Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

272 Az országgyűlés képviselőházának 2U9, ülése 193J+ március 7-én, szerdánlasztók akaratának szabad érvényesülését lehetővé tették volna, akkor higyjék el az urak, sok katasztrófától szabadulhattunk volna meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Amikor azt mondják és amikor e tekintetben még: Eckhardt Tibor t. képviselőtársam is azt mondja, hogy a marxizmus megbukott, akkor ez olyan rövidlátó megállapítás, amellyel igenis, foglalkozni kell A marxizmus nem bukott meg, a marxizmust letiporták, a marxistát politikusokat letiporták és elnémították azokban az országokban, ahol iga'zi alkotmányosság sohasem volt. Ezt méltóztassanak tudomásul venni. Megbukott-e vájjon itt a polgári gondolat azért, mert 1919 márciusától augusztus l-ig a tanácsköztársasági rendszer volt uralmon ! Ugyanolyan joggal mondhatjuk azt is, hogy megbukott ebben az országban a polgári gondolat és a magántulajdonra felépített gazdasági rendszer, mert itt 1919 március 21-től augus'ztus l-ig a tanácsrendszer volt érvényben. Nem bukott meg és ebből méltóztassanak t. képviselőtársaim azt a tanulságot levonni, hogy azokban az államokban, ahol a nép igazi akarata megnyilatkozhat] k a választásoknál, imind .az. önkormányzati, mind az ors'zágos választásoknál és ahol nem igyekeznek korrigálni a választók akaratát, így: Franciaországban, Angliában. Svédországban,Dániában és Svájcban, változatlanul fennáll a nép akarata s ezekben az államokban nem lehet szó arról, hogy a marxista gondolat megbukott. Nem is bukott meg, nem is bukhatik meg, mert tudni keli, hogy mindaddig, míg az osztályellentéteket meg neim szüntetik, a marxizmust megbuktatni teljesen előre és teljesen lehetetlen gondolat. De éppen abból, hogy ezen a kataklizmán átmennek a középeurópai államok és átesnek azok az államok, amelyekben ma diktatórikus államforma van, nekünk azt a tanulságot keLi levonnunk, hogy csínján kell bánni az alkotni tiiiyhoz való hozzányúlással, mert ebből olyan kinövések és ingadozások lehetnek jobbra, mint amilyenek vannak balra is. Amikor ezt itt hibáztatom és megállapítom, akkor tessék figyelembevenni, hogy azokban az országokban, amelyekben ma diktatórikus államforma van, a háborút megelőzőleg nem volt igazi alkotmányos élet és azoknak az állampolgároknak éppen úgy, mint a magyarokna.k, nem engedték soha a maguk akaratát ér vényesíteni. kifejezésre jutattni, hanem az államhatalom mindig igyekezett korrektívumokról gondoskodni. Nem volt igazi alkotmányosság a háborút megelőzőleg Németországban sem... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a fővárosi törvényjavaslatnál maradni! Györki Imre: ... és nem volt igazi alkotmányosság Magyarországon sem. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalmi.) Magyarországon is mindig igyekeztek korrigálni a választók akaratát az országos választásokon és a fővárosi választásokon is. Az országos választásoknál egészen 1920-ig, illetve 1922-ig elzárták a. munkások elől a választásban való részvétel lehetőségét a eenzusos választójog bevezetésével. Most, amikor végre nem tudtak kitérni az elől, hogy az ország fővárosára vonatkozólag bevezessék a titkos választójogot, itt sem volt lelke, itt sem volt elég lelkiismerete^ az akkori kormányzatnak, hogy becsületesen, őszintén ... Elnök: A képviselő urat már figyelmeztettem, hogy a sértő kifejezésektől tartózkodjék. Joga van bírálni a törvényjavaslatot a házszabályok keretei között, de sértéseket mondani, a képviselő úrnak — különösen ismételten — nem lehet! Györki Imre: ... egyenlő mértékkel osszák be a választókat és ne igyekezzenek a kerületek egyenlőtlen beosztásával a plurális választójogot bevezetni. Hibáztattuk és rámutattunk arra. hogy a fővárosban élő, tehát egyformán érettnek nyilvánított lakosok közüi a Belvárosban és a Várban, ahol tehát a kormányhatalomhoz gondolkodásban közelebb eső emberek laknak, (Farkas István: Ahol a vagyonosabb osztály lakik!) háromannyit ér egy szavazat, mint a VIIL, vagy VII. kerületben, ahol túlnyomóan proletárok, vagy olyan gondolkodású emberek laknak, akikről feltételezheti a kormányzat, hogy nem az ő szájaíze szerint fogják leadni a szavazatokat. Hányszor mondtuk el kritikánkat az 1930-as törvényjavaslat tárgyalása során is, hogy végeredményben nem fog jóra vezetni az a rendszer, amikor 150 törvényhatósági bizottsági taggal szemben 70 vagy 72 kinevezett, hivatalból választott vagy örökös taggal spékelik meg a fővárosi törvényhatóságot, akik tisztán csak arra vannak beállítva és azt a célt szolgálják, hogy a mindenkori kormányhatalomnak — lett légyen annak a választás alkalmával akármilyen csekélyszámú szavazata — mégis biztosíthassák ott a többséget és akaratának keresztülvitelét. Ez nem fog jóra vezetni. Az ilyen korrektívumok később, egy bizonyos idő múlva feltétlenül megbosszulják magukat. Angliában, amikor 1924-ben először jutott többségre az angol munkáspárt, az angol királynak és az addig kormányzó angol miniszterelnöknek nem jutott eszébe, hogy puccsszerűen megváltoztassa a választók akaratát (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és bizonyos korrektívumokkal álljon elő a parlamenti élet megváltoztatására. Énnek logikus következménye volt az, hogy a munkáspárt megkapta a többséget, megkapta a hatalmat és a munkáspárt vezére lett miniszterelnök (Büchler József: És nem dőlt össze Anglia!) és Anglia továbbra is nagyhatalom. Azok az államok, amelyek ezt a rendszert honosították meg, ma is rendületlenül állják az idők viharát és kultúrában, jólétben, szociálpolitikai tevékenységben messze elöljárnak velünk és azokkal az államokkal szemben, amelyekben hasonló politikai berendezkedés van, mint nálunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nálunk a legutóbbi fővárosi választások alkalmával a szociáldemokratapárt kapta a legtöbb szavazatot az összes pártok között. A választási arithmetika s egyéb módszerek és kor rektívumok segítségével mégis háttérbe szoríttatott és mégis íeredukáítatott a választók száma. Percen tuálisan tévedett Eckhardt képviselőtársam tegnapi felszólalásában az arányszám megállapításánál, mert az 1926-os és 3930-as törvényhatósági választásnál szerepelt 27-3% és 27% közötti arányszám nem olyan nagy eltérés, amelyre hivatkozni lehet, mint kiemelkedő változásra. (Propper Sándor: Tévedett Eckhardt!) Ezeket az irányelveket tessék levonni a t. belügyminiszter úrnak és az egész kormányzatnak is a választójog megalkotásánál. Hagyják végre egyszer igazán érvényesíteni a választók akaratát. Hagyják, hogy azok a maguk akaratának megfelelően fejlődjenek, hiszen úgyis ott van az államhatalom, úgyis ott van a belügyminiszter a maga törvényhatóságfeloszlatási jogával. Élhet ezzel a joggal abban a pillanatban, mihelyt azt érzi, hogy a törvényhatóság összetétele nem alkalmas arra, hogy a főváros ügyeit annak rendje és módja szerint