Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

Az országgyűlés képviselőházának 2 nem tenne eledet azoknak az országos kulturális és szociális feladatainak, amelyeknek ^eleget tenni ezidőszerint maga is kötelességének tartja és amelynek eleget is tesz. Mert ha arról van szó, hogy ebben az országban ünnepeljünk valakit, akár külföldieket, idegeneket, akár pedig a magunk országbelieket, akkor a főváros adja az ünnepléshez szükséges pénzt, fedezi a bankettek költségeit, a főváros adja szállodáiban a lakásokat, a lobogódíszt és minden egyebet. Ezekre természetszerűleg a főváros költségvetésében kell megtalálni a fedezetet. Nem beszélek arról, hogy ha díjakról, jutalmakról van szó, ha a tudománynak, művészetnek, zenének, vagy sportnak istápolása válik szükségessé, ehhez is mindig a főváros teremtette elő a fedezetet. Es hiába mosolyog rajta Tabódy képviselőtársam, még ahhoz a bizonyos nagy felvonuláshoz is, amelyet a t. képvislő úr rendezett, a főváros adta a lobogódíszt. Könnyű volt azzal kérkedni. (Zaj a jobboldalon. — Friedrich István: A tűzoltókat otthon kellett volna hagyni! — Müller Antal: Akkor nem lett volna semmi! — Petrovácz Gyula: Szegény kalauzok! — Zaj és mozgás.) Ha szomorú kötelességet kell teljesíteni, ha nagy halottunk van, aKkor is a 10városnak kell díszsírhelyet adnia és mindazokat a járulékokat viselnie, amelyek a díszes tisztességadáshoz kellenek. A főváros nyújtja is ezt, szívesen is nyújtaná, de talán nem olyan rendezésben, ahogy az államhatalom azt végezze. Megtörtént egy alkalommal, hogy egy nagy halottunk temetésénél elparancsolták a főváros küldöttségét arról a temetésről, amelyet saját költségén rendezett. {Zaj a baloldalon.) T. Képviselőház! Ugy érzem, hogy ez a törvény nem fog megfelelni^ a hozzáfűzött reményeknek, bármilyen új stílust inauguráljon is- Hiába méltóztatik azt mondani, hogy a székesfőyánOiSnál pártgazdálkodás volt, én autonómiát pártok nélkül elképzelni nem is tudok. Az autonómiák csiak pártokban élik 'ki miagukat és amikor az 1930:XVIII. tc.-ben lajstromos választást méltóztatott inaugurálni a székesfőváros egész életében, a törvényhatósági tanács^ választásánál, a felsőházi tagok választásánál és mindenféle olyan választásnál, amely kiküldötteket állít a főváros bármely közületéneik élére, akkor nem tudom elképzelni, hogy miért méltóztatik a pártéletet és a pártpolitikát a székesfőváros életében kifogás tárgyává tenni és oly kritika tárgyává tenni, amelyet erről a helyről vissza kell utasítanom. Ha mindig hangsúlyozzák és kifogás tárgyává méltóztatnak tenni ezt a pártéletet és pártpolitikát a székesfővárosnál, akikor joggal kifogásoljuk mi is, hogy ebben a törvényjavaslatban szerepel egy oly tervezet, amely esetleg politikai szolgálatokat fog honorálni. Nagyon csodálkozom, hogy Berki igen t. képviselőtársam, aki nagyon helyes okfejtéssel mutatott rá az autonómia védelmére a vidéki törvényhatóságokban, miért nem konoedálja ezt éppen a főváros részére, amikor sa vidékre ezt seaumi körülmények között nem volna hajlandó megengedni. Nagyon jól tudom, hogy ha a vidéki törvényhatósági életben volna erről szó, akkor Berki képviselőtársam már a maga 48-as és függetlenségi álláspontjánál fogva is (Gáspárdy Elemér: Sőt még én is) feltétlenül állást foglalna ellene. Rá akarok még mutatni néhány számszerű adattal arra, hogy a főváros autonómiájában a Gáspárdy igen t.. képviselőtársam által fellf8. ülése 193% március 6-án, kedden. 