Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-248
Az országgyűlés képviselőházának 2 látunk még egy gazdasági . elkülönülést: két vámterületet látunk az országban, hangsúlyozom, a múlt maradványaként. A vidéki mezőgazdaság drótsövényekbe ütközik, amikor Budapest székesfőváros vámterületére akar jönni. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Sajnálattal hallom azt, hogy amikor pl. a magyar •szőlősgazdáknak sikerült bebizonyítaniok, hogy a borárakat olcsóbban is meg lehet állapítani, és ha Budapesten olcsóbban állapítják meg a borárakat, akkor a borfogyasztás emelkedik, ugyanakkor Budapesten mozgalom indul meg a bortermelői kimérések ellen és bortermelőket megint ki akarják szorítani Budapest területéről. T. Ház! Amennyiben sikerül Budapest illetékes képviselőinek elérni, hogy a budapesti vendéglősök megelégednek a kisebb haszonnal és olcsóbban mérik ki a szőlősgazdák termeivényeit, ez ellen nincs észrevételem, de mindaddig, amíg óriási differencia, óriási spácium van a termelői és fogyasztói borárak között Budapesten, teljesen indokolt a termelői kimérések egészséges versenye. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Elismerem, hogy amikor Budapest székesfőváros körülbelül 300 millió értékű terményt vesz át a magyar mezőgazdaságtól, akkor a mai viszonyok között erősebb piaca az országnak, mint a ^külföld, mert a külföld 250 millió pengő értékű terményt vett át tőlünk a múlt esztendőben. E mellett azonban nem szabad elfelejteni, hogy az állami intézményeknek egész sora van itt, hogy maga az állam is Budapestbe ölt mindent, s a mellett a vidék feljár Budapestre bevásárlásait eszközölni, úgyhogy legutóbb már mozgalom indult meg vidéki kereskedők között, hogy a kereskedelmi miniszter úr ne adjon minduntalan vasúti kedvezményt, mert mindenki Budapestre jön bevásárlásait eszközölni. T. Ház! A túloldalról Kozma Jenő képviselő úr is, Wolff Károly képviselő úr is (Jánossy Gábor: A túloldalról?) — úgy értem, hogy a főváros és a vidék viszonylatában — sőt Rassay Károly képviselő úr is többízben szavakban nagyon sok jóindulatot mutattak erre a megértésre, hogy ezeket az ellentéteket kiküszöböljük. En azt proponálom és arra kérem a főváros bizalmának letéteményeseit, hogy azért, hogy ebből a vitából legalább ennyi haszna legyen az országnak: méltóztassanak összeülni a vidéki képviselőkkel és mi törvényhozók^ próbáljuk meg azt, amit eddig az adminisztráció nem tudott keresztülvinni, hogy kiküszöböljük azokat az ellentéteket, amelyek a mezőgazdasági érdekek és a budapesti fogyasztási érdekek között fennállanak. (Erődi-Harrach Tihamér: A termelőknek és a fogyasztóknak is érdeke!) T. Ház! Beszélnek a vámuniókról. Lelkes híve vagyok magam is egy hármas vámuniónak, amely egyedül képes Magyarország mezőgazdaságát radikálisan megmenteni, mielőtt azonban ezt a hármas vámuniót létrehozzuk, üljünk össze és alkossuk meg a vámuniót Budapest és az ország között. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt rámutatok arra, hogy 1930-tól kezdve minden esztendőben az agrárszervezetek — a Falu Országos Földmíves Szövetséggel élükön, a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara és a Pestvármegyei Gazdasági Egyesület részvételével — tanácskozásokat folytattak a vidéki termelők bevonásával. Itt érdekelve van körülbelül 70 község, körülbelül 100.000 termelővel. h.8. ülése 19 8 h március 6-án, kedden. 