Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

• Az országgyűlés képviselőházának 2 kell állapítanunk, hogy az ország gazdatársadalma, a falu népe igen szomorú anyagi körülmények között él, és ezeken az anyagi körülményeken bizony a főváros a maga részéről tulajdonképpen r nem tud annyira segíteni, mint ahogy segítenie kellene, ha ebben neki is segítségére sietne az államhatalom azzal, hogy kikapcsolná onnan az illetéktelen közvetítő kereskedelmet (Meskó Zoltán: Ügy van!) s kikapcsolná másrészt a különféle adóterheket és illetékeket, amelyek indokolatlanul nyomorítják^ meg a mezőgazdák terményednek értékesítését. Méltóztassák elhinni, hogy Budapest székesfővárost» an nem azért csökkent az agrárfogyasztás, ezidőszerint körülbelül 300 millió pengő értékre az azelőtti 500—600 millió pengő értékkel szemben, mintha a székesfőváros bizonyos mértékben ellenséges viszonyban volna az agrárérdekekkel, a falu népével, hanem azért, mert maga a város is elszegényedett a maga teljes egészében, az ipar és kereskedelem az utóbbi időben majdnem teljesen tönkrement, s maga a tisztviselőd karnak óriási, nagymérvű fizetéscsökkentése idézte elő azt a gazdasági válságot, amelynek hatásait naprólnapra tapasztaljuk. Ami pedig illeti a falu és város közötti ellentétet, amit igen t. képviselőtársaim felemlített, én ebben is bizonyos mértékig a mai bizalraii válság hatását látom, amely megnyilvánul az ország lakosságának minden rétegében. Bizalmi válság nyilvánul meg a munkásság részéről, hogy őt a többi társadalmi osztály nem olyan szociális szeretettel fogadja, mint kívánatos volna s a földmívelő munkásság ellentétben áll ezidőszerint is magával a birtokossággal, a gazdával, pedig mind a ketten egyformán sínylik a mai nyomorult gazdasági viszonyokat. Éppen ezért arra kellene a legfőbb súlyt fektetnünk, hogy maga az államhatalom igyekezzék az egyes társadalmi ; osztályok f segítségére sietni, azzal a néhány tízezer kiváltságossal szemben, (Meskó Zoltán: TTgy van! TTgy van!) akik'ma az ország gazdasági ereiét megbénítják s csak saját céljaikra használják fel. Amíg itt kartellek és trösztök lesznek, amelyek meg fogják nehezíteni azt, hogy a gazdák terményeiknek értékesítésénél közvetlen összeköttetésbe lépjenek a fővárossal, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) addig ezek a nehéz viszonyok fenn fognak állni. Nagyon köszönöm Schandl igen t. képviselőtársam felhívását, különösen azért örülök, hogy ezzel visszhangja támadt Wolff Károly képviselőtársam legalább négy-ötízben hangoztatott ama felkérésének, hogy^ üljünk össze és tárgyaljuk meg ezeket a kérdéseket. Amint a társadalmi osztályok között nem lehet különbség ebben az országban, nem lehet ellentét a falu és város között sem. Meg kell egymást értenünk. En sokszor magam is azt mondottam a közigazgatási bizottságban éppen az előbb említett félévi jelentések kapcsán, hogy, ha másképpen nem megy, szervezkedjék meg a termelő lakosság, a falusi lakosság akár termelőszövetkezetek alakjában is és^ keresse meg a közvetlen érintkezést a főváros^ fogyasztóközönségével, a főváros közintézményeivel. Azt hiszem, hogy így olcsóbbá tudjuk tenni a mi ellátásunkat, viszont a gazdatársadalomnak nagyobb hasznot tudunk biztosítani. Szerintem ez volna a legfontosabb és legszükségesebb és erre nézve meg kell találnunk a kapcsolatot. Igaz, hogy a bürokrácia a maga pedanté8. ülése 193% március 6-án, kedden. 