Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

226 Az országgyűlés képviselőházának hoznunk és a gyermekekre fordított költségeket a költségvetésűén soha nem csökkenthetjük. itá akarok mutatni arra is, hogy a szociális szolgáltatásokat, ha a székesfőváros polgármestere Budapest székesfőváros területén még ma is majdnem 75.000 keresőképes munkanélkülit mutat ki, kénytelenek vagyunk ilyen keretben fenntartani, mert hiszen a székesfőváros egy szociális forradalomtól menti .meg az oiszágot... Jiinök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Csilléry András: Tisztelettel kérem beszédidőmnek egy félórával való megostízabbítasát. Elnök kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Csilléry András: A székesfőváros egy szociális forradalomtól mentig meg az országot akikor, amikor a székesfőváros ezekkel az akciókkal lehetővé teszi, hogy a lakosság szegényebb rétegei élelmezést nyerjenek, ' s hogy legalább levest tudjunk adni, ha már kenyeret nem tudunk adni. Pedig úgy érzem, hogy csak az arcunk verejtékével, a munkával megszerzett kenyér tudna ebben az országban boldogságot nyújtani az embereknek és nekünk érdekünkben állana mindent elkövetni, — és ez kellene, hogy a kormány legelső és legerőteljesebb programpontja legyen r

— hogy a törvényhatóság a munkanélküliség megszüntetésére megfelelő intézkedéseket tehessen. T. Ház! A magam részéről a székesfőváros törvényhatósági életének semmiféle f könynyítését nem fiatom abban, ha a székesfőváros törvényhatósági tanácsától el méltóztatnak vonni a ráruházott hatáskört és azt a törvényhatósági bizottság közgyűlésére méltóztatnak bízni, akkor szinte^ előre látom, hogy a közgyűlés ismét hétszámra fog együtt ülni, mint ahogy a múltban is együtt ült és apró problémákat, amelyeket eddig a törvényhatósági tanács szépen el tudott intézni, ott fognak palám et publice tárgyalni. En ugyan a magam részéről nem félek a nyilvánosságtól, de méltóztassanak megengedni, nem indokolt, hogy kisebb személyi kérdéseket a nagy közület tárgyaljon, nem is beszélve arról, hiogy egy ilyen közgyűlés költsége legalább 800—1000 pengőt tesz ki. Mennyit lehetne megtakarítani már ezen a téren is a székesfőváros részére! Nem tartom azonkívül helyesnek, hogy a székesfőváros autonómiájának ezt a jogát megszüntetjük és átruházzuk a törvényhatósági tanács hatáskörét a főpolgármesterre, egy úgynevezett tanácsadó testületre, egy 33-as bizottságra. Ezt ugyan eredetileg 11-ről fel akarták emelni 27-re és most 17-es létszámban méltóztattak megállapodni. Ez volna a bizonyos fejbólintó Jánosok testülete, amely ugyan leteheti t a maga votumát a főpolgármester intézkedése ellen, de semmiféle espeditív jelentősége ennek egyáltalán nincs. Annál is inkább nines, miután mindazok a problémáik, amelyek a tervezetbe benne vannak, a törvényhatósági közgyűlésben nem tárgyalhatók. Ha tehát úgy érzi a t. kormányzat, hogy a székesfőváros törvényhatósági pártjai — hogy úgy fejezzem ki magamat — nem teszik meg a .maguk kötelességét, akkor méltóztassék a székesfőváros törvényhatóságát feloszlatni, méltóztassék elrendelni egy új választást. Nézzünk szembe azzal, hogy vájjon kik vannak a székesfőváros jelenlegi pártjai mö2J+8. ülése 19$k március 6-án, kedden. gött, kik helyeslik ezeknek a pártoknak eddigi működését, kik értenek egyet a székesfőváros, törvényhatóságának munkájával, kik tudják azt a maguk részéről honorálni s ha ez megtörténik, akkor azt hiszem, a t. kormányzat is tiszta képet kapna. En sohasem féltem a választók elé menni és azért a magam részéről is helyesnek tartanám, ha maga a polgárság gyakorolna kritikát a székesfőváros felett. Méltóztattak hivatkozni a sajtóra. En a sajtó kritikáját már hetek óta figyelemmel kísérem és egyáltalában nem látom, hogy a sajtó bármily tekintetben a székesfőváros törvényhatóságának munkáját helytelen kritikával illetné, ha esak nem bizonyos kormányzati sajtóorgánumok. Általában azonban maga a sajtó bizonyos szimpátiával kíséri a főváros munkáját és én ezért erről a helyről is csak köszönettel tartozom nekik, hogy elismerik és nyíltan, az ország színe előtt kifejezést adnak annak, hogy mindazok a vádak, amelyekkel bennünket illetnek, indokolatlanok. Ügy látom, hogy a miniszteri tervezet feladatkörében egy bizonyos diktatórikus álláspont érvényesül. Ne vegye rossz néven a belügyminiszter úr, tudom, hogy az ő elgondolásától a diktatúra fogalma teljesen távol áll, de nem szeretném, ha a végrehajtásban is ilyen lenne ez a tervezet. Nagyon szeretném, ha a belügyminiszter úr, talán még mielőtt a részletes tárgyalásra áttérünk, az általános vita befejeztével ismertetné előttünk ennek a tervnek lényegét és annak pontjait. Talán könynyebb szívvel tudná a túloldali egységespárt elfogadni ezt a törvényjavaslatot, ha tudná, hogy mi van ebben a tervezetben; mert szép az előlegezett bizalom, de nagy felelősség terheli valamennyiüket ebben a kérdésben és ha abban a tervezetben mégis más lesz, mint amit mi itt ma elgondolunk. Kérdés, hogy egyáltalában a belügyminiszter úr hajtja-e majd végre ezt a tervezetet. Történhetik egy kormányváltozás kapcsán, hogy egy olyan kormányzatnak adunk nagyobb felhatalmazást, amely kormányzat esetleg nem érdemes erre a bizalomra és akkor úgy, ahogy ezzel a joggal élni lehet, vissza is lehet élni. En tehát ebből a szempontból veszedelmes praecedensnek tartok a törvényhozás által a törvénytárba egy olyan törvényt becikkelyezni, amelyben egy carte blanche-t, egy fehér lapot adunk oda a kormánynak, és azt mondjuk, hogy tessék erre felírni, amit tetszik. En tehát ebből a szempontból is veszedelmesnek tartom a jelenlegi törvényjavaslatot. De a magam részéről tiltakoznom kell minden olyan beállítás ellen is, amely a székesfőváros diminuálását jelenti és ezért a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Takach Géza jegyző: Tabódy Tibor! (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobb felöl. — Farkas István: Kettősrendek jobbra át! Hátra arc! — Klein Antal: Bukott vezér! — Haltjuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon. — Malasits Géza: A veréb, aki megindította a lavinát! — Jánossy Gábor: Gyerünk! Gyerünk! Nem tud a zajtól beszélni! Maradjanak csendben! — Peyer Károly: Csupa hallgatás vagyunk! — Malasits Géza: Élharcosok: vigyázz!) Tabódy Tibor: T. Ház! Mindenekelőtt pár szóval reflektálni kívánnék Csiileiy András t. képviselőtársam felszólalására, őszintén megvallom, én csodálkozom Csilléry Andráson. (Mozgás a baloldalon) Csodálkozom azért, mert