Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

218 Az országgyűlés képviselőházának baj. Ha ezek átjönnek a földjükre, amely véletlenül Budapest határában is fekszik, szántani vagy boronálni, akkor ezeknek az eke és a borona után mindenkor vámot kell fizetniök. Különösen a nagykovácsiak panaszait mondom el itt, akik sokszor megteszik, hogy a hátukra veszik a boronát vagy az ekét és úgy jönnek át. Egy másik panasz, hogy a helypénzt is többször meg kell fizetni. Ha például egy vidéki őstermelő egyik kerületi piacról át akar menni a másik kerület piacára, újra helynénzt kell neki fizetnie. Ami a nagyvásártelepet illeti, elismerem a nagyvásártelep létjogosultságát. Elismerem azt, hogy Budapest székesfővárosnak éppúgy, mint Berlinnek is egy hatalmas vásárlótelepet kellett létesítenie, azonban a nagyvásárteleppel kapcsolatban is vannak olyan kérelmek, amelyek magukban véve kicsinységek ugyan, de mégis az érdekeltekre nézve jelentőséggel bírnak. Ezek esetleg a budapesti ember szemében aprólékos dolgoknak látszanak, de Nagykovácsiban és a többi apró falvakban a legnagyobb politikumok és ezek az apró vexaturák képesek szembeállítani a falusi polgárságot a várossal. Itt van mindjárt a szénapiac. Itt öt-hatféle díjat kell fizetni és egy kocsi széna után az öt pengő cenzáldíjat akkor is meg kell fizetni, ha cenzált nem is vettek igénybe. Itt vannak a szigetségiek. Szentendresziget falvai termelik az epret és a Dunán szállítják hajóval Budapestre. A hajóról kirakodnak, de egy-két kilométert kellene menniök a budapesti nagyvásártelepig. Elismerem, a budapesti adminisztráció lehetővé tette, hogy mindjárt ott a parton árulják az epret, ha azonban esik az eső, az eper téliesen szétmegy. Ez is egy olyan kisebb kívánság, amelyet orvosolni lehetne. T. Ház! Azért hozom fel ezeket, mert tudomásom szerint az 1925. évi piaci szabályrendelet módosítása küszöbön van. Most aktuális ezeknek a voltaképpen apró sérelmeknek az orvoslása. Es ha nem tisztviselőkiküldöttek fognak összeülni, hanem Budapest székesfőváros polgársága bizalmának közvetlen letéteményesei, meg vagyok róla győződve, hogy eredményt fognak elérni. Nem térek ki mai beszédemben a polgármester úr évi jelentésére, amely ma napvilágot látott. Sajnálom, hogy Sipőcz polgármester úr jelentésében meglehetősen indokolatlanul állást foglalt a gabona-, a búzaárak emelése ellen. Eltekintve attól, hogy még egyáltalában nincs megállapodás, még az agrár érdekképviseletek körében sem, hogy mennyire emelkedjék a búza ára, nincsen szó 19—20 pengőre való emelésről és azt hiszem, jónéhány pengővel lejjebb lesz az a búzaár, amelyben maid meor lehet állapodni. (Egy hang a baloldalon: Elég kár!) Eá kell azonban mutatnom arra, hogy minden egyes tery azon épült fel. hogy egváltalában nem dirásrítja a lisztet és a kenyeret. (Petrovácz Gvula: Ez a lényeg! Csak ezt akarjuk!) Ha ebben megállapodunk, nem lesz közöttünk ellentét. Amikor az egész világon elismerték, hogy a magyarországi búza ára olyan alacsony, hogy azon feltétlenül segíteni kell, akkor igazán kár volt Budapest székesfőváros polgármesterének beledobni a közvélem én vbe azt, hogy a búzaár emelése indokolatlan. (Zaj.) Azt hiszem mindenki egyetért velem abban a tekintetben, hogy Budapest és ia falu egymásra vannak utalva, nem az egyik a másikat tartja el, hanem egymásból él és amint érdeke az egész országnak, hogy