Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

Az országgyűlés képviselőházának 248. ülése 1934 március 6-án, kedden,. 227 volt idlő ebben a fővárosban és ebben az országban, amikor Csilléi y András nagyszerűen el tudta találni, hogy mit kell cselekedni, amikor oüaáiiott az enenforraaalom élére és diadalra juttatta az ellenforradalmat. (Úgy van! Ügy van! bat felől. — Peyer Károly: A románok: segítségével!) Éppen ezért Csilléry András t. képviselőtársunknak minden keresztény, nemzeti és magyar érzésű, ember részéről a legnagyobb tisztelet és nagyrabecsülés jár ki. Csodálkozom, hogy t. képviselőtársam nem látta be és nem veszi észre, hogy állandóan foIQÍÍ a világ kereke (Homonnay Tivadar: Az elvek kereke nem forog!) és hallatlan átalakulásokon megy keresztül. Olyan viszonyok közé kerültünk, amely viszonyok követelik a nekik megfelelő intézkedéseket. Én őszintén megvallom, hogy ezt a törvényjavaslatot éppen egy ilyen intézkedésnek tartom, amely nemcsak a főváros lakossága egyetemének érdekéből, hanem a nemzet egyetemes érdekében is hozatott. (Felkiáltások balfelől: Bravó!) Nagyon örültem, amikor fc. képviselőtársam Schandl Károly t. képviselőtársunknak válaszolva .arról beszélt, hogy a falut a fővárossal egy nevezőre kell hozni. (Meskó Zoltán: A vérmezőn ezt megcsinálták 20-ban!) Hiszen ezt célozza ez a törvényjavaslat, mert, sajnos, eddig az volt a baj — t. Petrovácz képviselőtársam, méltóztassék ezt nekem megengedni vagy méltóztassék bárkit megkérdezni különösen a vidéken — és az volt a helyzet, mintha a főváros állam lenne az államban. (Felkiáltások balfelől: Mikor volt ez? Zajos ellentmondások balfelől. — Elnök csenget. — Halljuk!. Halljuk! jobbfelol.) Már pedig egy nyolcmilliós nemzet ezek között a viszonyok között nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a nemzet összességének egynyoleada külön utakon járjon. (Homonnay Tivadar: Miért nem mondta ezt a kistanács ülésén?) Hogy nemzeti célkitűzéseinket elérjük, szükséges, hogy az országos politikával egy nevező alá hozassék a fővárosé is. (Meskó Zoltán: Igaza van! Be az egységbe! Igaza van! — Derültség balfelől. — Elnök csenget.) Nagyon örülök, hogy igazat ad nekem Meskó Zoltán t képviselőtársam. (Meskó Zoltán: De a mi egységünkbe! — Petrovácz Gyula: Lesz még ő ott is!) Örülök, hogy igazat ad nekem képviselőtársam, mert hiszen éppen reflektálni kívánok azokra a támadásokra, amelyek a nemzeti egység fővárosi mozgalmát egyes pártok részéről érték. Egy felfogásbeli különbség van közöttünk. A magam részéről a nemzeti egység pártjának mozgalmát nemzeti mozgalomnak minősítem. (Müller Antal: Miért? A mi pártunk nem nemzeti mozgalom?) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak mindig közbe. Tabódy Tibor: Méltóztassanak nekem elhinni, ha ma a magyar nemzetet megkérdeznénk^ meggyőződnénk arról, hogy a nemzet többségének lelkében él a megérzés az iránt, hogy ennek a nemzetnek ebben a helyzetben itt a Duna medencéjében, ilyen gazdasági viszonyok között, körülvéve ellenségek által, feltétlenül meg kell teremtenie az egységet. (Petrovácz Gyula: De nem a pártegységet!) Nemzeti egységről beszélek és nem pártegységről. (Rassay Károly: Miért csinálnak akkor pártot?) Nem pártegységről van szó. (Rassay Károly: Pártot csinálnak és a nemzeti egységről szavalnak!) Amíg önök a nemzet nagy