Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-249
270 Az országgyűlés képviselőházának kozó határozatát; például a hús fogyasztási adó eltörlésére vonatkozó határozatát, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Amit a költségvetésnél indítványoztak 1928-ban?) Igen! Mindezeket az intézkedéseket a t. belügyminiszter úr -.. (Büchler József: Tudjuk jól, hogyan csinálták! Elfogadták a közgyűlésen, azután szóltak a belügyminiszternek, hogy ne hagyja jóvá!) Elnök: Tessék csendben maradni, képviselő úr! Györki Imre: Mindezek a javaslatok ott vannak a belügyminiszter úr előtt, módja van az eddig érvényben levő törvényes rendelkezések szerint is helybenhagyni vagy megváltoztatni ezeket az intézkedéseket, úgyhogy semmi szükség sincs azokra az autonómiakorlátozó intézkedésekre, amelyeket ebben a törvényjavaslatban kíván megvalósítani a belügyminiszter úr. De egyébként, hogy a t. belügyminiszter úr kormányzatára és a vezetése alatt álló minisztérium szellemére rámutassak, csak egy példát hozok fel, hogyan értelmezik és hogyan respektálják az önkormányzat életét. Az 1929 : XXX. te., tehát a vidéki önkormányzatokról szóló törvény kimondja, hogy a vidéki törvényhatóságokban a választott törvényhatósági bizottsági tagok összeférheti enségére és kizárására vonatkozólag ugyanazokat a rendelkezéseket kell életbeléptetni, amelyek a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjaira érvényesek. Erre Debrecen város bölcs többségi pártja, amely teljesen azonos a túloldallal, hozott egy határozatot, szabályszerűen lekopírozta a fővárosi törvénynek az összeférhetlenségre és a kizárásra vonatkozó rendelkezéseit, ezeket belefoglalta egy szabályrendeletbe, amely 8 vagy 10 szakaszból állt és utolsó szakaszként szépen odabiggyesztette, hogy mindezek a rendelkezések, tehát az összeférhetlenségre és kizárásra vonatkozó rendelkezések azonban csak a következő törvényhatósági közgyűlés tagjaira érvényesek. (Derültség a szélsŐbalodalon.) Tehát utánunk a »vízözön, azonban reánk ez nem vonatkozik. (Peyer Károly: Önmagukra nem!) Ezzel elérték azt, hogy az ellenzék megfellebbezte ezt a határozatot, én is eljártam ebben az ügjíben még a belügyminiszter úr elődjénél, hogy ezt a teljesen lehetetlen, a törvénnyel ellenkező szabályrendeletet változtassák meg, sikerült azonban több mint másfél éven keresztül hevertetni a t. belügyminisztériumban ennek a szabályrendeletnek a megsemmisítését. Végre azután elérkeztünk odáig, hogy megsemmisítették s utasították Debrecen városát új szabályrendelet alkotására. Az új szabályrendeletet Debrecen törvényhatósága, tehát megint a t. kormánypárt, megalkotta, újból szórói-szóra ugyanazokkal a rendelkezésekkel, megint feliküldötte a belügyminisztériumiba, megint legalább egy esztendeje ott van a 'belügyminiszter úr előtt, a belügyminiszter úr azonban nem tartja szükségesnek az autonómia szempontjából ennek a fontos kérdésnek az elintézését, mert ha ezt elintézné, akkor körülbelül 60 egységespárti bizottsági tag veszítené el a mandátumát. (Friedrich István: Isten őrizz! — Peyer Károly: Életbiztosítás! