Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-247

Az országgyűlés képviselőházának 2U7. létre. Előre kitervelték, megcsinálták, megszövegezték, kifejezetten csak azért, hogy a szociáldemokratapárt befolyását és súlyát a főváros törvényhatóságában csökkentsék. (Vázsonyi János: A demokratikus polgárságét is! A belső kerületek azért vannak kasztrálva! — Büchler József: Meg van mondva: hogy a polgárok uralmát örökre biztosítsák!) Mellékesen a demokratikus polgárság ellen is ment a játék; természetesen minden ellen és mindenki ellen, aki haladást, fényt, világosságot akart, elsősorban azonban mi ellenünk. A mi testünkre szabták az 1930 : XVIII. tc.-et, és állapítsuk meg: ez sikerült alkotás volt. Kipka úr, Kozma úr és Scitovszky úr nem hiába tárgyalt hónapokon keresztül együtt, nem hiába tervelték ki az 1930 : XVIII. tc.-et, nein hiába vizezték fel és nem hiába denaturálták a főváros önkormányzatát, legalább is nagyjából bekövetkezett az, amit ők akartak. A főváros népe kárát vallotta, a főváros kultúrája, közegészségügye kárát vallotta, a főváros közlekedése kárát vallotta, a főváros általában minden szempontból kárát látta ennek a nagy buzgalomnak, de viszont a reakció hasznot látott belőle a maga számára, mert meghosszabbította és kényelmessé tette saját külön uralmát. Azóta csupán három esztendő telt el és nekünk a főváros közönsége igazságot szolgáltatott. A főváros közönsége a mi kiirtásunkra szánt törvény alapján a legtöbb szavazatot nekünk juttatta és most, három év multán megint itt vagyunk és megint suhog a korbács a főváros hátán. Vájjon miért most? Hiszen amit 1925-től 1930-ig csinált, az megvan. 1930-tól 1934-ig már sokkal kevesebb volt a befolyásunk; bár mi változatlanul akartuk programmunkat végrehajtani, de már csökkent lehetőségekkel kellett számolnunk, már nem tudtunk annyi eredményt elérni. 1930-tól 1934-ig a mi bűnhalmazatunk kisebb lett, mert a főváros alkotásai is kisebbek lettek. Nem tudom, niiért berzenkedig a reakció, nem tudom miért fáj neki az a kevés kis önrendelkezési jog, amelyet az 1930. évi XVIII. te. még meghagyott? Olyan nagyon jó tapasztalatokat szerzett a kormány a reakció és a bürokrácia megnövekedett uralmából? Hogy a kormányzat mit tapasztalt, azt a bizottsági előterjesztés indokolása mondja meg, de annak csak egy részét. Volna szíves valaki az urak közül elárulni, hogy a reakció és a bürokrácia értéke és alkotóképessége tekintetében mit tapasztalt az igen t. kormány. Olyan jó tapasztalatai vannak, hogy növelni akarja a bürokráciát és növelni akarja a reakciót a városházán? Olyan nagyon jó volt ez az uralom, olyan jó volt az új törvény hatása ebből a szempontból? Azt mindenkinek meg kell állapítania, bármelyik oldalán ül is ennek a Képviselőháznak, bármely irányzatot képvisel itt, hogy a bürokrácia nem alkotó erő. A bürokrácia nem alkotó elem, (Magyar Pál: De mennyire nem!) a bürokráciára alkotást bízni nem lehet és nem szabad. Az autonómia tud alkotni, jobban tud alkotni és jobban tud védekezni a korrupció ellen, mint r a bürokrácia és a reakció. Az autonómiának ezer^ szeme van, az autonómia mindenhova néz, az autonómia sok mindent meglát, amit pedig a bürokrácia el akar takarni. Az autonómia, amenynyire dolgozni, működni engedik, a legjobb ellenálló, illetőleg a legjobb ellenőrző erő. A reakciónak csak egy szeme