Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

282 Az országgyűlés képviselőházának i különbség nélkül, egyformán elítéljük és megvetjük. (Ügy van! Ügy van! a haloldalon.) Ezekét kívántam szavaim helyreigazítása címén elmondani. (Elénk helyeslég a baloldalon és a középen. —- Jánossy Gábor: Az utolsó mondattal egyetértünk!) Elnök: Következik a kereskedelemügyi miniszter úr írásbeli válasza Meskó Zoltán képviselő úrnak f. évi február hó 21-én a szabolcsvármegyei útkaparók tömeges elbocsátása ügyében előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Meskó Zoltán országgyűlési képviselő úrnak folyó évi február hó 21-én a szabolcsvármegyei útkapairók tömeges elbocsátása ügyében előterjesztett interpellációjára válaszomat a következőkben van szerencsém előterjeszteni: Szabolcsvármegyének a törvényhatósági útkaparók szolgálatára vonatkozóan érvénybei] levő és kormányható s ágilag jóváhagyott szabályrendelete akként rendelkezik, hogy a felfogadott, illetve ideiglenesen kinevezett törvényhatósági útkaparókat négyévi próhaszolgálat letelte előtt a vármegye alispánja elbocsáthatja szolgálatukból anélkül, hogy az érdekeltek ebből kifolyólag a vármegyével szemben kártérítési igénnyel léphetnének fel. Minthogy Szabolcs váraiegye útkaparóinak törvényes normállétszáma 120 főben lett megállapítva, ezzel szemben pedig a vármegyei útkaparók létszáma még ma is 130on felül van, a vármegye alispánjának kötelessége az engedélyezett normállétszámot elérni. Ennek a kötelezettségnek természetes következménye volt az interpellációban panasz tárgyává tett útkaparói elbocsátás is. Ehhez képest a vármegye alispánja 1932. évi december hó 31-én 16 olyan útkaparót bocsátott el, akik nem töltötték be négyévi próbaszolgálatuk idejét. Elbocsátásuk a vármegyei szabályrendelet értelmében anynyival inkább jogos volt, mert^ ennek a lehetőségére az érdekeltek a felvétel alkalmával figyelmeztetve is lettek. Minthogy pedig az érdekelt útkaparók a bekövetkező elbocsátásukról azt megelőzően három, sőt hat hónappal már értesíttették, a vármegye a 3000/1927. M. E. számú koirmányrendelet 14. (8.) pontjában az állami útkaparókra nézve megállapított egyhavi felmondási idővel szemben lényegesen meszszebbmenő kedvezményt érvényesített. Amidőn azonban a vármegye alispánja a törvényhatósági költségelőirányzat kiadásainak köteles csökkentése érdekében kénytelen volt-az ilyen sajnálatos elbocsátások keresztülvitelére, másfelől a jelenlegi súlyos megélhetési viszonyok figyelembevételével és a kormány szociális irányú célkitűzéseinek előmozdítása végett azt a gyakorlatot követi, hogy az elbocsátott útkaparókat olyan munkáknál alkalmazza segédnapszámosokként, amelyeknél a munkabérek az építési hitel terhére fizettetnek ki. Ezt a szociális gondoskodást alkalmazta Szabolcs vármegye alispánja az interpelláció tárgyát kéező esetben is, amennyiben az elbocsátott útaparókat — az errevaló felhívást visszautasított egy útkaparó kivételével — elbocsátásuk óta jelenleg is segédnapszámosi minőségben alkalmazza, amely nekik havi 50—60 pengő keresetet biztosít. Az interpellációban említett 3000/1927. M. E. számú kormányrendelet 14. (5) pontja szerint a kisegítő szolgák — akik közé az útkaparók is 9. ülése 193% március 7-én, szerdántartoznak — alkalmazása öt évig ideiglenes jellegű. Ezen időn belül az útkaparó indokolás nélkül bármikor elbocsátható, anélkül, hogy illetményekre, vagy nyugellátásra tarthatna igényt. Minthogy pedig a szabolcsvármegyei útkaparók ezen időn belül bocsáttattak el ideiglenes jellegű szolgálatukból, ennélfogva ezen intézkedésnél a vármegye az említett kormányrendelet rendelkezését is szemmel tartotta. Tisztelettel kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1934. évi február hó 27-én. Dr. Fabinyi Tihamér s. k., m. kir kereskedelemügyi miniszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e a kereskedelemügyi miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Most pedig áttérünk az interpellációk meghallgatására. Őrgróf Pallavicini György képviselő úr kíván bejelentést tenni. Őrgr. Pallavicini György: T. Ház! Tisztelettel kérem interpellációm elhalasztását két okból. Először nemcsak azért, mert a miniszterelnök úr tudtommal nincs jelen, hanem azért is, mert most, amikor római útja előtt áll, nem szeretném, hogy abban az esetben, ha római útjáról visszatérve nem tud kellő sikereket gazdasági téren sem felmutatni, az a szemrehányás érhessen engem, vagy az ellenzék bármely tagját, hogy ezen sikernek el nem éréséhez ellenzéki külpolitikai támadással járultunk hozzá. Én remélem, hogy gazdasági szempontból is nagy sikereket fog elérni, hiszen ez minden magyar embernek előnyére fog válni és hiszem, hogy politikai téren is elérhet sikereket, ha eddigi külpolitikáját revízió alá fogja venni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Sándor Pál képviselő úr interpellációja a pénzügyi és a kereskedelemügyi miniszterekhez. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyi és kereskedelemügyi miniszterekhez, a Stab, és Magirt. dzsungel je ügyében. Van-e tudomása a m. kir. pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az 1928 május 16-án a magyar kormány és a svéd gyufatröszt (Stab.) között létrejött szerződést a svéd gyufatröszt megszegve, a gyufa árát jogtalanul megdrágította? Hajlandók-e a pénzügyi- és kereskedelemügyi miniszter urak a szerződés 6. §-a alapján megvizsgáltatni, hogy a szerződés létrejötte óta a gyufagyártás költséged mennyivel csökkenteik és a csökkenésnek megfelelő arányban a szerződésben biztosított jognál fogva a gyufa árát leszállítani? Van-e tudomása a pénzügyminiszternek arról, hogy a szerződésben megállapított 5, illetve 6 filléres gyufaárak közvetítői jutalékát önkényesen mérsékelte s jóllehet a szerződést aláíró Bud János pénzügyminiszter a képviselőház 1928 június 23-án tartott 'ülésén kijelentette, hogy a nagy- és kiskereskedői hsiszon aránya nem csökkenthető, ha pedig mégis csökkentenék, ez csak a fog*yasztók javára! történhet, a haszonleszállítáislból származó nyereségtöbbletet a tröszt û maga részére tartotta meg?