családjában pártokat alakítanak (Fábián Béla: Es önök nem?) addig nekünk ez a mozgalmunk, a nemzeti egység mozgalma természetes, hogy párturalom. (Kassay Károly: Szent István óta neon volt olyan pártalapító, mint ön! — Derültség. — Petrovácz Gyula: közbeszól!) Petrovácz Gyula t. képviselőtársam, elismerem, hogy ön nagy katolikus férfiú, vezetőember (Meskó Zoltán: Nem mond újat vele!) elismerem, hogy nem mondottam újat vele, de engedje meg, hogy Éppen a Quadragesimo Anno-ra hivatkozzam, amelyet 1931-ben adott ki XI. Pius pápa. (Meskó Zoltán: Magyarázza meg!) Megmagyarázom, sőt magyarázhatom a Beruim ^Jovarirm-ot is, bár azt hiszem (Folytonos zaj a balodalon. — Rassay Károly: Hadd abba Tibor, gyere vissza! — Derültség,), nincs a Házban egyetlen olyan képviselőtársam sem, aki XIII. Leo pápának ezt a nagyszabású körlevelét, .a. Rerum Novarum-ot, mely 1891-ben jelent meg, ne ismerné. Bámulatos előrelátásával a bölcs pápa látta, hogy a technika fejlődése, a gépeknek a gazdasági életben való előrenyomulása következtében a munkásság hallatlanul rossz szociális helyzetbe kerül és ezzel kapcsolatban nagyszerű tanácsokat és intelmeket intézett a világ összes nemzeteihez. Most XI. Pius pápa Quadragesimo Anno-ban már nem tisztán a munkáskérdéssel foglalkozik, hanem szól az öszsaes társadalmi rétegekről és ilyeténképpen intézi az ő atyai intelmét a világ népeihez. (Petrovácz Gyula: Be az egységespártba!) Engedje meg igen t. Petrovácz képviselőtáirsam, a Quadragesimo Anno-ban van egy olyan tétel, amely bámulatosan ráillik erre a szegény Csonka-Magyarországra, erre a csonka testre, amit a trianoni Magyarország jelent. Engedjék meg, hogy felolvassam. (Eckhardt Tibor: Ezt a lutheránusoknak tessék magyarázni, mert mi ismerjük! —: Jánossy Gábor: Ez nem felekezeti dolog! Ne tessék rám célozni, én ismerem ! — Derültség.) Elsősorban is Eckhardt Tibor t. barátom és képviselőtársam engedje meg, hogy felvilágosítsam: a Quadragesimo Anno tulajdonképpen nemcsak a katholikusoknak, hanem a világ összes nemzeteinek szól és ad tanácsot. (Eckhardt Tibor: Azért mondom!) Ez a tétel pedig így szól (olvassa): »Az egész test összeköttetvén és egybefoglaltatván, minden íznek szerkezete által minden tagnak kijelölt munkálkodása szerint, a test növekedését szerzi meg a szeretet által.« Méltóztassanak megengedni, amikor én Gömbös Gyulának, a lutheránus Gömbös Gyulának a nemzethez való szózatait hallottam, azt kellett hinnem, hogy a lutheránus Gömbös Gyula XI. Pius pápa Quadragesimo Anno-jának hatása alatt volt, amikor a nemzeti egység gondolatával kiállt, hogy ezt az elesett nemzetet felemelje. (Homonnay Tivadar: Ez egy kicsit merész állítás! — Peyer Károly: Kellett ez a pápának? — Rassay Károly: Az nem helyes, hogy a pápát is beléptetik az egységespártba! — Derültség a baloldalon.) T. Ház! A fővárosi kérdések nagy komplexusát hat főcsoportra osztva kívánok ezzel a törvényjavaslattal foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) és kívánom bizonyítani ennek szükségességét. (Friedrich István: Nagyon nehéz lesz!) Előre bejelentem, hogy hibákról is fogok beszelni, (Kassay Károly: Nagyon helyes! — Homonnay Tivadar: Ujakat!) de kijelentem, hogy ezeket a hibákat, amelyeket fel fogok említeni, nem egyének, nem személyek szerint fogom felemlíteni, hanem tisztán abból a helyzetből ki-