egy erős, szellemiek 24-8. ülése 193% március 6-án, kedden. ben és anyagiakban fejlődő, nagyszerű fővárosa legyen, hogy Mátyás kiirály és Széchenyi István városa minél szebben emelkedjék, úgy Budapest székesfővárosinak is eminens érdeke, hogy a magyar falvak kikeveredjenek abból a mélységes gazdasági válságból, amelyben ma vannak. Nekünk kötelességünk itt hirdetni, hogy soha még a magyar falvakban nem volt olyan erős gazdasági krízis, mint a világkrízis folytán ezekben az esztendőkben, és amikor meg vagyok győződve arról, hogy Budapest székesfőváros vezetői és polgárai érzik a nemzeti szolidaritás szükségességét, akkor érezniök kell azt is, hogy most van itt az idő, amikor Budapest székesfővárosnak segítenie kell a vidéki mezőgazdaságon, a falvakon, most van itt az idő, amikor még áldozatokat is érdemes hozni a szebb jövő reményében. (Helyeslés.) T. Ház! Mutassa meg a főváros ma azt, hogy a nemzeti szolidaritás, amelyet minden oldalról sokat hangoztatnak, a nemzeti sorsközösség nem üres szó, hanem élő valóság, amelyet meg akarunk teremteni. Lássa az egész ország, de nemcsak ez a csonka ország, amelyben lakunk, hanem a trianoni határokon túl is minden magyar ember, hogy Budapest székesfőváros és a vidék képviselői mint egy nagv nemzettestnek egyformán érző, egv szellemtől lelkesített képviselőtaerjai összefognak és összeülvén, vérszerződést kötnek Budapest székesfőváros nag-gyátetelére. Budapest székesfőváros, valamint Szent István birodalma jövő nagyságának szellemi és gazdasági megalapozására. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldal™ fi* a középen. — A szónokot számoson üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos je^vző: Csillérv András! Csilléry András: T. Kénviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam tulajdonképpen nem a javaslat mellett, hanem a javaslat ellen beszélt akkor, amikor elmondotta a maga kifogásait, amelyeket valamennyiünknek alá kell írnunk és osztanunk kell és ebben a szellemben kflÜ is. hogy dolgozzunk. Ez az egvüttm unka Irodád meg is fo°"Ja teremteni a város és a falu közötti harmóniát. Köszönöm ezt azok nevében, akik a székesfőváros törvénybatóságában mindvégig munkálkodtak azért, bogy a székesfővárost nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is naggyá tegyék. Meg kell állapítanom a tárgyilagosság kedvéért, hogv ebben a nemes versenv^en. különösen 1931 óta, amikor az 1930 : XVIII te. életbelépett, azt lehet mondani, hogy a fővárosnak minden egyes pártja egymással versenyre kelt. hogy a főváros gazdasáe-i berendezését, pénzügyi helyzetét és szociális viszonyait minden tekintetben megjavítsa. Éppen ez volt a fontos, hoerv az autonómiában macában, különösen a törvényhatósás-i tanácsban mesrnilvánulhatott ez a nemes verseny, amelvnél fogva maga a törvényhatósági tanács kitermelte a pártok részéről azokat a nagyszerű gondolatokat, amelyeket azután me*? is valósítottak valamennyi párt egyetértésével a fovár*"*" ("•iíftir£t>Ari, T. Ház! Télies egészében osztozom fVh ain't igen t. képviselőtársamnak abban a felfogásában, hogv Széchenyi István nagv kulturális és heréndp^ikedési elgondolása^ kell ^«ir^aMsítanunk ebben az orszácban. Kulturális berendezkedésekben, úgy látszók, annakideién követtük is őt, de gazdasági berendezkedésünkben ma nagyon el vagyunk maradva, mert ha viszonylagosan bíráljuk a helyzetet, akkor meg