Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

262 Az országgyűlés képviselőházának ; T- Ház! Teljes meggyőződéssel állítom, hogy a helyi feladatok intézésére az önkormányzatnál hivatottabb és tökéletesebb szervet beállítani nem lehetne. De azon meggyőződéseimnek is kifejezést kell adnom, hogy az autonómia nem lehet öncél, mert közéletünknek célja csak egy lehet: az állami cél, amelynek az autonómia csak egy szerve, egy célszerűségi eszköze, (ügy van! a jobboldalon!) És amikor a főváros önkormányzatának, adminisztrációjának a megváltoztatására, illetőleg módosítására irányuló törvényjavaslatot tárgyaljuk, sze" rény véleményem szerint ebből a szempontból kell kiindulnunk. Az elmondottakat azért kívántam előrebocsátani, hogy ezzel mintegy dokumentáljam és plauzibilissé tegyem álláspontomat, amelyet abban fejezek ki, hogy én ezzel a törvényjavaslattal a székesfőváros autonómiáját megsértve, de legalább is olyan mértékben megsértve, mint azt az ellenzéki oldalról állítják, nem látom. De az ellenzéki álláspont még ezen is túlmegy. Hallottunk olyan felszólalásokat, hogy a kormány ezzel a törvényjavaslattal egyenesen diktatúrára törekszik. Szerénytelenség lenne tőlem, ha én akarnám az igen t. kormányt ilyen váddal szemben megvédeni. De kötelességem ezzel a kérdéssel foglalkozni, különösen azzal kapcsolatban, hogy az itt elhangzott egyes felszólalásokban, de a sajtóközleményekben is egy fogalomzavar uralkodik, amely összezavarja a centralizációt a diktatúra kérdésével. T. Ház! lA centralizáció és a decentralizáció fogalma tudvalevőleg ott határolódik el egymástól, hogy az államhatalom a maga mindenekfelett tálló absizolut hatalmából (mennyit enged át az önkormányzatoknak. így felfogva s ebből a szempontból nézve a kérdést, be kell ismerni, hogy ez ,a törvényjavaslat centralizációs irányú. Ezt tagadni nem lehet, de a magam véleménye az, — és itt nem egyedül a saját szerény véleményemből indulok ki, hanem autoritások véleménye alapján is állok — hogy ezt az irányt helyeselni tudom. (Helyeslés a jobboldalon.) Az állami élet fejlődése egyenesen involválja a centralizációt, sőt tovább anegyek: bizonyos mérvű centralizáció nélkül fejlett állami életet elképzelni sem tudok. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy a közigazgatásnak — és itt első helyen a főváros közigazgatására célzok — a háború befejezése utáni időkhöz viszonyítva is mit fejlődtek a feladatai, mi mosta tevékenységi köre, arról igazán nem volna helytálló az igen t. Képviselőház előtt fejtegetésbe bocsátkoznom, valamint azt sem kell itt magyaráznom, hogy maga az állami élet milyen feladatok előtt, milyen kritikus helyzet előtt áll. Egy bizonyos: nagy, országos és nemzeti érdek 'kellő érvényrejutása sem képzelhető el bizonyosfokú centralizáció nélkül annál kevésbbé, minél többféle közéleti megnyilvánulásról van szó és minél többféle^ az állami élettel ellentétben álló vagy ellentétbe jöhető helyiérdekekkel kell számolni. Minden világvárosban, amelynek sajátszerűsége alól komponenseinek hasonlósága folytán Budapest székesfőváros som lehet kivétel, igen tekintélyen energiákat tartalmazó centrifugális erők működnek, amelyekkel szemben az állami és nemzeti érdekek védelmére elő kell lépnie az államhatalomnak a maga szabályozó, egyensúlyozó, centripetális irányt szabó erejével. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy ezt a feladatát teljesíthesse, ennek legeslegelső kelléke az államigazgatás egysége, az önkormányzati korpoirá9. ülése 19

SU március 7-én, szerdáncióknak egymás között, valamint az állammal szemben való viszonyukban szükséges harmónia megteremtése, A centralizációnak ilyen egyensúlyozó működtetése természetszerűen nem jelenti még az önkormányzati jogok abszorbeálását, még kevésbé jelenti azok végleges megszűnését, de legkevésbé jelent utat a diktatúrához. (Ügy van! jobbfelől.) A centralizáció az állami evolúció fejlődéséből á?ll elő, a diktatúra pedig forradalmi termék, vagy pedig forradalmi prevenció és rendkívüli adott helyzetekben állhat elő, amilyenekkel, hála Istennek, Magyarországon még számolni nem kell. (ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A centralizációról szólva természetes, hogy ennek csak olyan mérvűnek szabad lennie, hogy egyensúlyozó feladata megnyilvánulhasson és legalábbis a mi állami és nemzeti életünkben az Önkormányzat jogát átütni nem szabad. Etekintetben szerény véleményem szerint az előttünk fekvő törvényjavaslat az aurea mediocritas útján halad. Én multamnál fogva is igaz híve vagyok az önkormányzatnak és teljes mértékben osztozom Rassay Károly igen t. képviselőtársamnak ama rendkívüli pregnáns megállapításában, hogy a magyar államalkotó géniusz legtökéletesebb megnyilvánulása volt az önkormányzat kitermelése, amelynek történelmi fejlődését ő olyan szépen vezette le. De e véleményem és meggyőződésem mellett sem tudok a mai állami életben olyan önkormányzatot elképzelni, amely túlzott függetlenségével megközelítené a tartományi önkormányzat fogalmát és miniatűr alakja lenne az államnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Visszatérve a történelmi fejlődés említésére, önként adódik az összehasonlítás szűk ségessége az 1840-es, 1870es és 1880-as évek és a mai idők, tehát olyan korszakoknak közállapotai és jogviszonyai között, amely korszakok az önkormányzati jogok kodifikálása tekintetében mérföldjelzők voltak. Nem hiszem, hogy az ilyen összehasonlítás után, amelyet előttem felszólalt t. képviselőtársaim már levezettek, volna valaki, aki meggyőződésből állítaná, hogy a korábbi idők széles önkormányzati jogát biztosító törvények a mai állam jogrendszerébe beilleszthetők volnának. Vázsonyi János igen t. képviselőtársam a fővárosi törvényjavaslatban német, olasz, osztrák.^ sőt román és szovjet impulzusokat keresett és vélt feltalálni. Az én igen t. képviselőtársam által részletezett okfejtés után sem

/ tudnék ebben a törvényjavaslatban semmiféle idegen behatást felfedezni, de igenis, megtalálom benne a magyar fejlődési folyamatnak jogfolytonosságát, amely az azt jellemző konzervatívizmussal az állami beavatkozás mértékének csak a szükségszerűségig terjedő óvatos alkalmazásában nyilvánul meg és megtalálok benne egy szép, talán érzelminek nevezhető motívumot, a magyar főváros féltését és minden eshetőséggel szemben való megvédésének szándékát. Nem hiszem, hogy volna az igen t. Ház tagjai közt olyan képviselő, aki magában ne tudna elképzelni egy olyan változást, egy olyan eshetőséget, amellyel szemben a főváros vezetésének minden időkre való biztosítását szükségesnek ne találná. Célzok ezzel a kijelentéssel a törvényjavaslatnak egy pontjára, amely a polgármesteri és az alpolgármesteri állások választás útján történt betöltésének megerősítésére vonatkozik. Egy pillanatra sem szabad en-