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Malasits Géza: Ezek szavalnak a köztisztességről!) Györki Imre: Most mi. a helyzet? Tegyük fel, hogy a belügyminiszter úr — a legjobb esetet veszem — még 1934 derekán el fogja intézni 9. ülése WSU március 7-én, szerdánezt az ügyet. Akkor a bölcs város 1934 őszén néhány hónapi késlekedéssel egy harmadik szabályrendeletet fog alkotni, ebbe beleveszi ugyanazt, amit a két megelőzőbe belevett, közben azonban már lejárt a mandátuma, mert kisorsolás folytán ennek az évnek a végén lejár a mandátumok fele és akkor az új választások előtt az újonnan megválasztott bizottsági tagok összeállításánál esetleg már gondolni fognak arra, — de nem vagyok ebben sem bizonyos — hogy ne olyan tagokat vegyenek fel a listára, akik függő helyzetben vannak a várostól. T. belügyminiszter úr, amikor az önkormányzatok látják, hogy ezt lehet csinálni az ön belügyiminis'ztersége alatt, amikor azt látják, hogy a legfontosabb bizottsági tagsággal így lehet játszani, így lehet cicázni, anélkül, hogy ennek bármiféle konzekvenciája lenne, akkor ne méltóztassék csodálkozni azon, ami ebben az országban történik és ne méltóztassék a főváros vagy a vidéki törvényhatóságok portája előtt söpörni, hanem tessék a seprőt a kezébe venni és elsősorban a saját belügyminisztériumában tisztaságot teremteni. Ugyanezt el kell azonban mondanom egyéb vonatkozásban is. A belügyminiszter úr racionalizálásról beszél a fővárosi adminisztrációval kapcsolatban. Teljes egészében aláírom, hogy nemcsak a fővárosi, hanem a vidéki önkormányzati adminisztráció is elavult és nem felel meg a mai kor követelményeinek. Lehetetlen adminisztrációt úgy fenntartani, f hogy az írógépet nem is ismerik, vagy legalábbis nagyon kevés helyen ismerik s hogy a fogalmazók, akik fontos jogi munkát végző emberek, órákon át körmöljenek ma a leírógépek és számológépek korszakában, amikor hatszor annyi munkát el tudnának végezni, ha egy gyors- és gépírónőt vagy gépírót bocsátanának rendelkezésükre. Amikor azt látjuk, hogy a vidéki közigazgatásban sok helyen az itatóspapírt sem ismerik, hanem még porzóval itatnak. (Derültség a szélsőbaloldalon.) akkor mit akar és miért jön a belügyminiszter úr ezzel a törvényjavaslattal? Nem méltóztatik tudni, t. belügyminiszter úr, hogy a Bethlen-kormány körülbelül nyolc évvel ezelőtt egy racionalizálási kormánybiztost kiküldött tanulmányútra Amerikába, (Friedrich István: Magyaryt!) j Magyar y Zoltánt, aki komoly, általánosan elj ismert munkát végzett s egy komoly, értékes l munkában (Peyer Károly: Csak semmit sem j valósítottak meg!) gyűjtötte össze azokat a i lehetetlenségeket, amelyek a magyar közigazj gátasban ma is fennállanak. î Méltóztassék megmondani, mit valósítottak í meg ezekből az egyszerűsített javaslatokból? i Emlékeztetem azonban a belügyminiszter urat j arra is, hogy Örffy Imre képviselőtársunk nemj csak házszabálymódosító szakértelmével tün\ tette itt ki magát, hanem az adminisztráció egyszerűsítése terén is javaslattal állt elő és nyolc vagy tíz évvel ezelőtt az ő tervezete alapján ki is adtak átmenetileg az egyszerűsítésre vonatkozólag egy miniszteri rendeletet. (Friedrich István: Díj volt kitűzve! 40.000 pengő racionalizálási ötletdíj! — Propper Sándor: Ki is osz| tották! — Friedrich István: Ebből aliganem tyúkkölcsön lett! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Györki Imre: Mondom, ebből az Örffy-féle javaslatból rendelet készült, a rendelet néhány hétig érvényben volt; érvényben volt az, hogy az előadók a felekkel levelezhetnek és nem kell bürokratikus eljárás. Hol van ma már ennek a