van, a bürokráciának is csak egy szeme van és a bürokrácia ezülése 193U március 2-án, pénteken, 197 zel az egy vaksi szemével csak f egy irányba néz; folyton felfelé néz a patrónusára és azt kérdi, azt nézi és azt kémleli, hogy mennyire van megelégedve a kegyes patrónus az ő működésével. Lehet tehát választani a között, hogy akarnak-e egy ilyen ezerszemű, mindenhova ellátó és mindent meglátó, mindent ellenőrző szellemet és szervet a főváros élén, vagy pedig akarják az egyszemű, vaksi bürokráciát, amely veszélyezteti a főváros érdekeit és veszélyezteti a közérdeket. Itt van, éppen a fővárosi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával pattant ki ez a csúnya elöljárósági botrány. (Lázár Miklós: Szégyen!) Az erkölcsi felfogásnak, a közszellemnek, habár nem akarok általánosítani, de ez az egy eset is olyan kórtünetét, olyan rothadási folyamatnak a tünetét mutatja, amelyre figyelemmel nem lenni, bűn és vétek volna. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Státus-béli 'emberek, akikre a közönségnek felfelé kellene néznie, felvétetik magukat a kolduskataszterbe. (Györki Imre: Borzalmas!) A főváros egyik legnagyobb kerületének helyettes elöljárója — állása megfelel egy nagyobb vidéki törvényhatósági város helyettes polgármesterének vagy polgármesterének — negyven nyugtát körmöl alá négyszáz pengőért, szegény emberek pénzéből. Hány családapa ment haza úgy, hogy nem vihetett haza gyermekének egy pengőt, egy fél kenyeret, egy darab ruhát vagy egy fél zsák szenet, azért, mert az elöljáró helyettes úr vette fel azt a pénzt, amely a szegényeket illette meg. T. Képviselőház! Ne értsenek félre, nem akarok ebből általánosítani. Nem tudom, hol, milyen mértékben van még ez meg, hanem a priuszok, az előzmények borzasztó súlyosak. Én nem tudom csak ezeket az embereket, csak ezeket az eltévelyedetteket felelősségre vonni. Én bűnösnek látom azt a rendszert, amely tíz esztendő alatt megvédelmezte a korrupciót. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Emlékezem arra a fájdalmas jelenetre, amikor az egyik képviselőtársunk először beszélt a népjóléti panamákról. Az ország akkori miniszterelnöke, Bethlen István gróf felállott és az ő szokott non chalance-ával azt mondotta, hogy mindezt tudomásul veszi és megindítja a vizsgálatot, de reméli, hogy az a t. képviselő úr majd szükségét fogja érezni annak, hogy a vizsgálat után bocsánatot kérjen — szó szerint idézem — és elégtételt szolgáltasson a népjóléti minisztérium megbántott tisztviselői karának. (Györki Imre: TTgy volt!) Ilyen közszellem mellett lehet-e csodálkozni azon, ha apró emberek megtévelyednek és az erkölcsi züllés posványába hullanak bele abban a tudatban és abban a gondolatban, hogy a korrpució, a hűtlenség a hivatalban nem bűn, nem vétek, mert valamelyik miniszter majd feláll és meg fog védelmezni engem. (Malasits Géza: Vagy legalább is egy törzsfőnök, ha már nem a miniszter.) Mit méltóztatnak ahhoz szólni, t. Képviselőház, hogy a főváros szűkebb vezető tisztviselői az első pillanatban csak annyit tartottak szükségesnek, hogy szétszórják ezt az elöljáróságot, hogy sem bűnvádi feljelentést nem tettek, sem fegyelmi eljárást nem indítottak? (Györki Imre: Még ma sem tettek! — Bródy Ernő: Fel vannak függesztve!) Az ember elképed: hát hova süllyedtünk, hová jutottunk, ha ilyen esetek után tele van 30*