Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-246

Az országgyűlés képviselőházának 2^6. szláv határon egy magyar határőrt, Eagadics Bélát, a szerb granicsárok agyonlőtték, egy másikat pedig elhurcoltak, a magyar határőrtisztet, a parancsnokot és a főszolgabírót, akik. a jugoszláv hatóságokkal megkísérelték öszszeköttetésbe lépni, nem engedték át a határon és minden felvilágosítás elől elzárkóztak. (Egy hang a középen: Mindennapos dolog ott a határon!) Ez állandóan így folyik. A mai nap folyamán kutattam abban az irányban, hogy a vizsgálatnak mi az eredménye. A mai napig még semmi pozitívumot nem tudunk arról, miért történhetett meg az, hogy most már nemcsak magánosokat visznek el magyar területről, hanem határőreink élete sincs már biztonságban. .hm az egész magyar közvélemény tiltakozását akarom kifejezni ezeknek az állandóan így folyó rendszeres kegyetlenkedéseknek az ügyében. Tanuja voltam annak, hogy odalent a jugoszláv határon hogyan engedtük mi meg a szerb graniesároknak, hogy még vizért is átjárhassanak. Ha ő közülük valaki vagy egy határ járőr áttévedt, akkor a mi határőrségünk elfogta, lefegyverezte és visszakísérte őket, s a mi határőreink vitték át a fegyvereket a szerb granicsárok után. Megtorlást kívánok ebben az ügyben és kérem külügyi kormányunkat, tegye meg ebben az irányban a megfelelő lépéseket. Nemrég hívtam fel a kormány figyelmét a jugoszlá voltnak egy másik injuriájára: a kettősbirtokosok lehetetlen ügyére és kálváriájára. Most kaptam meg Csikéria község elöljáróságának az értesítését, amely szerint a magyar vámőralhadnagy tegnapi szolgálata közben értesült a jugoszláv granicsártiszttől, hogy a jugoszlávok miniszteri rendelet alapján március 1-étől kezdve kettős birtokosaikat már nem fogják átengedni magyar területre, és előreláthatólag a magyar kettős birtokosokat sem fogják átengedni jugoszláv területre. Eltekintve attól, hogy a kettősbirtokosok ilyen alapon nem lesznek képesek a mezőgazdasági munka megkezdése alkalmával birtokaikat művelni, megint elő fognak fordulni esetek, hogy a kettősbirtokos mégis megpróbál átmenni földjére és életével fog fizetni azért, mert a trianoni békeszerződésnek a jugoszlávok által állandóan lábbal taposott paragrafusai értelmében joga volna arra, hogy átmenjen, és a jugoszlávok ezt nem engedélyezik. Kérem és sürgetem innen: vigyük már ezt a kérdést a Népszövetség elé! Jugoszláviának nagy oka van arra, hogy az európai közvéleménnyel szemben kerüljön minden ilyen incidenst. Vigyük egyszer oda ezt a kérdést, mert ezeket az állapotokat tovább tűrni lehetetlen. Itt vannak továbbá a gyámpénztári ügyek. Jugoszlávia konzekventer nem intézi el ezeket az ügyeket, és így az ott befizetett árvapénzeket jogos tulajdonosaik nem tudják megkapni. A magyar kormány csak akkor lesz abban a helyzetben, hogy ezeket a gyámpénztári összegeket kifizethesse, ha az 1919 január 15-ét megelőző időkben, tehát még koronában keletkezett követeléseket a jugoszláv kormány a likvidálási munkálatok ' befejeztével átutalja. Ez azonban nem történik meg, mert a mi kormánykiküldötteinknek minden kapacitálása és érvelése hiábavaló a jugoszlávokkal szemben. Ebben^ az irányban is megsürgetem külügyi kormányunk tevékenységét és erélyesebb lépéseket kérek. Egy nagyon érdekes dolgot vagyok bátor most szintén jugoszláv viszonylatban a Ház ülése 19$% március 1-én, csütörtökön. 183 elé hozni. Talán méltóztatnak tudni, hogy az utóbbi időben az osztrák események következtében nagyon sok szociáldemokrata menekült át Jugoszláviába. A Novoszti című lap, amely egyik félhivatalosa a szerb kormánynak, azt a hírt hozza, hogy Jugoszlávia a kormányhatóságok segítségével ezeknek a menekülő szociáldemokratáknak a segélyezésére segítőbizottságokat alakított. A Novoszti szerint ennek indoka az volt. — és ezt a magyar parlamentben nagyon meg kell jegyeznünk, amikor arról az oldalról legutóbb nagyon szomorú nekrológot adtak elő az osztrák szociáldemokrácia felett — ezt azért teszi a jugoszláv kormány, mert ama bizonyos hirtenbergi affér leleplezése az osztrák szociáldemokraták működésének köszönhető, amellyel Magyarországot az európai közvélemény előtt annyira befeketítették. Le kell itt szögezni azt, hogy a jugoszláv kormány megállapítása szerint az osztrák szociáldemokraták járultak hozzá Magyarországnak az európai fórum előtt való meghurcoltatásához. Jugoszláviának a követe, Vukcsevics Alexander nemrégiben nyújtotta be megbízólevelét. Szerény véleményem szerint — mint határmenti képviselőnek ki kell ezt jelentenem — az agreement-t addig nem lett volna szabad ennek a követnek megadni, amíg ezek a függő ügyek, amelyek Jugoszláviával szemben állandóan napirenden vannak, el nem intéztetnek. Azt mondják, hogy a közvélemény tele van állandóan a kémkedési affér híreivel. Nekem egy nagyon megbízható adatom van arra, — meg kell mondanom, éppen a horvát emigránsok részéről — hogy velünk, Magyarországgal szemben Jugoszlávia tartja fenn a legerősebb kémkedési rendszert. Felteszem a kérdést: a sérelmeknek ilyen állandó sorozata után miért van az, hogy éppen az az állam, amelynek a világháború kitörését köszönhetjük, állandóan ilyen intézkedésekkel és provokálásokkal veszélyezteti ismét az európai békét? Én kérem a magyar külügyi kormánynak erélyes intézkedését ezekben az ügyekben. Máskülönben az elnök úr napirendi javaslatát elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Huszár Mihály! Huszár Mihály: T. Ház! A szőnyegen fekvő törvényjavaslat nagy érdeklődést vált ki nemcsak a parlamentben, hanem országszerte mindenütt. Sajátságos tünetet tapasztaltam, amikor a fővárosi törvényjavaslat miatt a legnagyobb volt az izgalom még a bizottságokban is, azt tudniillik, mintha a fővárosi törvényjavaslat nem is izgatta volna a magyar közvéleményt. (Mozgás a középen.) A külpolitika eseményei annyira felesigázták az egész magyar nemzetnek és a parlamentnek figyelmét, hogy az érdeklődés elől szinte teljesen eltűnt a fővárosi törvényjavaslat. (Sztranyavszky Sándor: Nagyon helyes!) Itt volt Dollfuss látogatása, Suvich látogatása. Mind a kettő roppant kellemesen érintette a magyar közvéleményt, amely tele volt kíváncsisággal, vággyal, óhajtással, vajha végre-valahára megértés következnék be, hogy végre a lehetetlen drótakadályok közül a magyar nemzet kiszabadulhatna. Valamennyien bizalommal tekintettünk a miniszterelnök úr és az egész kormány felé, mert láttuk, hogy a magyar jövendő érdekében hatalmas és eredményes, munka van folyamatban. De amilyen kellemesen érintett bennünket úgy az osztrák 27* *