217 Ezeken a tanácskozásokon mindenkor résztvettek a főváros kiküldöttei is, E tanácskozások során számos panasz merült fel és számos kérelem hangzott el; meg kell állapítani sajnálatomra, hogy mindeddig nagyjában eredménytelenül. En örültem annak, mikor a múltkor az igen t. fővárosi képviselő urak részéről elhangzott egy közbeszólás: azért volt eredménytelen, mert csak tisztviselők vettek részt a tanácskozásokon. (Kozma Jenő: Ügy van! Minket sohasem hívtak meg!) En ebbe a megállapításba kapaszkodom és most felhívom nyíltan az igen t. fővárosi képviselő urakat, méltóztassanak kezükbe venni a dolgot és segíteni ezeken az állapotokon. Mi a magunk részéről teljes tárgyilagossággal, az új Budapest, a nemzeti Budapest iránti teljes rokonszenvvel és magyar lelkesedéssel résztveszünk ebben a munkában» Ezek a panaszok — csak röviden akarom érinteni őket — két nagy csoportra oszlanak. Az egyik az állatvásárokra vonatkoznak, és ez érdekli az ország egész területét. Az állatvásárokon rendkívül sok a díj és a költség. Végtére a fővárosnak is érdeke, hogy egyszer megállapítsuk és megnézzük azt, mely költségek az indokoltak, és félretéve minden demagógiát, állapítsuk meg azután a való igazságot. Az állatvásárok mellett szóvá kell tennem valami más kérdést is, amelyben talán új hangot ütök meg erről az oldalról, de remélem, hogy nem leszek magam. Sajnálom, hogy a Fővárosi Vásárpénztár belement olyan spekulációkba, — értem ez alatt különösen az adonyi földbérletet — (Kozma Jenő: Mi is sajnáljuk!) amely kapcsolatos volt egy dekonjunktúrával. (Zaj.) Egészen bizonyos, na egy mezőgazdasági konjunktúra következett volna be. nyereséggel végződött volna ez a bérlet. A Vásárpénztár is azonban a többi mezőgazda sorsára jutott, és a dekonjunktúra tönkretette az egész üzleti spekulációt. Ez nem jelenti még azt, hogy a Vásárpénztár a maga üzletkörében maradva, ne állíttassék fel. A főváros akkor, amikor az állat vásáménztár finanszírozta, nasry szolgálatot tett különösen a vidéki kisgazdatársadalomnak. amelynek Jehetővé tette, bogy a vidéki kiskereskedők révén felküldheti állataikat Budapest székesfőváros piacaira. Azzal ajánlom a főváros képviselőinek szíves figyelmébe ezt a gondolatot, hog^ lie méltóztassanak ezt a közérdekeltséerbe vágó intézményt a székesfőváros kezéből kiengedni, hanem a székesfőváros tartsa fenn továbbra is ezt a közérdekű intézményt, hogy ezeken az állatvásárokon a kisgazdatársadalom állatértékesítése továbbra is meg legyen könynyítve. T. Ház! A szőlősgazdák érdekeiről már beszéltem. A másik nasry panaszcsoport a fővárosi kisebb vásártelepekre és a nasry vásártelepre, a fővárosi piacokra vonatkozik. Ez körülbelül 70—300 községet érdekel. Érdekli a pestkörnvéki községeket és a Budapesthez közelebb fekvő falvakat. Csak néhány olyan sérelemre mutatok rá. egészen röviden, amelyeket ezek az érdekelt községbeli kisemberek felhoznak. A vámszabályok egészen különlegesek. Ha egy őstermelőnek a kocsi ián vegvesen van az árurakomány, mondjuk 30 kilogramm alma és néhány métermázsa krumpli van a kocsiján, akkor az alma után állapítják meg a vámot, tehát mindenkor a drágább áru -után. 105 kilogrammnál 200 kilogramm után fizeti az őstermelő a vámot. (Felkiáltások a baloldalon: Majd megfelel Usetty!) Különösen a Budapesttel szomszédos határbelieknél van