Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

216 Az országgyűlés képviselőházának zeti Budapest lett és ezzel összeolvadt nemzeti közérzésben az egész ország és az ország szíve dobban meg a keresztény Budapestben. Es itt pártokat nem különböztetek meg. Ebben érdeme van mindazoknak pártkülönbség nélkül, akik Budapest székesfővárosban pártkülönbség nélkül az ezeréves magyar hagyományt, magyar gondolatot úrrá tették; a legnagyobb elismerés adatik az én szavaimban mindazoknak, akik akár Kozma Jenő vezetése alatt, akár Wolff Károly t. képviselőtársam vagy Friedrich István vezetése alatt állva, mindannyian résztvettek ebben a nagy fordulatban, 'hátuk mögött egy nagy országos közhangulattal, amely elemi erővel támogatta azt a törekvést, hogy Budapest valóságos szíve legyen az országnak. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Nagy ídba volna, ha ezzel a fővárossal szemben, amely 1920. óta minden téren nagyot alkotott és nagyot művelt, (Ügy van! balfelől) amelyben azonkívül bekerültek a városházára a polgárságnak legszélesebb rétegei is, a tárgyilagosságot megtagadnék. (Homonnay Tivadar: Kár, hogy a képviselő úr nem volt vezér soha!) Nemcsak a technikai fejlődés volt erős a fővárosban az utóbbi másfél évtizedben, amelyről el kell ismerni, hogy a külföldről is idejönnek tanulmányozni a fővárosban tapasztalható technikai haladást, (Fábián Béla: A régi fővárosba talán nem jöttek?) de a sokat szidott adminisztráció, a főváros közigazgatása is rendkívül nagy haladást tett az utóbbi évtized alatt. Én csak rámutatok arra, hogy a békében nem is mertünk arra gondolni, hogy Magyarországnak egy nagy fürdővárosa legyen, amely Európában ma már nagy hírre tett szert. Budapest fürdőváros az európai fürdővárosok között már komolyan számbajön. Innen van az idegenforgalom erősödése Budapesten, amely azután az egész országnak sok hasznot hoz. Nem szabad szemelől téveszteni azt a szociálpolitikai fejlődést, amely ebben a városban másfél évtized alatt tényleg létesült. Összehasonlíthatatlanul kiállják a versenyt ^Budapest székesfőváros szociálpolitikai alkotásai és berendezései a többi világváros szociálpolitikai berendezkedésével. Sőt tovább megyek, t. Képviselőház, az egészségügyi intézmények, a kórházak mintaszerűek a fővárosban, és^ e tekin

: tétben, ha segítette is a fővárost az állam, mi azt a segítséget szívesen juttattuk, mert a főváros ezzel gazdagodva, nemcsak az előbb említett gazdasági és anyagi téren emelkedett, hanem emelkedett a közszellem tekintetében is. (Peyer Károly: Az állam nem fizette meg a kórházi tartozásokat, úgy segített! Adós maradt 20 millióval! — Zaj.) Könyebben forrottak össze a főváros polgárságának szegényebb és gazdagabb rétegei, jobban egymásra találtak. Nagyon örülök, hogy éppen Peyer Károly t. képviselőtársam mutatott rá arra, hogy az utóbbi évtizedben tizenhárom templomot építtetett a főváros a különböző vallások részére. E tekintetben leveszem a kalapot a főváros előtt, (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) amikor a főváros a háborúelőtti vallástalansággal szemben most észrevévén a valláserkölcs erősödését, a vallásosság emelkedését, a hitélet számára hajlékokat teremtett. (Peyer Károly: Legalább a kilakoltatottak valahova elmehetnek!) Ezzel olyan erkölcsi kötelességének tett eleget, amely szintén csak tárgyilagos elismerést érdemel az országban. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Schandl Károly: Nem akarok részletekbe %Jí8. ülése 1934- március 6-án, kedden. menni. (Homonnay Tivadar: Halljuk! Nagyon érdekes!) A közmüvekről, úgy a világításról, mint a közlekedésről és a vízvezetékről el kell ismerni, hogy sok fővárossal szemben versenyképesek. (Egy hang a középen: A köztisztaság elsőrendű.) Méltóztassék megengedni, hogy — amit erről az oldalról nem sokszor szoktunk vita tárgyává tenni — a közüzemek kérdésében csak egy szót szóljak. Akik a közüzemeket általánosságban elítélik, azok elfelejtik, hogy egynehány évtized alatt mint haladt minden államnak berendezkedése. Amióta a legkisebb emberek is bejutottak az alkotmány sáncai közé, igenis, nemcsak a törvényhozásnak, de a kommunalistáknak is kötelességük a nagy szociálpolitikai érdekek, a nagy közszükségletek szempontjából közüzemeket létesíteni. Nem gondolok olyan kisebb közüzemekre, amelyek apró emberek érdekébe vágnak, amelyek kisiparosok kenyerét veszik el, de igenis, állítom, hogy a modern államokban és községekben, szemben Franciaországgal és más nyugati országokkal, a közlekedés, a világítás, a vízvezeték és sok tekintetben a közélelmezés is községi, vagy állami kézben van, mert csak így lehet biztosítani száz, vagy esetleg egy-kétezer ember anyagi érdekével szemben százezrek és milliók érdekeit. T. Ház! Amikor azt látom, hogy a közüzemek ellen hadakoznak bizonyos oldalról, — sajnálom, hogy Eber képviselő úr most nincs itt — mindig es-zembejutnak a delizsánszkocsisok, akik az első vasutat megdobálták. A közüzemek, amelyek — mondom — a széles néprétegek szükségleteit látják el, a szociális haladás, a modern gazdaságpolitikai haladás szervei, és aki ezek ellen hadakozik, azt méltán lehet gazdaságpolitikai téren reakciósnak nevezni. A főváros intézményeivel, berendezkedéseivel szemben én a fővárosban egy erős társadalmi átalakulást és egy erős közszellemátalakulást látok, amely közelebb hozta a fővárost a vidékhez. Itt egy nemzeti és keresztény közszellem alakult ki, itt a nemzeti szervezetek erősödtek. Rámutatok arra, hogy amíg — sajnos — egyes vidéki helyeken a templomok kezdenek kiürülni, addig Budapest székesfőváros templomai állandóan zsúfolva vannak azzal az értelmiséggel, amelynek körében a békében divat volt legalábbis a vallási közönyösség, amelynek körében valahogyan lesajnálták azt, aki beismerte a maga vallásosságát. Nemcsak azt látom, hogy megtelnek ezek a templomok, hanem látok komoly, a legnagyobb intelligenciával bíró embereket, amint megemelik kalapjukat a templomok előtt. Azt hiszem, ha templomok épülnek, azok mellett még azok a házak is épülhetnek és kell is>, hogy épüljenek, amelyekben a legszegényebb emberek hajlékot találnak. Ezt a kettőt nem lehet egymással szembeállítani (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) annál kevésbbé, anert éppen a vallásosság terjedése adott tápot Budapesten egy nagyszerű társadalmi mozgalomnak, amelyet Karitász néven ismerünk. Méltóztassanak megnézni & különböző egyházközségek karitatív munkáját, amelynek révén rendkívül sok szegény ember kap téliruhát, tüzelőt és ebédet, amellett, hogy Budapest székesfőváros 60.000 embernek ad naponta ebédet. T. Ház! Beszédem fonalának egy másik részéhez értem. Azért mondottam el ezeket a dolgokat, mert megértéssel akarunk közeledni Budapest székesfőváros képviselőihez. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi a múlt maradványaként