225 hozott fizetések nem nagyon szerepelnek. (Müller Antal: Már megdöntöttük!) A tisztviselői fizetések ugyanis sokkal alacsonyabban vannak megállapítva, mint Gáspárdy t. képviselőtársunk mondotta. A polgármester havi fizetése pl. 2697 pengő, az egyik alpolgármesteré 1871, a másiké 1865 pengő. A tanácsnokok közül pl. Vájna tanácsnoké, akinek legalább 45 évi szolgálata van, 1490 pengő. A legöregebb főjegyzőnek 717, a tanácsjegyzőnek 538, a fogalmazónak 365 pengő a fizetése, még hozzá egy elsőosztályú fogalmazónak, akik között a legfiatalabb 37, a legöregebb pedig 54 esztendős. (Homonnay Tivadar: Es ezt irigylik!) Ugy érzem, hogy a székesfővárosi fogalmazót nem lehet összehasonlítani a miniszteri fogalmazóval, a székesfővárosi fogalmazó nagy, felelősségteljes munkát végez. (Gáspárdy Elemér: Egy államtitkárnak sokkal nagyobb hatásköre van, mint egy tanácsnoknak, a tanácsnoknak mégis több fizetése van, mint egy államtitkárnak.) De nem végez annyira kiterjedten felelősségteljes munkát, mint amilyent a székesfővárosi tanácsnok végez. A székesfővárosi tanácsnokot, az

; alpolgármestert minduntalan a törvényhatóság, az autonómia minden ülésén felelősségre vonhatják és odacitálják. Mennyi túlmunkát kell végeznie egy fővárosi tanácsnoknak, szemben azzal^ az állami tisztviselővel, aki reggel kilenc órától déli 2 óráig tartó hivatalos időn belül végzi el a munkát és ezen az időponton túl a hivatalban senki sem keresi. (Gáspárdy Elemér: A minisztériumokban nem így van!) Tisztelettel vagyok bátor rámutatni f arra is, hogy a székesfőváros törvényhatóságára vonatkozó ez a törvényjavaslat arra is törekszik, hogy a közüzemi munkások bérét csökkentse. Ezt nem tartom helyesnek akkor, amikor a legkisebb órabér ezidőszerint 32 fillér és a legelsőbbrendű szakmunkás órabére 1 pengő 10 filier. Ha mi 25 vagy 30^-kal lecsökíKentenők ezeket a béreket, a magánipar egészen biztosam 40—50%-kal szállítaná le a munkabéreit, mert hiszen a magánipar mindig a fővárosi bérekhez szabja a maga béreit. Akkor, amikor Budapesten vannak olyan gyárak pl. a Lodengyárak, amelyek tíz filléres órabérért dolgoztatják a férfiakat és a nőket, {Ügy van! Ügy van!) akkor teljesen jogosnak tartom azt az, álláspontot, hogy a közüzemi munkások béréhez semmi körülmények között ne engedjünk hozzányúlni. A köziizem nem olyan, mint a magánüzem, a közüzemnek mindig helyt kell állania, ott kiesésnek nem szabad megtörténnie, ott sztrájk nem lehet, munka bérkéi dés nem játszhat szerepet, ott az üzembiztonság érdekében állandóan stabil munkástömegei kell tartanunk, amely stabil munkástömeg éjjel-nappal rendelkezésre kell hogy álljon, minthogy a gáz, a villany, a víz és a közlekedési eszközök szinte éjjel-nappal kell, hogy a székesfőváros közönségének rendelkezésére álljanak. Arra is rá akarok mutatni, hogy a főváros tanügyi személyzete jogfosztást lát abban, hogy a székesfőváros fizeti majd ezentúl a tanügyi alkalmazottakat, de az államhatalom fogja őket kinevezni. Félek attól hogy a szociális szolgáltatásokkal kapcsolatosan a gyermekvédelmi intézmény költségvetési keretéhez is hozzányúlnak. Méltóztassék megengedni, hogy hangsúlyozzam azt, hogy a gyermekvédelmi intézmények az ország jövőjét szolgálják. A gyermekeket meg kell mentenünk, a gyermek nem az egyeseké, a gyermek mindenkié, a gyermek az egész országé, az egész nemzeté. A gyermekért minden áldozatot meg kell