Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-247
200 Az országgyűlés képviselőházának í Elnök: A kultuszminiszter úr kíván szólani. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! Van szerencsém a Magy. Kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szervezéséről szóló törvényjavaslatot beterjeszteni. Kérem annak kinyomatását, szétosztását és a közoktatásügyi bizottságnak tárgyalásra kiadását. Kérem továbbá a sürgősség kimondását. Van szerencsém továbbá a Magyar Nemzeti Múzeumról szóló törvényjavaslatot beterjeszteni. Kérem annak kinyomatását, szétosztását és a közoktatásügyi bizottságnak tárgyalásra való átadását. Kérem egyszersmind a sürgősség kimodását. Van szerencsém végül az Országos Művészeti és Irodalmi Tanácsról szóló törvényjavaslatot beterjeszteni. Kérem annak kinyomatását, szétosztását, a közoktatásügyi bizottsághoz tárgyalásra kiadását és egyszersmind a sürgősség kimondását. (Éljenzés jobbfelől.) Elnök: A beterjesztett törvényjavaslatokat a Ház kinyomatja, szétosztatja és azokat előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a miniszter úr által megnevezett bizottságoknak. Minthogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a beterjesztett három törvényjavaslat bizottsági tárgyalására nézve a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a sürgősség kimondásához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sürgősség kimondásához hozzájárult. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Lázár Miklós. Lázár Miklós: T. Ház! Úgy hiszem, hogy nemcsak a t. Ház tagjai előtt, de a közvélemény azon, fájdalom, egyre keskenyebb rétege előtt is, amely a közdolgok iránt érdeklődik, meglehetős feltűnést keltett az a tény, hogy a t. túloldal a székesfővárosi törvényjavaslat vitájában eddig csupán három képviselővel szerepelt, mégpedig olyan három képviselőtársunkkal, akik vidéki agrárkerületek érdemes képviselői. (Müller Antal: Hol vannak a fővárosiak? — Egy hang a jobboldalon: Az alkotmányvédő blokkban!) Ez az, ami feltűnést kelt: hol vannak a t. túloldalnak azok a képviselő tagjai, akik egyúttal nevezetes vezető szerepet játszanak tíz év óta a főváros autonómiájában? Hol vannak azok a t. képviselőtársaim, akiknek döntő szavuk volt a városházán, akik nélkül, akiknek a beleegyezése nélkül még egy utcaseprőt sem lehetett kinevezni a városhoz. T. Ház! Az angol parlament ama folyosójá ; nak végén, ahol szavazni mennek Usetty képviselőtársam angol kollégái, egy vékony réztábla van, amelyre csak az van írva, hogy »Remember«, emlékezzetek, mielőtt a szavazatotokat leadjátok. Angol képviselők, emlékezzetek arra, hogy abban a kérdésben, amely éppen szőnyegen van, amely aktuális, milyen elyi elhatározásaitok voltak régebben, milyen változásokat idézett fel annak a bizonyos törvényjavaslatnak a benyújtása, a ti gondolat- és érzelemvilágotokban. A t. Ház kegyes engedelmével^ én is tartom magam ehhez a kis angol táblához és visszaemlékezem azokra a hetekre és azokra a napokra, amikor az igen t. belügyminiszter úr benyújtotta ezt a fővárosi reformjavaslatot eV felrémlik szemeim előtt Kozma Jenő t. barátom, a kormánypárt főnöke a városházán, aki úgy járkált itt a folyosón mint az »Ember tragédiájáéban, Voinovich Géza rendezésében Ádám, amint az TTr 7. ülése 198% március 2-án, pénteken. kiűzte a paradicsomból. (Derültség.) Emlékszem arra, hogy Bródy Ernő barátomnak lírai tenorja és Esztergályos János t. képviselőtársamnak esengő szopránja nem is érvényesülhetett abban a hangzavarban, amit a t. kormánypárt képviselő tagjainak bassz-baritonja itt felidézett a Házban és a Házon kívül. (Derültség. — Vázsonyi János: Alapítói voltak az alkotmány védő blokknak!) Emlékezem arra, hogy én magam mint régi alkotmányvédő, tagbaszakadt, zömök ember el sem kaphattam annak a kötélnek a végét, amelylyel megrántották Usetty t. képviselőtársamat, mint szálas férfiú és Kozma Jenő, akinek a keze sokkal hosszabb nálam, (Derültség és ta-ps a baloldalon.) azt a harangot, amely megkondult az alkotmány védelmére. (Usetty Béla: Kozma nem volt benne! Vigyázat!) T. képviselőtársaim, harangoztak a városházán, harangoztak a sajtóban és a sajtóban félrevert harangok olyan természetűek, hogy azok megkondulása után nem hallgatnak el, azoknak nyomtatott betűi megmaradnak. (Kabók Lajos: Kicsúszott a kötél Usetty kezéből! — Derültség és zaj.) Emlékezem reá, hogy a t. képviselő urak milyen remegő indulattal járták itt be a folyosót, gyakran átjőve ide a baloldali folyosóra is és óva intettek bennünket attól, hogy ezt a javaslatot bármilyen formában is magunkévá tegyük, mert ezt a javaslatot nem lehet megfoltozni, ezt a javaslatot nem lehet megreparálni, ez az alkotmány alapvető institúcióit, a főváros önkormányzatát szúrja szíven. Emlékezem reá, milyen rémülettel beszéltek arról, hogy Marton Béla élharcosai már felvonulnak és meghódítják s elállják a városháza bejáratait és kijáratait. (Büchler József: A kijárást is elállják? — Derültség. — Usetty Béla: Ezt mi mondtuk? — Zaj.) Kénytelen vagyok tehát beszédem elöljárójában azoknak a vidéki agrárkerületeket képviselő uraknak beszédével foglalkozni, akik helytállottak ezért a javaslatért. Mindenekelőtt Berki Gyula t. barátom beszédével szeretnék polemizálni. Berki Gyula t. képviselőtársam azt mondotta, hogy egészen különös hangulat alakult ki e törvényjavaslat körül: ennek a törvényjavaslatnak védelmezői és mindazok, akik a pesti városházán tettekkel tényezők, valahogyan pesties szellemet árulnak el, amely szemben áll a vidék egészséges, sokkal józanabb. közhangulatával. T. képviselőtársam, elárulok egy titkot. Budapest mint világváros, mint nagyváros voltaképpen egy emberöltő polgári munkájának műve. Alig találunk itt a pesti városházán, a budapesti törvényhatóságban olyan vezető egyéniségeket, akik voltaképpen pestiek lennének a szó komoly értelmében, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ami alatt azt értem, hogy innen származnak és ez a város volt gyermekkoruk és ifjúságuk bölcsője. Wolff Károly t. képviselőtársunk, aki a kereszténypárt vezére, tudvalevőleg felvidéki ember, Érsekújvárról jött, Petrovácz t. képviselőtársam bácskai ember, Rassay t. képviselőtársam, a szabadelvű párt vezére elszakított területről, Zentárói való. (Berki Gyula: Ez csak azt mutatja, hogy nagyon jó a vidéki levegő! — Sztranyavszky Sándor: Nem is vonják kétségbe!) Nem is vonjuk kétségbe. Maga a t. belügyminiszter úr, aki ezt az igazi pesti javaslatot most képviseli előttünk, baranyai születésű ember, ott csinált közigazgatási karriert, onnan került a fővárosba s én magam, aki bátor vagyok ehhez a javaslat-