219 riájávai és a maga rideg, paragrafusok közé beékelt életével sokszor nem tudta a praktikus életnek ezt az oldalát megérteni. Magam is aláírom azt, hogy ezekben a jelentésekben, amilyent a polgármester úr a jelen pillanatban is előterjesztett és amelyet igen t. képviselőtársunk nehezményez, nagyon sokszor ez a bürokratikus szellem nyilvánult meg és ennek a bürokratikus szellemnek tekintetében nem tudom ebben a pillanatban megmondani azt, vájjon azzal autonómiánk szervei is egyet fognak-e érteni teljes egészében. Viszont aláírom azt, hogy a polgármesternek kötelessége gondoskodni arról, hogy az Ínséges lakosság kenyérszükséglete olcsón teremtessék elő, (Ügy van! Ügy van!) kötelessége gondoskodni arról, hogy az Ínségesek lisztszükséglete olcsón teremtessék elő és hogy az ínséges városi lakosság hússzükségletét könnyen tudja beszerezni. Viszont arra is rá kell mutatnom, hogy 'lehetetlenség ezidőszerint fenntartani azokat a tejárakat, amelyek ma Budapest székesfővárosában vannak. (Ügy van! Ügy van a közéven.) Amikor halljuk azt, hogy odiakünt, például Zalában, a termelőgazda a tej literiéért 4 fillért kap, meg 5 fillért vagy 6 fillért, (Ügy van! Ügy van! a középen.) lehetetlenség, hogy idefent Budapesten 32 filléres tejárat fizessen a lakosság. (Müller Antal: Többször szóvátettük már itt a Házban ezt a lehetetlen helyzetet!) Méltóztassanak megengedni, ha ez így van, akkor nem ellentét van itt a falu és a város között, hanem a falu és a város lakossága egyetemesen egyetért ebben a kérdésben. Mindenkinek egyöntetűen követelnie kell, hogy ezeket az . intézkedéseket tessék megszüntetni. Hiszen, nem mondom, tejrendeletre közegészségügyi szempontból talán szükségünk van. Talán szükségünk van tejrendeletre a tej kvalitásának javítására is. Szükségünk van talán arra, hogy közegészségügyi szempontból vizsgálat alá vétessék az a tej és ne hozzanak fel a fővárosba olvan inficiált tejet, mint amilyent magam is láttam a múlt esztendőben, amellvel egy utcában 17 tífuszesetet tudtak produkálni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tej árát indokolatlanul fel kell emelni. Erre nézve tehát feltétlenül szükségesnek tartom, hogy azt az ollót — aminthogy az agrárolló itt is szerepel — szüntessük meg; szüntessük meg a fogyasztói és termelői ár közötti na^y különbséget é< akkor, azt hiszem, minden tekintetben meg fogjuk érteni egymást. Bá akarok mutatni atrra is, amire előttem szólott igen t. képviselőtársam felhívta a figyelmet, hogy talán bizonyos mértékig gazdasági elkülönülés látszik érvényesülni a székesfőváros életében. Legutóbb egy alkalommal felszólalt valaki a fővárosnál és azt mondotta, hogy meg kell szüntetni a termelői borkimérést. Én a magam részéről aláírom azt, amit képviselőtársam mondott, hogy elégedjék meg a kereskedelem, illetőleg a kocsmáros és vendéglős kisebb legális haszonnal, — kell is, hogy megelégedjék — de viszont azt is meg kell állapítanom, hogy valóban gombamódra elszaporodtak már ezek az úgynevezett termelői borkimérések és — mint ahogyan itt a fővárosban mindenben nagyon gyakran szokás — visszaélnek ezzel az adott helyzettel és olyanok is árusítanak ilyen módon, akik erre az árusításra tulajdonképpen nem volnának feljogosítva. Amikor ez a felszólalás megtörtént a fővárosban, azt vetették fel, hogy megfelelő