre akarnám nyújtani a vitát, de mégis fel kell említenem ennél a parasztgyufánál, hogy ki ne fogyjak az időből, Ihogy a parasztgyufa története is itt van néhány számban. A parasztgyufa a szerződés előtt 5—6 fii-
